Könyv alakban is megjelent az Adó és két garas című harmincegy számból álló hosszú cikksorozat (1843–44.), mely egy országos alapnak nagymérvű kölcsön útján létrehozását s a gyümölcsöző beruházások részletes terveit foglalja magában, s bár eredménye nem volt, a messzelátó államférfiú alkotó szellemének maradandó emlékét képezi. Két buzdító Felhívással kísérte azt az ország »kiváltságos lakosaihoz«, s minden követ megmozdított, hogy őket, saját hasznok érdekében, rábeszélje. Hozzá kell tennünk, hogy őket, saját hasznok érdekében, rábeszélje. Hozzá kell tennünk, hogy Kossuth maga s az országos ellenzék azon része, melylyel már nyilt meghasonlásban élt, hazafias készséggel támogatták, s nem rajtok múlt, hogy abba maradt. Ha végig jártatjuk szemeinket a többi hirlapi cikkeknek csak címein is, látni fogjuk, hogy e téren is nem a szó, hanem a tett emberével van dolgunk, kinek munkásságát mi sem szakítja félbe, erejét mi sem lankasztja el, még ha nagy célok elérésére végett ellenfeleivel kell is kezet fognia, sőt a túlsúlyra vergődötteknek, teljes önmegtagadással, magát alárendelnie. Hosszas pauza után, utolsó felszólalását, hattyúdalát képezi a Mi lesz belőlünk Magvarokból feliratú szép cikk, az 1848. év mozgalmas napjaiban.