Eredetek kutatása
Eredetek kutatása
Szerencsés viszonyok közt történetökben gyönyörűséget, a jelen törekvéseinek buzdítását és erősítését keresik a nemzetek. Oly viszonyok közt, minőben a magyar volt a század elején, midőn aléltságában még léte is meg volt támadva, messze, nagyon messze kellett visszamennie, hogy igazán érezze és élvezze szabadságát, uralmát. Nagy Lajos, Mátyás kora egy-egy fényes, de rövid pillanat, mely csak annál sötétebbé teszi a meghasonlásnak és elnyomatásnak reája következő századait. Igazi világbirodalom Árpád és Szent István Magyarországa alig volt valaha, de igenis volt Attila hún birodalma, az, melynek a magyar, százados hagyomány és tanítás alapján, egyenes örököséül képzelte magát. Mi volt akkor a német a hún-magyarhoz képest?! Midőn II. József rendeleteinek visszavonása után egy pillanatig feltűnhetett az ábránd, mintha a magyar nemzet függetlenül, saját belső ösztön szerint rendezhetné jövőjét, egy ünnepi mottó Nagy-Váradon azt tűzte ki jelszó gyanánt: Nagy, hatalmas Attila kell nekünk! Ez a mozgalom nem volt, nem lehetett tartós: nem lehetett eltörűlni a kulturának e földön folyó sok százados munkáját, de azért az akkori viszonyok közt nemcsak igazolt, hanem némileg hasznos is. Megfelel egészen a század elején Németországban uralkodó teutomániának; melyet szintén a nemzeti lealázás, a napoleoni uralom idézett elő és növelt nagyra.
De az eredetek kutatását nemcsak a politikai helyzet szüksége mozdította elő, hanem nagy része volt abban a származására büszke nemesi nemzet hiuságának is. A hún-avar eredetet mint valami adottat, bizonyosat fogadták el, s Béla király névtelen jegyzőjének műve, mely csak 1790 körül lép be a köztudatba, még jelentékenyen megerősítette ezt a hitet. Az idegen nyelvek tanulása új eszközt nyújtott az összehasonlításra, rokonság-keresésre. Érthetőnek fogjuk találni a XVII. század jámbor papjainak igyekezett, minden áron bebizonyítani a magyar nyelv rokonságát a zsidóval. Ezt követi Sajnovicsnak finn-lapp összehasonlítása, mely eleinte szintén nem lehetett népszerűtlen, különben Dugonics nem helyezhette volna hősnőjét, Etelkát, Karjelbe, Karjalába. Gyarmathinak, Beregszászinak művei egyre új és becses anyagot szolgáltattak az iránynak. Hiába, a nemzet napról napra jobban érezte testvértelen, elszigetelt voltát. Mennyire hatott a tudós vágyának és a nemzeti érzésnek ezt az összeforrása az ifjú képzeletre, bizonyítja Kőrösi Csoma Sándor, ki roppant előző tanúlmánynyal, de úgy szólva minden segédeszköz nélkül egymaga indúl útnak az ázsiai testvérek megkeresésére. Abban a korban, midőn a többi európai nemzet új világot szerez magának iparban, forgalomban, midőn kitárja magának Ázsia, Afrika, Amerika kincseit, a magyar megelégszik azzal, hogy őseit fedezze föl.
