Roma

Teljes szövegű keresés

Roma, 1. Ρωμη (a leírás folyamatában említett helyneveknél a szegletes zárójelben jelzett nagy és kis betűk Roma térképének [XIII. tábla, 690. ábra] megfelelő négyszögére utalnak), a római birodalom anyavárosa és székhelye; ma is Roma. Latiumban, a Tiberis partjainál terül el, a folyó torkolatától mintegy 30 km.-nyire. A város több halmon és a köztük elterülő kisebb-nagyobb völgyekben épült, úgy, hogy a város legmélyebb pontja a Pantheon [Cc], az ókorban csak 11 m. magasságban volt a tenger színe felett, míg legmagasabb része, a balparton a porta Labicana [Eh] táján átlag 50 m. magas, a jobbparton a Janiculus mons teteje 80 méterig emelkedik; a Forum ókori felszíne és a Palatinus meg a Capitolinus magasságkülönbsége kb. 38 métert tesz ki. A város legmélyebb részei ennélfogva állandó árvízveszedelemben voltak, annál inkább, mivel a völgyek mocsarainak kiszárítására épített cloacákon át még akkor is kiönthetett a megdagadt Tiberis, mikor partjai már eléggé meg voltak erősítve. Földrajzi helyzete mindamellett igen kedvező volt, elég távol a tengertől, hogy onnan közvetlen veszedelem ne fenyegethesse, s viszont elég közel a Tiberis torkolatához, hogy a tengerrel állandó és élénk összeköttetésben lehessen. A szárazfölddel szemben ugyancsak a Tiberis hajózható volta és a városnak Italia közepén való fekvése tette helyzetét előnyössé. A város alapításának története a folytonos kutatások alapján mindinkább mondának mutatkozik, különösen a mióta a város területén oly sirokat találtak, a melyek az alapítás történelmi keltét megelőző időre, a Kr. előtti 10–8. évszázra utalnak. E sírok, a melyeket 190-ben fedeztek fel, arra látszanak bizonyságot szolgáltatni, hogy R. területe régen lakott hely volt és hogy az alapítás mondája legfeljebb a szervezés halvány emlékezetére mutat vissza. Lásd Romulus, 1. A város fejlődésének történetében Richter nyomán a köztársaság előtti időben négy korszakot különböztetünk meg, úgymint a palatinusi R., a Septimontium, a négy regio és a Servius korát, a melyek után még a köztársasági és a császárkori R. történetén pillantunk végig, mielőtt a város épületeinek és emlékeinek leírása következnék (a czikk tartalmi beosztásában az előbbi betűk sorában adott útalások miatt Lübker sorrendjét kellett követnem). – A. A palatinusi R. A történelmi hagyomány szerint a Romulustól alapított város a Palatinus monson (Palatium) [EFde] terült el, a melynek nyugati felét Cermalus vagy Germalus [Ede] néven nevezték. A város pomeriuma, a melyet még Tacitus is (ann. 12, 24) ismert és leírt, magába foglalta még a Palatinus északi lejtője előtt elterülő Velia [Fe] nevű emelkedést is. E három részből álló város falainak maradványai ma is állanak a hegy nyugati sarkánál, a Lupercal [Ed] táján, a mely maga is, mint Lupercus tiszteletének szent helye (l. Faunus), ez ősi városban az előtte álló ficus Ruminalisszal. (lásd Rumina) együtt azt a helyet is jelölte, a hol a kitett Romulus és Remus teknője fennakadt. Ezt a palatinusi várost szokták volt négyszögű alakjáról Roma quadrata névvel jelölni. E városnak három bejáratát említik a római írók, úgymint a porta Mugonia vagy Mugionist [Ee, a betűnél] Észak felől, az ismeretlen fekvésű porta Romanát vagy Romanulát Nyugat felől és a scalae Caci [Ed] nevű lépcsőt Délnyugat felől. – B. A Septimontium a palatinusi R. három részén kívül magába foglalta még az Esquilinus mons [CDEefg] három, Oppius [DEef], Cispius [Df] és Fagutal nevű részét és a Suburát. Fest. p. 524 Th. 