36. A PITYER.
36. A PITYER.
Egyéb neve nem igen van.
(Anthus trivialis L.)
HASZNOS.
36. A PITYER.
36. A PITYER.
Leirás. Nagyság szerint olyan, mint a barázdabillegető, de farka kurtább. Egészbenvéve szine szerint hasonlít a pacsirtához, de kevésbbé foltos. Dolmánya olajzöldes, melle sárgás. Az összetett szárny csúcsát a három első evedzőtoll alkotja; a negyedik evedzőtoll nagyon kurtított. A láb hátulsó ujjának karma hosszú, sarkantyúforma; de azért mégis kurtább az ujjnál. Csőre finom árszerű. Igen szerényke és jámbor madár, mely ívesen 
röpül. Fészkét ügyesen és úgy építi, hogy bajos megtalálni; szorosan a földre zsombíkok tövébe, odvasan fölfekvő kövek alá, gyepbe és hasonló helyekre rakja és nagyon finom anyagokból, nyilt csésze alakra építi. Fészekalja rendesen öt tojás, mely nagyon változó, homályosan kékes, barnás, néha fehéres alapon sötétebben szeplős.
röpül. Fészkét ügyesen és úgy építi, hogy bajos megtalálni; szorosan a földre zsombíkok tövébe, odvasan fölfekvő kövek alá, gyepbe és hasonló helyekre rakja és nagyon finom anyagokból, nyilt csésze alakra építi. Fészekalja rendesen öt tojás, mely nagyon változó, homályosan kékes, barnás, néha fehéres alapon sötétebben szeplős.
Élete módja. Szereti az erdőt, de csak a ritkást, kivált az elhanyagoltat, a hol tisztások, bokrosok váltakoznak, földjük pedig mohás; vonulás idején azonban szeret káposztás földeken és ugarokon megpihenni; szereti a fákat is; de mégis leginkább a földön tartózkodik. Ez a jámbor madár egyáltalában nem magevő, de annál buzgóbban keresi a rovaroknak és álczáiknak minden elérhető faját. Hangja kellemes, a szabadban hallatja a «czia-czia-czia»-féle éneket, hivogatása inkább «szib-szib-szib»-hangzású. Feltétlenül hasznos.
Nálunk leggyakoribb fészkelő pityermadár, holott vannak fajrokonai, a melyek csak vonuláskor érintik hazánk vidékeit; megérkeznek, megpihennek, hogy aztán tovaszálljanak.
Az itt leirt erdei pityeren kivül költ minálunk a havasi pityer, mely nyáron a havasra vonul, télire pedig a völgyben keresi a védő enyhelyet; költ a parlagi pityer, mely az előbbieknél valamivel nagyobb, csőre pedig hosszabb s szereti a parlagokat, hol igazi «gyalogmadár»; aztán jön a réti pityer, a mely csak átvonul éppen úgy, mint a rozsdástorkú pityer is; mind a kettő messze éjszakon fészkel, télen pedig messzi délre vonul, hogy meleget és eledelt találjon.
