Országgyűlési beszédei
Országgyűlési beszédei
Azt, hogy Deáknak ezen első országgyűlésen mondott beszédei, nemcsak lényegökben, de tiszta szövegezésben is az utókorra átszállhattak, akkor buzgó tisztelőjének, később politikai ellenfelének, Kossuth Lajosnak köszönhetjük. Országgyűlési Tudósításai, melyeknek kézirat gyanánt az országban elterjesztését a szűkkeblű kormány nem akadályozhatta, megörökítették az akkori táblabírói szónoklat remekeit s Zalamegye ifjú követének köztük drága gyöngyként kiváló, hol átgondolt, de le nem írt, hol a vita hevében hevenyészett beszédeit. Kossuth maga ugyan szerény tudósítói minőségében is nem annyira tárgyilagosságra, mint pártállása szilárdítására törekedett, de ama napoknak elég hű és részrehajlatlan krónikása maradt. Följegyzéseit a hivatalos okiratokkal, az illető ítélőmesterek jól stilizált naplóival s végül Deák Ferenc követjelentésével összehasonlítva az egész országgyűlésnek oly hű képét nyerjük, minőt a későbbi történetíró mint kész adalékot csak örömmel és köszönettel iktathat be tartósságra számított köteteibe. Kossuth és Wesselényi iskolájához tartozott, mely eget hasogató nagy szólamokban szeretett pompázni s nem annyira meggyőzni, mint magával ragadni törekedett; Széchenyi ennek ellenében új és szokatlan jelenség, s későbbi nagy antipódja nem késett neki nyújtani, mint az angolos fesztelen és konzerváló parlamenti modor meghonosítójának, az elismerés újabb, legfrissebb babérjait. Nagy örömmel, elragadtatással tette ezt, mint a ki nem várt leletként nagy kincsek, drágaságok halmazára akadt. A kettő között mintegy közepén foglalt helyet Deák, nem keresve semmi alkalmat a kitüntetésre, szerénységét, mely hallgatásra készté, még huzamosb gyengélkedésével is leplezgetve. Fokonként emelkedett iránta az érdeklődés, a tisztelet és bámulat. Főleg erős logikáját, azután köz- és magánjogi ismereteit, s végre nem szenvedélyekre számító, de érvekre támaszkodó, higgadt előadását magasztalták, úgy Kossuth mint többi kortársai. Oly erősnek mutatkozott e téren, hogy mindenki előre megjósolhatá vala neki a reá váró igazságügyminiszteri tárcát, ha széles Magyarhonban akkor valaki ily eshetőségről csak álmodhatott volna is.
