A MADÁRSZERVEZET MINT ESZKÖZ.
A MADÁRSZERVEZET MINT ESZKÖZ.
Minden szervezet sajátságos életműködésének megfelelő módon alakul, alkalmazkodik azokhoz a viszonyokhoz, melyekben él és ahhoz a feladathoz, melyet a természet háztartásában betölt.
Az állati test is egész összealkotása szerint szoros viszonyban áll az életmóddal, a miből önként folyik, hogy esetről-esetre olyan eltérések vannak rajta, a milyen külön életczélokat szolgál.
Ez a változatosság főleg az életért való versenygésben fejlődött ki, mert a szervezetek olyanokká lettek, a minőkké az életkörülmények átalakító hatása következtében szükségszerűen lenniök kellett.
Így tehát a mily sokféleképpen módosult az élet, oly sokféle lett az állat; de viszont ez a temérdek eltérő alakulás szülte a természet műhelyében örökösen folyó munka megoszlását is.
Minél egyoldalúbb valamely állat életmódja, annál tökéletesebben alkalmazkodott ahhoz egész szervezetével, annál inkább fejlődtek egyoldalúan szervei; ellenkezőleg a sokoldalúság, változatos életfeladatok nem vezethettek szélsőségekre, legföljebb bizonyos szerveket fejleszthettek ki jobban, másokat kevésbbé. Így látjuk, hogy a hal merőben úszó állat, mely csakis a vízben élhet, szervezete tökéletesen alkalmazkodott külön életczéljához annyira, mint egyetlen más állaté sem. A kétéltűek legnagyobb része már nemcsak a vízben, hanem a szárazon is él, tehát e két feltétel szerint alakult testi szervezetök is. S az emlősök osztályában a még többféle életfeladatok még nagyobb szervezeti változásokat eredményeztek, a szerint t. i. a mint a vízhez, szárazföldhöz, sőt némileg már túlságosan a levegőhöz is vannak kötve. Természetesen az így osztályozható főcsoportok között azután a legkülönfélébb módosulások, átmenetek vannak.
Ugyanígy van az a madaraknál is, noha ezt az osztályt első sorban bélyegzi a légi élethez való alkalmazkodás, mely a repülést is feltételezi. A levegő a madarak igazi eleme, ők a legszorosabb értelemben vett «repeső állatok», a mint azt már kétszáz év előtt MISKOLCZY GÁSPÁR is megírta.
Egész alkatuk, alakjok, mezök a levegőben való éléshez van szabva s ezért egységesen különböznek a többi állatosztálytól, soha más állattal össze nem téveszthetők, s mindig biztosan felismerhetők, a mit bizonyos más állatokról nem mondhatunk, hiszen a bőregereket még csak a mult század irói is gyakran a madarakhoz s a bálnákat a halakhoz sorozták.
Minthogy azonban a madarak – úgy mint a hal a vízben – kizárólag nem tartózkodnak a levegőben s nem is tartózkodhatnak, mert bizonyos életműködések végzése, pl. fészkelés, élelemkeresés a szárazföldhöz, szilárdabb elemhez parancsolják őket, azért szervezetök – még pedig annyiban, a mennyiben a levegőtől, víztől, szárazföldtől inkább függnek – csak bizonyos részeiben módosult.
Mindazonáltal, nem tekintve, hogy főelemük a levegő s mindegyiknek mellső végtagjai szárnyakká alakultak át, bizonyos külön alkalmazkodások némely madarakat megfosztottak még a repülés tehetségétől is. Így a strucz, mint a sivatagok jellemző madáralakja, elkorcsosult szárnyait legfölebb vitorla gyanánt, a tengerhez kötött pinguin pedig csak evezőként használhatja.
Ilyen szélsőségeket számba nem véve, a többi madár szárnya szabadjában él, a mi páratlanul álló mozgékonyságot jelent s mintegy magában egyesíti a lehető legkülönbözőbb helyeken való tartózkodhatás és munkálkodhatás föltételeit.
Ennek megfelelőleg alakját minden állatnál inkább változtathatja. Repülés közben teste nagy felületű, egészben olyan, mint a hogyan az ember a nyil végével utánozta; a földre szállva ellenben, az alkalom kivánta módon, hol nyulánkabb, hol tömzsibb, de mindig többé-kevésbbé gömbölyded; a vizen pedig hajóalakú. Hogy ezeket az esetről-esetre szükséges alakváltoztatásokat megtehesse, arra czélszerűbben alkotva nem is lehetne. A hegyesedő, csőrös fej, vékony, mozgékony nyak, kifeszíthető és a tojásalakú testhez vonható szárnyak, a kinyujtható és elrejthető lábak, a kormányzásra való fark, szoros viszonyban állanak a madár légi életével.
Szóval testszerkezete egészben és részleteiben mindenképpen remek összealkotású s ha mechanikai szempontból tekintjük, méltán ebben látjuk annak a gépnek mintáját, mely az emberiségnek oly réges régen vágya, óhajtása. Hiszen a madár alkatában az anyag roppant könnyűsége, e mellett rendkívüli ellenállósága, szilárdsága, aránytalanul nagy erőkifejthetéssel párosul.
Valóban tanulságos tehát e berendezések tüzetes vizsgálata s e helyen már azért is mellőzhetetlen, mert hiszen csak ha ezeket ismerjük, fogjuk megérteni magának a madáréletnek jelentőségét, azt a munkásságot, melyet ők szervezetök sajátságai szerint kifejtenek. Ugyanúgy vagyunk, mint mikor valamely gép működésével akarunk megismerkedni. Először gondosan szemügyre kell vennünk alkotórészeit, teljesen tisztában kell lennünk a részek egybejátszásávál, csak azután fogjuk megérteni azt a hatást, a mit az egész létrehoz.
Mielőtt azonban a szervezet lényegével megismerkednénk, fordítsuk először is figyelmünket a madár külsejére.
