Az akadémiai eszme fejlődése nálunk
Az akadémiai eszme fejlődése nálunk
Az akadémiai eszme első csíráját hazánkban is a renaissance vetette el. Már előbb Nagy Lajosnak is volt főiskolája Pécsett, sőt már III. Bélának Veszprémben, majd Zsigmond Budán alapít hasonlót, még tekintélyesebbet; de Mátyás gyűjtött először tudósokat maga körül udvarába, nem tanítás, hanem a tudomány és művészet mívelése s terjesztése céljából. Nemcsak a külföldről, jelesen Olaszországból udvarába behivott s itt kegyeivel elhalmozott idegen tudósok, hanem a maga saját magyar humanistái, Vitéz János és Janus Pannonius vezetése alatt, kik körül hazaiak s idegenek egész serege csoportosúl: egy igazi tudós társaság képét mutatják. De éppen a két vezető, Vitéz és Csezmiczei (Janus Pannonius) bukásával, majd Mátyás halálával a tudós csoport szétrobbant s a Celtes Konrád Sodalitasa (litteraria Ungarorum, majd Danubiana) alig alakúlva, megszűnt. Aztán Mohács, Buda eleste s az ország kettészakadása, a török hódítás, tovább másfél századnál, mint alig megfogamzott s nehéz rögök alá temetett magot nem engedték az akadémiai eszme csíráját kikelni. De az még sem veszett el, nem halt ki; fel-feltámadt, lassan érlelődött, időről-időre különböző lelkekben, mint hő vágy, mint jámbor szándék, mint fontolgatott terv, sőt kezdemény is fel-felbukkan.
