I. A madár külső testrészei. | Madaraink

I. A madár külső testrészei.

I-ső tábla

1-SŐ KÉP. A MADÁR KÜLSŐ TESTRÉSZEI (SÓLYOM)

A madár külsejét, alakját vizsgálva, következő részeit különböztethetjük meg:

Csőr (rostrum). Alak szerint lehet: egyenes, kampós, felvetett, lapátos, fogazott, horgos, gyilokszerű, késszerű, árszerű, vésőszerű, fürészes, sarlóalakú, íves, hajlott, zacskós, keresztes, kanalas, hengeres, szögletes, összenyomott, lapos, kúpos stb. (Lásd hátrább a VIII., IX., X. táblát és 33. képet.) Az erősen fejlett állközötti csonttal (os intermaxillare) összeforrt felső állkapocsnak a madarakon a felső káva (maxilla), az alsó állkapocsnak az alsó káva (mandibula) felel meg; a két kávát szarúanyag borítja. A felső káva legmagasabb része, a csőr tövétől a hegyéig: a csőrorom (culmen); hegye a ragadozó madaraknál, némely sirályoknál stb.: a kampó vagy horog; a kávák szélei: kávaélek. Az alsó kávaágak, nemkülönben a felsők és az orrcsont összeforradt végét, tehát a szorosabban vett csőrt csőrorrozatnak (myxa) nevezzük. A sólymok, gébicsek stb. felső kávájának hegye előtt a kávaélből kiálló fogszerű bütyök: a fog; a nagyobb sirályok alsó kávájának legmélyebb kiszögellése: a kávaszöglet. A kávák oldalain lehetnek barázdák, rovátkák, csatornák. A felső kávába nyilnak az orrlyukak, melyeket egyes fajoknál bőrkupak vagy bőrbéka, másoknál csövecskék borítanak; az orrlyukak alakja változó. A ragadozó madarak csőretövét sajátságos viaszbőr (cera) vonja be. A nyitott csőrnek azt a pontját, a hol az alsó és felső kávaágak egymással érintkeznek: szájzúgnak (angulus oris), azt a szöget pedig, melyet alkotnak: kávaszögnek nevezzük. A réczék, ludak felső kávája hegyén levő szarulapocska: a csőrköröm.

Fej (caput). Alakja különböző: keskeny, lapított, gömbölyű, hegyesedő, tömzsi stb. Felső része a fejtető (pileum), melynek eleje: a homlok (frons), legmagasabb része a fejbúb (vertex), e mögött van a fej hátulsó része (nyakszirt, (occiput). A szem körülete: szemkör, a fülnyilás tájéka: a fültájék (regio parotica), ez alatt van: a pofa (gena), fölötte a szem mögött: a halánték (tempora). A szem és csőrtő köze: a zabla vagy kantár (lorum). A csűrtövétől lefutó rajzolat (pl. a sólymoknál): a bajusz (regio malaris), ha ez meghosszabbodott tollakból áll: szakál vagy barkó. A szem fölött futó, némely fajoknál (pl. sárgabillegető.) élesen rajzolt vonal: a szemöldök-sávoly vagy szemsáv (supercilium). A fejbúb vagy a fejtető tollai gyakran meghosszabbodottak, s különféle módosulásaik szerint lehetnek szarvak (vöcsök), fülek (füles bagoly), bóbita (búbos pacsirta), üstök (nagy bukó – Mergus merganser – gunárja) stb. A szem középső, többnyire fekete pontja: a szembogár (pupilla), az ezt körülvevő színes gyürű: a szemgyürű vagy szivárványhártya (iris). Ha a madárszem színéről beszélünk, azt ez utóbbira szoktuk érteni.

Nyak (collum). A madarat szemközt fordítva, a felénk eső nyakrész a csőr tövétől a mellig: alsó- vagy előnyak (guttur). Ennek az alsó káva tövével határos része: az áll (mentum), közepe: a torok (gula) s a mellel érintkező alsó tája: a kidomborodó begy (jugulum). A nyak hátulsó, a fejtetőtől a hátig terjedő, része: a hátsó- vagy felsőnyak (cervix), melynek a fejhez közel eső tája: a nyakszirt (nucha), a közte és a hát közé eső rész pedig: a tarkó (auchenium). A nyak oldalai: nyakoldalak (parauchenia).

Törzs. Általában az egész madártest, az álltól a farkig: az alsó rész (gastraeum), a homloktál a farkig: felső rész (notaeum), a begytől a farktőig pedig: alsó test (abdomen), ennek a begygyel határos tájéka mell (pectus), a czombok köze: has (venter); pontosabban azután így is különböztethetünk: melloldalak, hasoldalak, a mell eleje (praepectus). Az altest oldalain vannak: a lágyéktájak (hypochondria).

