Politikai programmtöredékek
Politikai programmtöredékek
Politikai programm-töredékek (Pest, 1847.) a nagy eseményeknek mintegy előestélyén nem egyéb mint a Kelet Népének folytatása, az abban foglalt jóslatok és intelmek még behatóbb ismétlése. »A magyar haza, úgymond, soha nem volt derék, sőt kitünő férfiak híjával; egy nemében a hazafiaknak azonban mindig szűkölködött: olyanokéban, kik tartózkodás nélkül a nemzetnek szemére lobbantják az igaz szót.« Újra kifejti és igazolja, mennyire nem illetheti őt semmi következetlenség vagy hűtlenség vádja, hogy egykor ellenzéki volt, most pedig, ha nem is kormánypárti, de mérséklő és engesztelő szerepre vállalkozik, s minden erejével kész a haza javára célzó intézkedéseknél, – miként ez különösen a Tisza-szabályozási nagy munkálatok tettleges megkezdésével történt, – még segédkezni is. Mert Magyarország pillanatait drágáknak, sőt immár megszámláltaknak tartja, s nincsen vesztegetni való időnk. »Mit fog ön érezni, – kérdi nagy ellenfelét, – ha ecsetem rajza mégis igaznak fog mutatkozni? Hogy: midőn státusbölcsességgel hitte magát telve lenni, csak fantáziával és önhittséggel volt szaturálva; midőn prófétának tartotta magát, nemcsak nem látott semmit is előre, de még a fenforgó legegyszerűbb eseményeket sem birta látni tisztán; midőn másokat akart vezetni, még saját magát sem bírta kormányozni gyakorlatilag; midőn honunk institutciót rendezni, szilárdítani vélte, végkép zavarba bonyolítá azt; szabadság helyett, mely bálványa volt, szolgaibb állapotba sűlyeszté a hazát; nemzetiségünket pedig, mely bárki mit mond is, egyedüli garanciája szabadabb intitucióinknak azon s egyedüli regeneracionális szikra, mely bennünk létezik, végkép elrejtette lábairól stb. … Szándékának tisztaságával fog állani elő? Szomorú vigasztalás az, ha abból egy végkép feldúlt nemzetnek romja merűl fel.« E közben beismeri, hogy ő maga sem vezérnek való s ismétli, »hogy nincs nagyobb bűn, mint másokat vezetni akarni, ahhoz való tulajdonok nélkül«…
A válság, melytől hazáját minden áron megóvni akarta, igaz hogy előre nem látható európai események hatása alatt, csakhamar bekövetkezett. Nem düllesztette mellét, államférfiak szokásaként, hogy lám neki volt igaza; de bűnbánólag ütött mellére s magát vallá, mint a reform első megindítóját, minden várható szerencsétlenség okozójának. Szíve megtört a hosszas küzdelem alatt, elméje akkor homályosodott el, mikor arra hazájának legnagyobb szüksége lett vonla.
Széchenyi-emlék a budai Széchenyi-hegyen.
