56. A NÁDI RIGÓ.
56. A NÁDI RIGÓ.
Egyéb neve: nádiposzáta.
(Acrocephalus turdoides L.)
HASZNOS.
56. A NÁDI RIGÓ.
56. A NÁDI RIGÓ.
Leirás. Nagyobb a verébnél és alakja szerint rigóra emlékeztet. Hátafele rozsdásan futtatott barna, szemén át világosodó csík; fületája is világosodó. Alsó fele fehéres, az oldalakban agyagsárgán lehelve. Csőre rigószerű, elég erős és kicsit íves, különben hegyes; farka ékalakra metszett. Lábai erősek, fogódzásra nagyon alkalmatosak. Fészkéről a következő oldalon leszen szó.
Élete módja. A nádi rigó kizáróan csak a nádasokat lakja, melyek aztán fiasitás idején ugyancsak hangosak dalától, mely azonban lármának is beillik.
Nem lévén ritka, szép számmal lakja egyazon nádast s ekkor a hány van, annyi versenyez torkaszakadtából egymással, hogy csak úgy zeng tőle a táj, még jobban, mint a kecskebéka brekegésétől. Hogy azután mit is énekel? Hát elkezdi:
Csak-csak-csak, csik-csik-csik
Cserek-cserek-csik-csik-csik,
Ke-ke-ke-kara-kara
Kit-kit-kit
Csere-csere-csak-csak-csak
Cserek-cserek-csik-csik-csik,
Ke-ke-ke-kara-kara
Kit-kit-kit
Csere-csere-csak-csak-csak
és így tovább, kora pitymallattól, alkonyatig; sőt mikor nagyon nekibuzdúl, még egész éjszakán át is.
A német fülnek így szól ez a nóta:
Karre-karre-karre
Ker-ker-ker
Hedder-hedder
Duí-duí-duí stb.
Ker-ker-ker
Hedder-hedder
Duí-duí-duí stb.
A hol a nád legsűrűbb, úgy surran, mint a takács vetélője a fonalközben. A mi pedig még mesteribb, az a mereven álló nádszálakon való kúszása. Ujjaival, karmaival átmarkolja a nádszálat s ízibe a nádbojton terem, éppen oly gyorsan le is szalad vagy csuszszan, hogy csak úgy elnyeli a nád sűrűsége. És hogy hát mi a haszna? Megteszi biz’ ő is a magáét oly helyen, a hová csak ő férhet hozzá, mert olyan az alkotása. Szedi a tóság számtalan bogárságát, a szunyogot, álczáját. És így sokban hozzájárul ahhoz, hogy ott más teremtések is megélhessenek.