A felső testrészen a tarkóval határos: a hát (dorsum), felső része a hát eleje (interscapulium), alsó része: a hát alja (tergum). Ha az egész hát és környéke egyforma színű: köpenynek (stragulum vagy pallium) hivjuk; ha a háttal az alsó test is színre egyező, azt mondjuk: a madár dolmányos (pl. dolmányos varju, Corvus cornix). A váll tollazata kétféle válltollak (scapulares) és hónaljtollak (axillares). A hátalja és a farktű közt van a farcsik (uropygium).

Szárny (ala). Alak szerint: kerek, tompa, hegyes, kaszás, sarlós, hosszú, keskeny, széles stb. A szárny (2-ik kép) kis tollai: a szárny fedők (tectrices), még pedig nagyságuk és elhelyezésük szerint: alsó és felső szárny fedők (tectrices inferiores et superiores), nagy, középső és kis szárnyfedők (tectrices maiores, mediae et minores). Az elülső nagy evezők fedőit néha külön is jelöljük: az I-ső rendű evezők fedői. A szárny nagy tollai: evezők (remiges); még pedig a kézcsontokra támaszkodók: 1-ső rendű vagy nagy evezők (remiges primariae), az alsó karra támaszkodók: II-od rendű vagy kis evezők (remiges secundariae); a felső karcsontra támaszkodókat III-ad rendű vagy belső evezőkként (remiges tertiariae) különböztetjük meg. Ez utóbbiak rendesen rövidek s főleg a pacsirtáknál, billegetőknél stb. hosszúak, szembe ötlők; némelyek hosszú válltollaknak vagy vállevezőknek is hivják őket.

2. kép. Madérszárny.(Kék vércse).

Némely fajok szárnyain a kis evezők színe fényes, zománczozott vagy fénytelen, de világos, kirívó foltot rajzol, ez: a szárnytükör, mely pl. legszembetünőbb a réczéknél.

A hüvelykujj tollai alkotják: a fiókszárnyat (alula). A szárny mellső részének széle: a szárnyszél (campterium); a kéztőcsontok táján van: a szárnyhajlás (flexura). Az evezőket sorban folyó számokkal jelöljük, ú. m.: 1-ső, 2-ik, 3-ik stb. evező.

II. tábla.

3. kép. Különböző farkalakok:
1. Kormos szerkó (Hydrochelidon nigra). 2. Barázdabillegető (Motacilla alba). 3. Füsti fecske (Hirundo rustica). 4. Nádi sármány (Emberiza schoeniclus). 5. Fáczán (Phasianus colchicus) a) kiterjesztve, felülről; b) összetéve, alulról. 6. Gyurgyalag (Merops apiaster). 7. Őszapó (Aegithalus caudatus). 8. Zöld küllő (Picus viridis). 9. Csonttollú madár (Ampelis garrula).

III. tábla.

4. kép. Különböző farkalakok:
1. Havasi partfutó (Tringa alpina). 2. Nyirfajd (Tetrao tetrix). 3. Kékcsőrü récze (Erismatura leucocephala). 4. Ékfarku halfarkas (Stercorarius crepidatus). 5. Nagy kárókatona (Phalacrocorax carbo). 6. Nyilfarkú récze (Dafila acula).

Némely fajok első evezője igen kicsiny, még a fedőtollaknál is rövidebb; ilyenkor csenevész- vagy korcsevezőnek (remiculus) hivjuk.

Az evezőtollak zászlója (lobogója vagy vitorlája) a tollszár két felén gyakran nem egyforma széles, hanem külső felén szűkített, belső felén kivágott, mint pl. a réti héják (Circus) elülső evezői.

Fark (cauda). Alak szerint (II-ik és III-ik tábla): egyenes, tetőzetes (tyúk), elvágott, elkerekített, kivágott, villás, öblös, kétszeresen kivágott, lépcsőzetes, legyezőalakú, ékalakú (hegyes, vagy tompa), lantalakú, nyársszerű, csontvégű stb.

Némely fajok középső farktollai kissé vagy túlságosan meghosszabbodottak (pl. gyurgyalag, halfarkas) stb.

A fark nagy, erős tollai: kormánytolluk (rectrices); töve: a farktő, melyet alul az alsó, felül a felső fark fedők (subcaudales et supracaudales) takarnak be. A fark alsó része: a fark alja, a felső pedig: a fark föle.

