A forradalom után
A forradalom után
S ezzel értünk el Deák életpályájának második nagy félbeszakításához, mely tíz évnél tovább tartott.
Senki sem hitte volna, hogy minő nagy hivatás vár még reá. Hogy ő lesz még a tetszhalott nemzetnek új életre ébresztője?
A tíz évi veszteglés, melyet említettünk, nem éppen betű szerint veendő. Deák 1854-ben Pestre tette át lakását, s éveken át az Angol Királyné fogadóban lakott. Nem szűnt meg központja lenni mindennek, a mi a romok közti új építésre nézve terveztetett: nagy és kicsiny tőle kért tanácsot, tőle akart venni irányt magatartásához. Ő a passzivitás politikáját követte; példája és hallgatása kitartásra inté híveit, behatóbban a leggyújtóbb szónoklatoknál.
Nem hallgathatjuk el a tudományos Akadémia igazgató tanácsának 1858. május 29-én kelt emlékiratszerű folyamodványát, melynek szerkesztése Dákra bizatott. De mellőznünk kell mindazon érdekes adatokat, melyek a nagy államférfiúnak inkább politikai életrajzához tartoznak s tárgyunktól messzire elvezetnének.
Az annyi hányattatások után létrejött kiegyezés volt Deák nagy életfeladatának betetőzése, államférfiúi nagyságának maradandó emléke.
A harmincas, a negyvenes évek Deákját, kinek immár feledésbe menő érdemeit bővebben ismertettük, csakis a hatvanas évek Deákja múlhatta fölül s homályosíthatja el a hálátlan utódok előtt.
Ha kérdezzük ma: Deák nevét mi teszi halhatatlanná? Csak ezt a feleletet adhatjuk reá: A két felirat. A husvéti cikk. A Lustkandl elleni röpirat. Végre az 1867: XII-ik törvénycikk.
Ime, a toll hatalma! Ez egyszer ismét erősebbnek bizonyúlt a kardnál.
