55. A ROZSDAFARKÚ.
55. A ROZSDAFARKÚ.
Egyéb neve: kerti füstfark.
(Ruticilla phoenicura L.)
HASZNOS.
55. A ROZSDAFARKÚ.
55. A ROZSDAFARKÚ.
Leirás. Szinesen-tarka finom madár, karcsúbb a vörösbegynél. Torka és fületája, csőretövének homlokrésze szép, tisztafekete. A homlok többi része hófehér, de belemosódik a fejbúb kékes szürkeségébe. A tarkó és a dolmány szintén szép kékes szürke; a mell, farcsík és a fark eleven rozsdavörös, csak a fark középső tolla barna. A csőr és a láb finom, az utóbbi karcsú. A tojó és a fiak kevésbbé színesek. Fészke résekben, lyukakban, kerti házak ereszeinek és padlásainak alkalmas zugaiban áll és laza, de síma, belülről különösen szőrökkel, tollakkal szépen bélelt. Fészekalja öt-hat, igen ritkán hét gyönyörű egyszínűen zöldes kék tojásból áll.
Élete módja. Eleven és magaviseletével nyomban szembeszökő, szép és kedves, no meg hasznos kis madár; mondhatni, hogy kertlakó. A mint felröppen, nagyon szemet szúr eleven rozsdavörös farka s a mint valami karón, kerítésen megtelepedik, úgy megrázogatja farkinczáját, hogy csupa gyönyörűség. Rendesen magasabb helyről lesi, különösen a gyepek bogárságát, akár mászót, akár röpülőt; az előbbire lecsap, az utóbbit ügyes, néha majdnem forgó röpüléssel kapja el. Él pedig bogárral, légygyel, mindenféle hernyóval, kukaczokkal, petével és hasonlóval, ezért kertben, erdőben nagyon hasznos; őszfelé belecsíp a bokrok termésébe, mindenféle bogyóba is, a nélkül, hogy kárt okozna, lévén a bokrok termése, ha bogyó, úgy is «madárbogyó». Hivogató szava vid-vid-vid–tik-tik-tik-tik, mely csettegetésfélébe végződik. A méhészgazdák itt-ott nagy ellenségei ennek a kedves szárnyasnak, mert azt hiszik, hogy a munkásméhet kapkodja el, pedig nem úgy van, mert csak a herét, melynek nincs fulánkja, a kihordott, megromlott álczákat és az oly kártékony viaszmolyt fogdossa és szedi; tehát így is hasznos és minden védelemre méltó – hozzá még a kert dísze, mert az ember szemének is jólesik.
