A főmunkák
A főmunkák
Húsz év múlva s élete alkonyán ő maga s elvbarátai elégszer visszatértek e jelmondatra, midőn Magyarország felvirágoztatására célzó reformmunkálatait nagy időre vagy örökre is elgázolva látták. Gyorsan egymásután kövekezett három fő munkáját: a Hitelt (Pest, 1830.). Világot (Pest, 1831.) és Stádiumot (Lipcse, 1833.) együtt kell szemügyre vennünk: levén egyik a másiknak kiegészítője, magyarázója vagy helyreigazítója is. Együtt képezik a koszakalkotó nagy államférfiúnak jól átgondolt, szíve melegével ápolt, éveken át gyűjtött tapasztalatokkal támogatott, s szinte részletekbe is beható előrelátással bölcsen kiszámított politikai és társadalmi programmját. Magasb szempontokat tartva mindig szem előtt, az apróbb részletek kidolgozását szívesen másokra hagyta; de nem kis aggálylyal nézte az elvi túlcsapongásokat. Úgy mint őt, a reform, de nem felforgatás emberét, a régi kor embere Metternich, folyvást gyanúsítá s szándékaival ellenkező baljóslatokkal ijesztgeté: azonkép jött ő hazája fiai vérmesebb részével, első sorban Kossuthtal, ellenkezésbe. Ily értelemben mondható, hogy ama három első munkájával az ő reformmunkája befejeződött s merészebb utódok kezébe ment át. A Kelet Népe (1841.) képezi a választóvonalt. Azon innen Széchenyi, az újító, a régit nem kimélő, sőt annak nyiltan hadat izenő igazgató áll előttünk; azon túl a mérséklő, az egyezkedő s minden túlhajtásnak határozott ellensége.