507 Th. A Fagutal név úgy látszik az Oppius mons nyugati részének [DEe] volt a neve; a Subura a későbbi időben a Viminalis, Oppius és Cispius közti völgyet jelentette, mivel azonban itt a montes sorában áll, Wissova a Caelius mons északnyugati csúcsának [Fef] a nevét (Sucusa alakban, Varro l. l. 5, 48) véli benne felismerni. Hogy mikor egyesült ez a négy mons (= városrész) az első hárommal, nem tudjuk; valószínű, hogy olyan szabályszerű erődítése, mint a R. quadratának, a Septimontiumnak nem volt, pomeriumáról sem tudunk, de élő emlékezete maradt volt a Septimontium ünnepében. – C. A négy regio korában a Septimontium területéhez hozzájárult a Caelius mons [FGfg] a Viminalis collis [CDef] és a Quirinalis collis [BCDef]. A város területéhez a pomeriumon belül még hozzátartozott a Capitolinus mons [DEd] kettős magaslata is, az Arx [Dd] és a Capitolium [Ed], a melyek azonban nem voltak beosztva egyik regióba sem. A négy regio neve (Varro l. l. 5, 45): 1) regio Suburana, 2) regio Esquilina, 3) regio Collina, 4) regio Palatina. A város területe e regiók közt a következőleg volt felosztva (Varro i. h. skk.): az elsőhöz tartozott a Caelius mons, Ceroliensis és Subura (vagy Sucusa) nevű részeivel együtt, a másodikhoz az Oppius és a Cispius, a harmadikhoz a két collis, a Viminalis és a Quirinalis, a negyedikhez a Palatinus, a Cermalus és a Velia. – D. Servius kora tulajdonképen az első történelmi korszak Roma város fejlődésében. Servius Tullius király nevéhez fűzi a római történelem a városnak azt a kibővítését, a melynek határát az ú. n. Servius-féle fal (murus Servii Tullii) jelöli; ennek vonalát maradványai nyomán csaknem teljes határozottsággal lehet megállapítani. A város területe, noha a pomerium változatlan marad, megbővül Északkelet felé a Quirinalis a Viminalis, a Cispius és az Oppius mögötti (az utóbbi kettőnél a közös Esquilinus mons és Esquiliae néven nevezett) magaslattal, Dél felé a már Ancus Martius alatt betelepített Aventinus mons [FGd] területével, s az Aventinus és Capitolinus közötti Tiberis-partot kereken 400 m. hosszúságban szintén a város belsejéhez kapcsolja a partokig épített fal. Mivel így a Tiberisen át vezető ősrégi pons Sublicius [Ed] egyenesen a város belső területére vezet, az átkelés megakadályozására ez időben szállják meg a Janiculus mons (Janiculum) [DEFb] magaslatát különálló erődítéssel. Maga a Servius-féle fal hatalmas (59×59×150 cm.) koczkakövekből, a hely színén tört tuffából épült, a völgyekben úgy látszik kettős falazással, a dombok lejtőin a hegy szegélyénél valamivel alább; legerősebb volt az Esquilina közti kb. 1300 m. hosszú darabon, a hol a 15 m. magas, 4 m. vastag fal előtt 100 r. láb (30 m.) széles és 30 r. láb (9 m.) mély árok volt, belülről pedig hatalmas földtöltés (agger Servii Tullii) [CDf] emelkedett egészen a fal koronájáig, hogy a védők kényelmesen helyezkedhessenek el a fal oromzatánál. Bástyák úgy látszik csak a kapuknál voltak. A város kapui a következők voltak: porta Flumentana [Ed, 1] és porta Carmentalis [Ed, 2] a Tiberis és Capitolinus között, porta Fontinalis [Dd. 3] a Forum és a campus Martius közötti útvonalon; porta Sanqualis [De, 4], a melynek maradványa egy kis kapuboltozat a palazzo Antonelli lépcsőházában, neve Semo Sancus teplomától ered, a mely a közelben volt; porta Salutaris [Ce, 5], Salus templomáról elnevezve; porta Quirinalis [Ce, 6] Quirinus temploma közelében, Servius aggerén három kapu volt, a porta Collina [Bf, 7], a melynek maradványait az olasz kir. pénzügyministerium palotájának építésekor 1872-ben találták meg s rombolták szét; a porta Viminalis [Cf, 8], az agger közepe táján és a porta Esquilina [Df, 9], a melynek helyét Gallienus császár ma is álló diadalíve mutatja. A Celiuson volt a porta Caelemontana, helye kétes [Ef, 10], valamint a porta Querquetulanáé is [Ef, 11]. A porta Capena [Fe, 12], a via Appia és a via Latina kiinduló helye. Az Aventinuson volt a porta Naevia [Ge, 13], a porta Raudusculana [Gd, 14] és a porta Lavernalis [Gd, 15], mind a háromnak a helye bizonytalan. Az Aventinus északi sarkánál volt a porta Trigemina [Fd, 16]. A porta Triumphalis nem város kapuja volt, hanem diadalív a campus Martiuson. – A városnak eddig tárgyalt négy fejlődési foka a történelemben a királyok korával esik egy időre, s ehez képest a város egyes emlékeit a királyokkal szokták kapcsolatba hozni. Ez idő alatt keletkezett a Palatinus és Capitolinus között elterülő Forum és a mellette levő Comitium; az előbbinek eredetileg mocsaras területét a Tarquiniusoknak tulajdonított, ma is meglevő Cloaca Maxima [DEde, b], szárította ki és tette hasznavehető vásártérré; az utóbbi a gyűlésnek helye. A Capitolinushoz vezetett a Sacra via [Ede] (a Forum Romanum és a Sacra via térképét a 691. ábra [XIV. tábla] mutatja; a Forum Romanum és közvetlen környéke leirását l. később a VIII. regiónál). Ép ily ősrégi útvonal a Nova via [Ee] a Palatinus alján. Romulus tett fogadalmat a Juppiter Feretrius és a Juppiter Statoe templomainak építésére; Numa alapította a Regiát, a Vesta templomát és ő építette a Janus templomát a Forumon. Tullus Hostilius építette a Comitiumon a Curia Hostiliát és vele hozzák kapcsolatba a Tullianumot (l. Robur). Ancus Martius alatt készült volna a pons Sublicius és a Juniculum erődítése. Ugyanő alapította Ostia kikötőjét, alatta telepedtek albanusok a Caeliusra és «nova multitudo» az Aventinusra. Liv. 1, 33. Tarquinius Priscus vetette meg a Juppiter Optimus Maximus Capitolinus templomának [Ed] valamint a Palatinus és az Aventinus közti völgyben (vallis Murica) a Circus Maximusnak [Fde] az alapját. A cloacák, főleg a Cloaca Maxima építésével kiszárította a Capitolinus és a Palatinus közét, a hol a vásárterek (Forum Romanum és Forum Boarium [Ed] = barompiacz) nyertek helyet s a hol a Velabrum [Ed] is lakhatóvá vált. A Forum déli és északi oldalán alatta épültek azok a vásáros bódék, a melyekről a Forum déli sorát sub veteribus (t. i. tabernis), az északit sub novis néven nevezték. Servius Tullius építette a város falait. Tarquinius Superbus fejezte be a capitoliumi Juppiter-templom építését, a melyet a köztársaság első évében szenteltek fel (l. alább). A királyok korából ismeretes még a Sacra vián és a Nova vián kivül is nehány utcza, úgymint a clivus Capitolinus [Ed] a Forumról a Capitoliumra, a vicus Tuscus és a vicus Jugarius [Ed] a Forumról a Tiberis felé, az Argiletum [De] a Forumról Északkelet felé, ebből ágazott ki a vicus Cuprius [DEe], a melybe legmagasabb pontján torkollott bele a clivus Orbius [De], a melyet később az atyja holttestét kocsijával elgázoló Tulla bűnéről (v. ö. Servii, 1) vicus Sceleratusnak neveztek el. – 2. E. A köztársaság korában lett R. városból világbirodalom, s politikai hatalma kiterjedésével maga a város is megnőtt; kinőtt volt a pomeriumból már a Servius-féle fal építése idején, most túlnő e falakon is; Sulla már elérkezettnek látta az időt a pomerium kiterjesztésére; mi módon és mennyire terjesztette ki, nem tudjuk. Legjelentékenyebb a város kiterjedése a Tiberis partjain. A zöldségpiacz (Forum Holitorum) [Ed] már régóta a falakon kívül volt a porta Carmentalis előtt, a tengerről jövő hajók kikötője pedig, az Emporium [FGc], a porta Trigemina előtt. Itt, az Aventinus, a Palatinus és a Capitolinus között nagyon sűrű lakosság volt; az első vízvezeték, az aqua Appia, e városrészt látta el vízzel. Másrészt a campus Martius déli részén, a Circus Flaminius [Dd] a falakon kívül, de sűrűn lakott városrészben épült. A falakon belül rendszertelenül össze-vissza épített házcsoportok között a keskeny, négy, legfeljebb hat-hét méter széles utczákat csak későn, a Kr. e. 3-ik évszáz óta kezdték kikövezni. A királyok korából ismeretes utczákon kívül nevezetesek az Alta Semita [BCe] a Quirinalison a porta Collinához, a vicus Lengus [CDe] a Quirinalis és a Viminalis közti völgyből ugyanoda, az Argiletum két folytatása, a vicus Patricius [CDef] a porta Viminalishoz és a clivus Suburanus [Def] a Subura nevű városrészen [De] át a porta Esquilinához. A Sacra via folytatásakép út vezetett a porta Caelomontanához, ebből ágazott ki a vicus Capitis Africae [EFef] a porta Querquetulana felé. Ugyancsak a Sacra viától indult Dél felé a Palatinus és a Caelius közti völgyön a porta Capenához vezető út, a mely a kaputól kezdve via Appia nevet viselt; ebből ágazott el két út a porta Naevia és a porta Raudusculana felé, a mely utóbbihoz a forum Boarium felől csatlakozott a clivus Publicius [FGd]. A Tiberis tulsó partjára vezetett át a vallásos aggodalom következtében épen tartott pons Sublicius mellett Kr. e. 179 óta a kőből épült pons Aemilius [Ed], a melynek ma még álló két pillére ponte Rotto (= pons ruptus) nevet visel. A köztársaság alatt, Kr. előtt 62-ben épült a ma is álló pons Fabricius (Ponte quattro capi) [Ed], s nem sokkal utána az 1886–89-ben átalakított pons Cestius (Ponte San Bartolomeo) [Ecd]. Az átkelés védelmére a Janiculum eddigi őrsége helyett erősebb erődőt építettek. A vízvezetékek közül a már fentebb említett aqua Appián (Kr. e. 312) (DEg, FGde) kívül a köztársaság idejéből való még az Anio vetus (Kr. e. 272) [CDEfgh], a mely az Esquilinus számára, az aqua Marcia (Kr. e. 144, Q. Marcius Rex praetor építette) [CDEfgh], a mely a Capitolinus környéke számára, és az aqua Tepula (Kr. e. 125) [CDEfgh], a mely ugyanoda hozott vizet. A köztársaság idejéből kevés építészeti emlék maradt, köz- és magánépületek egyaránt megszenvedték a hosszas polgárháborúkat. A sok tűzvész, a mely részint a köztársaság, részint a császárok korában pusztította a várost, felemésztette a köztársaság építkezéseit, s a mit elemi csapás nem pusztított el, a császárok új építkezései alakították át vagy állottak helyükbe. Az etruscus stilusban, tuffából épített és bevakolt falú és oszlopú templomok mellett nehány díszes palota (domus) lehetett csak a városban s a város nagy része dísztelen volt. Cicero maga azt mondja róla (de lege agr. 2, 35, 96): Romam in montibus positam et convallibus, coenaculis sublatam atque suspensam, non optimis viis, angustissimis semitis prae sua Capua planissimo in loco explicata ac prae illis semitis irridebunt atque contemment. A középületekre nézve lásd a részletes leírást az egyes regiók sorában; a magánházak közül nevezetesek Ennius költőé az Aventinuson, Sp. Cassiusé (Kr. e. 485) és Q. Ciceróé az Esquilinuson, Valerius Poplicoláé a Velián, M. Fulvius Flaccusé (consul 125. Kr. e.), Q. Lutatius Catalusé (consul 102. Kr. e.), Sulláé, Crassusé, Hortensiusé, Ciceróé (előbb M. Livius Drususé), T. Annius Milóé, Clodiusé (előbb M. Aemilius Scaurusé), Catilináé, C. Licinus Calvusé (később Augustus lakott benne) a Palatinuson. Mind e házak fekvése pontosan nem ismeretes. A köztársaság történetében különösen a Forum és a Capitolium épületeinek és részleteinek ismerete fontos, azért e történeti áttekintés keretében kell velök bővebben foglalkoznunk. A Forum a Capitolinus és a Palatinus közti völgyben terül el; a köztársaság idejében volt állapotát tünteti fel vázlatosan a 692. ábra. A mint a római birodalom bukásával a Forum jelentősége elveszett, a város lakossága inkább a lakóházakkal tele campus Martiusra húzódott, mint a Forum nagy, de lakásra nem alkalmas romladozó épületeibe. Így történhetett, hogy maga a Forum tere jóformán épületek nélkül maradt a legújabb időkig, a mikor, különösen 1870 óta maradványait rendszeresen kezdték kutatni (nevezetesen 1871 óta Pietro Rosa, 1876 óta Giuseppe Fiorelli, majd hosszabb szünetelés után 1898 óta Giacomo Boni vezetése alatt). Az elhagyatottság alatt részint a leomló épületek töredékei, részint a városból odahordott szemét és a környező magaslatokról odamosott törmelék fedte be a Forum területét. Ez az állapot megóvta az emlékek egy részét a pusztulástól, de viszont mint gazdátlan romhalmaz (Campo vaccino, baromlegelő és pihentető hely) alkalmat adott arra is, hogy a felszinen még látható maradványokat mint hasznavehető épületanyagot elhordják s a márványt mint mészkövet mészszé égessék. Mindamellett a maradványok elég tiszta képet adnak a Forum fokozatos fejlődéséről, a melyen itt időrendben haladunk végig. A királyok alatt a Forum északnyugati sarkánál álló Comitium területe, egy kb. 70 m. széles és hosszú négyzetalakú tér, volt a politikai élet központja. Ennek északi felében állott a curia Hostilia, a senatus gyűléseinek rendes helye; a Forum felőli déli oldalán volt a díszül ráerősített antiumi hajóorrokról Rostra (vetera) néven ismeretes nyilvános szónoki emelvény, e mellett az idegen követségek várakozó helyisége, a Graecostasis és a gyűlés megnyitására várakozó senatorok gyülekező helye, a Senaculum. Nyugati oldalán találjuk a carcert, a mely a Janus Vesta és a Saturnus templomaival és a Regia épületével együtt még a királyok korából származik. A Forumot környező templomok száma a köztársaság alatt kettővel gyarapodott. Első volt a Templum Castorum, a Dioscurusok, Castor és Pollux tiszteletére, a kik a Regillus tó melletti ütközet estéjén a győzelmet hírül hozták és a Juturna forrásánál lovaikat megitatták (Kr. e. 484); a másik a Templum Concordiae, a melyet M. Furius Camillus dictator alapított Kr. e. 367-ben a patritiusok és a plebejusok küzdelme befejezésének, a leges Liciniae Sextiae (l. e.) létrejövetelének emlékére. A Forum képét azonban különösen a körötte épült vásáros bódék és csarnokok változtatták meg. A Tabernae veteres a Forum déli során állítólag még Tarquinius Priscus idejében keletkeztek, a vicus Tuscus és vicus Jugarius között; szemben velük, az északi soron voltak a köztársaság kezdete óta Tabernae novae a Comitium és a 121-ben Kr. előtt Q. Fabius Maximus allobrogicus tiszteletére emelt Fornix Fabianus között. E tabernák a köztársaság végével nyomtalanul eltünnek, helyet adva az óriási basilicáknak. Az így nevezett csarnokok közül az elsőt M. Porcius Cato censor építette Kr. előtt 184-ben (Basilica Porcia), a Comitium nyugati oldalán, Lautumiae (ősrégi kőbánya) nevű helyen. Időrendben második a Basilica Fulvia et Aemilia, a melyet M. Aemilius Lepidus és M. Fulvius Nobilior censorok építettek 179-ben Kr. e. a Tabernae veteres mögött. Kilencz év mulva, 170-ben Kr. e. Ti. Sempronius Gracchus a Tabernae veteres mögött építtette a Basilica Semproniát, a melynek területét kisajátítással szerezte, megszerezvén többek között Scipio Africanus házastelkét is. Liv. 44, 16, 10, 121-ben Kr. e. épült a Basilica Opimia (a Concordia temploma és a Carcer között, építette L. Opimius consul. E basilica és a Concordia temploma mögött építtette a senatus rendeletére Kr. e. 78-ban Q. Lutiatius Catulus consul a Tabularium nevű levéltárépületet, a Forum felőli oldalán oszlopcsarnokkal. Más köztársaságkori emlékek a Venus Cloacina sacrariuma a Cloaca Maxima mellett, továbbá a Forum közepén az ismeretlen fekvésű Lacus Curtius (lásd Curtii, 1, 2), a melynek helyét száraz puteal jelölte, a hogyan villámsújtott helyeket szokás volt megjelölni. Ilyen volt a Forumon a puteal Libonis (Scribionianum), Castor és Vesta templomai táján; ehez közel állott Marsyas szobra. Egy olajfa, egy fügefa és egy szőlőtő is állott ősrégi idő óta egymás mellett a Forumon, melyik részén, nem tudjuk. A fentebb említett épületek és emlékek további történetét l. a VIII. regio (691. ábra) leírásában. 3. A Capitolinus mons északi, várszerűen megerősített csúcsán (Arx) [Dd] állott Juno Moneta temploma. Benne volt sokáig az állami pénzverde, innen ered a moneta szó pénz jelentése. Helyén ma a Santa Maria in Araceli templom áll. Az arxban volt még egy Concordia templom, valamint az augurok megfigyelő helye, az Auguraculum is. A déli magaslat, a Capitolium [Ed] volt a római nép főistenének földi lakhelye (terrestre domicilium Jovis, Cic. Verr. 4, 58, 129), itt állott Juppiter Optimus Maximus Capitolinus temploma, a melynek helyére 1578-ban a Caffarelli palota (ma a német császári nagykövetség) épült. A templom építésére a római hagyomány szerint Tarquinius Priscus tett fogadalmat a sabinus háborúban, és Tarquinius Superbus kezdte építtetni, miután a már régebben ott levő szentélyeket eltávolította. Csak Terminus és Juventas nem egyeztek bele az eltávolításába, ezért ott maradt e két oltár, és pedig Juventas oltára Minerva cellájában, Terminusé pedig a pronaosban. A tempom hármas cellával épült, a középen a Juppiteré, tőle jobbra Minerváé, balra a Junóé állott. Juppiter ülő szobra festett cserépből készült, valamint a templom többi szobrászati dísze is. A Dél felé néző hármas cella előtt három sorban 6–6 dór oszlop állott széles közökkel (araeostylus), oldala is hat oszlopot mutatott, hármat az oszlopsorokból és hármat a cella fala mellett. Dinoysius Halicarnassensis (4, 61) részletesen leírja a templom méreteit és beosztását; e leírásból, az alapzatnak 1865-ben és azóta megtalált maradványaiból és ókori képekből (különösen érmeken) elég határozott képét lehet összeállítani a templomnak úgy a legrégibb alakjairól, mint későbbi újjáépítéseiről. Az első tuffából épült épületet M. Horatius Pulvillus consul szentelte fel a köztársaság első évében, 509-ben Kr. e. september 13-án. Ennek reconstructióját mutatja a 693. ábra. Kr. e. 179-ben gyökeresen helyreállították, különösen a felgyűlt ajándéktárgyakat részint eltávolították, részint rendezték, a hozzá felvezető clivus Capitolinus rendezése 174-ben, a templom új mozaikpadlója 142-ben készült el. Kr. előtt 83-ban julius 6-án leégett az épület, elpusztult Juppiter ősrégi szobra, odaégtek a Sibylla könyvei is. Dion. Hal. 4, 62. Sulla mindjárt hozzáfogott az újraépítéshez; Juppiter új szobrát aranyból és elefántcsontból