Lírai költemények
Lírai költemények
Népies hőskölteménye, Kinizsi Pál, mely tizenkét énekben, 1852-ben látott világot, hatástalan maradt; szerelmi költeményei ellenben általános hatást keltettek. Kötetei gyorsan következtek egymás után: a Szerelmi vadrózsák két részben 1852-ben és 1853-ban, Költeményei 1853-ban, Száz új költeménye 1856-ban, Összes költeményei 1859-ben. Mind e gyűjteményei az epedő, a kesergő, a panaszos vergődések álmairól és gyötrelmeiről beszélnek, s a költő úgy tűnik elénk, igaza van Vadnainak, mint a líra Hamletje, kinek szerelmi történetében egy szerelmi sóvárgásnak tragédiája nyilvánúl; mert bár esengett a boldogság után, félt is tőle, kételkedvén abban, hogy maga boldogítani birna. 1860-ban a Kisfaludy-társaság és akadémia, szinte egy időben, tagjául választotta, s ezzel a nemzet elismeréséhez a maga koszorújával is csatlakozott. Tóth Kálmán feljutott dicsősége delelőjére. Számos dala: Fütyül a szél, Sírjon-ríjjon a hegedű, Búza közé száll a dalos pacsirta, Naptól hervad, naptól virít a rózsa, Hegedülnek, szépen muzsikálnak, Benyújtottam a kalapom s annyi más a haza minden zúgába, a legalacsonyabb kunyhóba is elvitte a nevét; mig merengő és epedő szerelmi panaszai: Minek is van a szív, s a szívben szerelem, Itt, itt sírjak-e lábaidnál, Flórának, Lemondani, lemondani – a magyar hölgyvilágban szereztek neki páratlan népszerűséget. A közélet előkelő, vezető férfiai, Deák, Eötvös, Kemény magasztalták; s a mikor a Bolond Miskát, ez úttörő humoros lapot megindította, a közönség ritka rokonszenvvel támogatta. Jeligéjéhez, a Zrinyi mondásához híven: Ne bántsd a magyart! az idegenség, a német hivatali világ furcsa vitézkedései ellen küzdött, sziporkázó, szellemességgel és országos hatással; a mint azonban az alkotmány helyre állt, ötletessége megapadt, gúnyja szelidűlt és éle tompúlt: a magyart nem akarta bántani csak azért, mert más politikai hitet vallott. Még a politikai költészetben is a boldogtalan helyzet sugallta. A lap szókimondó bátorsága, villogó, vidor viaskodása a gyászos rendszer ellen, költőnket ismételve, sajtófogságba juttatta; de mindez csak hatásának kedvezett és keletét emelte.
Tóth Kálmán.