Láb (pes). Részei (5. kép): a czomb, mely mindig tollas; a lábszár (tibia), mely némelyeknél nagyrészt csupasz, másoknál egészen vagy részben tollas; ha a tollak lecsüngők, gatyás-nak mondjuk a lábszárt; a legtöbb madárnál csupasz lábrész: a csüd (tarsus), melynek alján vannak a lábujjak. Ezek közül a hátulsót 1-sőnek (hallux), a belsőt 2-iknak (digitus secundus), a középsőt 3-iknak (digitus tertius v. medius), a külsőt 4-iknek (digitus quartus) is szokás nevezni. A csüdöt és lábujjakat csak kivételesen borítja apró tollazat, pehely vagy serte, többnyire szarúnemű bőrrel vannak azok fedve, mely hálós, vértes, pajzsos, táblás. A lábujjak ízeit ujjpereczeknek is hívjuk. A talpon látható vánkosszerű dudorodások talpgumók. A ragadozó madarak lábát markónak is nevezik. A lábujjakon vannak a karmok, melyek csak igen kevés madárnál, pl. búvárnál, laposak, körömszerűek. Néha a tyúkféléknél a csüdön, a hátulsó ujj fölött, hegyes szarúval borított tövis található: ez a sarkantyú. A lábujjak lehetnek szabadok, teljes és tagolt úszóhártyásak, kötőhártyásak, karélyosak. Ha az egyik lábujjat a madár előre és hátra is fordíthatja: ez vetélő ujj.

A láb alakja igen sokféle (IV. és V. tábla) s különböző módosulásait rendszerbe foglalva, a mi madárfajainknál következő osztályozást tehetünk

I. Úszóláb, mely lehet tagolt (vöcsök), evező (karakatna), lapátos (sirály, réczék).

II. Gázlóláb, mely kétféle

1. Futóláb

a) az úszóhártya mélyen kivágott, a középujj két íze szabad (gulipán);

b) az ujjak kötőhártyásak (túzok)

c) csak a középső és külső ujj közt van kötőhártya (darú);

d) szabad ujjú (szalonka);

e) karélyos és részben úszóhártyás (víztaposó).

5. kép. Madárláb. (A gólya bal lába).
Sz lábszár, Cs csüd, K karom, H kötőhártya; 1 első vagy hátulsó újj, 2 második- vagy belső ujj, 3 harmadik- vagy középső ujj, 4 negyedik- vagy külső ujj.

IV. tábla.

6. kép. Különböző lábalakok:
1. Nagy vöcsök (Colymbus cristatus). 2. Vizityúk (Gallinula chloropus). 3. Bakcsó (Nycticorax nycticorax). 4. Szárcsa (Fulica atra). 5. Sárszalonka (Gallinago gallinago). 6. Bibicz (Vanellus vanellus). 7. Lilik (Anser albifrons). 8. Kormos szerkő (Hydrochelidon nigra). 9. Gólyatöcs (Himantopus himantopus). 10. Nagy kárókatona (Phalacrocorax carbo). 11. Gulipán (Recurvirostra avocetta). 12. Túzok (Otis tarda).

V. tábla.

7. kép. Különböző lábalakok
1. Vetési varjú (Corvus frugilegus). 2. Réti fülesbagoly (Asio accipitrinus). 3. Örvös galamb (Columba palumbus). 4. Zöld küllő (Picus viridis). 5. Talpas tyúk (Syrrhaptes paradoxus). 6. Mezei pacsirta (Alauda arvensis). 7. Jégmadár (Alcedo ispida). 8. Kecskefejő (Caprimulgus europaeus). 9. Szakállas czinege (Panurus biarmicus). 10. Havasi partfutó Tringa alpina). 11. Sarlós fecske (Micropus apus). 12. Fáczán (Phasianus colchicus). 13. Szirti sas (Aguila chrysaëtus), 14. Nyirfajd (Tetrao tetrix). 15. Fogoly (Perdix perdix).

2. Lépkedő láb

a) kötőhártyás (gólya);

b) a középső és külső ujj közt kötőhártya (gém);

c) szabad ujjú (vizi csibe);

d) karélyos ujjú (szárcsa).

III. Prédázó láb szintén kétféle: kaparó (tyukok), markoló (ragadozók).

IV. Hasadt láb (galambok).

V. Kapaszkodóláb négyféle: tapadó (kecskefejő), csimpaszkodó (sarlós fecske), ülő (jégmadár), kúszó (harkályok).

VI. Ugróláb (az éneklők legtöbbjénél).

Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem