35. A PIPISKE.
35. A PIPISKE.
Egyéb neve: bubos pityer, kontyos madár, butykós kató, pisitnek, kontyos pacsirta.
(Alauda cristata L.)
HASZNOS.
35. A PIPISKE.
35. A PIPISKE.
Leirás. Hát mondjuk, hogy erősebb a verébnél, a fején pedig hegyesen ágaskodó bóbitája van. Ezentúl pedig ez a jámbor becsületes, a szegénységhez ragaszkodó madár színe szerint olyan, mint a rög. Még a bóbitája is olyan, mint a rögön csucsosodó kis rög. És a mikor a szántás közel esik az országúthoz, a melyen a pipiskének mindig van keresni valója, az ember elmegyen a gyalogúton, ráesik a szeme a szántás rögeire is, de a mikor éppen arra fordúlna gondolatja, hogy bizony élet nélkül való a táj, hát megmozdul a rögökön valami, az ember odatekint és ime! a szántás rögén ott ül a pipiske! Bevárja az embert pár lépésnyire, ekkor egyet csikorog és tíz lépésre tovább száll! Fészekalja rendesen öt tojás, világos alapon sötétebben és annyira szeplős, hogy az alapszín alig látszik ki; fészke pedig bizony csak tákolt és ott található a földön gyepesekben, útszéli lóherésekben.
Élete módja. El lehet mondani a pipiskéről, hogy úton-útfélen belébotlik az ember. Mindig az ember környezetéhez tartja magát, leginkább pedig a kunyhók, a faluvég, az útmelléke tanyája neki. Fára nem száll, de megpihen a házak, vagyis viskók fedelén; szóval, megfelel Tompa Mihály felfogásának, ki is a pipiskét mint a szegény ember háza tájának hűséges madarát énekelte meg.
Hogy mit eszik és mit csinál?
Hát a fiait mindenféle bogársággal tömi és neveli fel; aztán a körülményekhez képest leszáll mindenféle magvakig; ha pedig a tél nagyon is vicsorgatja a fogát, járja az országút hulladékait, belé vegyűl más szegény madarak gyülekezetébe és ott keresi falatjait város, falu szemétdombján, útján, piaczán.
A nép példabeszéde nem igen karolta fel; de azért valamiket mondtam a könyv elején; ezentúl kényes kis lányról mégis azt mondja:
Ugy begyeskedik, mint a pipiske!
Hasznos madár, nem ritka és megérdemli a védelmet.
