Költői elbeszélései
Költői elbeszélései
Mint elbeszélő jelentéktelenebb. Alanyisága sokkal hatalmasabb, semhogy egészen nyugodt és tárgyias bírna lenni. Sőt úgy tetszik, hogy elbeszéléseiben a maga eszményei és viszonyai nyernek újabb meg újabb alakot. A Szerelem átkának és Gina emlékének hódító hideg szépsége villan elő Árviolában, a kiállhatatlan szépben, Dalimában, a kőszívűben, Idában, a szűz-hó-derekúban, Isidorában, kinek válla a Kordillerák hava és haja lobogó láng, Leonában, kinek minden parányi íze lázít és öldöklő tekintete megfagyaszt. Aranka ép úgy kiállhatatlan, mint Árviola, a héttornyú vár királykisasszonya ép úgy jéggé változik az előtt, a kit nem szeret, mint Gina. S az az alapeszme, melyet Gyulai az Alfréd regényében kiemel, hogy egy mélyen érző szívre mily varázshatást gyakorolhat egy kacér nő bája, meglelhető a Szerelem átkában és Gina emlékében, a Találkozásokban. Ábel és Arankában, a féktelen szenvedély fel-felszakadó érzéki lihegésével, mert a költő hősei teljesen az ő izzó vérével bírnak. Jellemzése ennélfogva nem rendelkezik sok színnel, változatos alakítással; meseszövése pedig laza, a véletlen sokszor játszik bele. De teli vannak lírai szépségekkel; a kisebbek: Bojtár Bandi, A kiállhatatlan szép, A jávorfa regéje ép úgy, mint a nagyobbak: Béla királyfi, Alfréd regénye és Találkozások. Még a legsikerűltebb két meséje: Ábel és Aranka és Törzsök Jankó vagy a három erős ember, melyek a népies alkotások naiv hangján s a hamis kártya kivételével azok egyszerű, naiv indítékaiból szövődnek. Az első az igaz embernek megjutalmazása, mert Aranka, a hortobágyországi hercegkisasszony a fényes, cifra kérők, üres, nyalka királyfiak helyett Ábelé, a szép juhászbojtáré lesz, kinek szíve jóra bátor és nem hamis, tenni rosszat nem tud, még ha akarna is; a második az igazság diadalának példázása, mert azt hirdeti, hogy a bűnös kapzsiságnak gyalázat a vége és a földi üdvözülésnek becsület a titka. A Vajda sötét világnézletébe éppen beleillik, hogy e felemelő és magasztos erkölcsi eszmék hősei Ábel és Törzsök Jankó csak a mesék országában élnek. De ám legyen, lelkök nemességéből és szívök jóságából azzal nem veszítenek. Ez a két mese, mind a kettő három-három énekben, ép úgy kitűnik az elbeszélés folyamatosságában, mint a népies képzelet és nyelv színeivel.
Vajda 1894-ben töltötte be költői működésének félszázadát, a mikor a nemzet legjobbjai, a Wekerle-kormány tagjai, az irodalmi, művészeti, társadalmi és politikai élet legnevesebb képviselői ép oly elismerő, mint megtisztelő irattal üdvözölték. 1897. január 17-én húnyt el.