készíttette, márványoszlopokat hozatott Athenaeből. Plin. n. h. 36, 45. Sulla halála után Q. Lutatius Catulus szentelte fel az új templomot 69-ben Kr. e. Ez Kr. u. 69-ig állott, akkor Vitellius és Vespasianus polgárháborújában leégett. Vespasianus corinthusi oszlopokkal építtette újra, Kr. u. 80-ban ez is leégett. Most Titus és Domitianus építették újra pentelei márványoszlopokkal, aranyozott bronzfedéllel. E negyedik épület még a 6-ik évszázban is bámulatra ragadta a szemlélőt. A Capitolium meredek oldalú magaslata támfalakkal volt kiegyenlítve (area Capitolina), délkeleti oldalán pusztán állott a saxum Tarpejum (rupes Tarpeia) [Ed] meredek sziklája. Az areán Juppiter Capitolinusén kívül sok más sacellium és oltár között ott volt még a Juppiter Feretrius, Juppiter Sator, Venus és Mars Utor temploma, a melyeknek fekvését ma már nem lehet meghatározni. Az Arx és a Capitolium közti nyereg (inter duos lucos) volt Romulus asylumának a helye, itt állott sok magánház között Vejovis temploma. Az ókorban csak Kelet felől (ma inkább Nyugatról) megközelíthető magaslat keleti felén volt a Tabularium; erre, valamint a lejtőt elfoglaló épületekre nézve l. alább a VIII. regio leírását. – F. A császárkori fejlődés tulajdonképen már Caesar fellépésével kezdődik, különösen azonban Augustus volt az, a ki a város külső képét egészen megváltoztatta, nemcsak a szervezés új beosztásával (t. i. a 14 regióra való osztással, l. alább), hanem új építkezésekkel, a melyekre nézve ő maga mondotta azt, hogy marmoream se relinquere, quam latericiam accepisset. Suet. Oct. 28. Ő és utódai a város külső képét nemcsak fényes palotáikkal (a Palatinuson, ezért palatium = palota) és templomokkal, hanem főként óriási fürdők (thermae),vízvezetékek (aquae), porticusok és forumok építésével egészen megváltoztatták. Maga a város kiterjedése is nagy mértékben megnőtt, hogy a város lakosságát befogadhassa; lakosainak száma tekintetében csak becslésre vagyunk utalva, fel lehet tennünk, hogy a Kr. u. évszázakban kereken egy millió lakosa volt. A pomeriumot Sulla óta Caesar, utána Claudius, Vespasianus és Titus, utoljára Hadrianus terjesztették ki, a három utóbbi terminatiónak nehány határkövét is megtalálták. Aurelianus (Kr. u. 270–275) és Probus (276–282) császárok alatt készült el az úgynevezett Aurelianus-féle fal, a melyet először Honorius császár javíttatott ki (Kr. u. 403), s a mely sok rombolás és kiigazítás után nagy részében ma is áll, és a város belterületének határát jelzi, bár most lakatlan területet is foglal magában s viszont Észak és Kelet felé túlterjed rajta a város. A fal helyreállított képét (belülről) mutatja a 694-ik ábra. A Servius-féle fallal körülvett területnek majdnem háromszorosát fogja körül e fal, hozzákapcsolva a belterülethez az egész campus Martiust, a Mons Pincius (Collis Hortorum) területét, Kelet felé a Quirinalis, a Viminalis és az Esquilinus magasabb részeit, a Tiberis mentén az Aventinustól Délre elterülő lapályt, a melyen egy cserépedények töredékeiből felhalmozott, 35 m. magas domb, a Mosn testaceus (ma Monte Testaccio) [Hc] áll. A Tbieris jobb partján levő városrészt is körülvette a fal, a Janiculus mons magaslatának egy részével együtt. Kapui a Via Flaminia (Via lata) [ABCDcd] (ma Via del Corso vagy csak Corso) felett a porta Flaminia [Ac] (ma helyén a porta del Popolo); a porta Pinciana [Ae] (ma ugyanaz) a Pincius mons keleti részén; a Servius-féle porta Collinától induló via Salaria és via Nomentana felett a porta Salaria [Af] (ma ugyanaz) és a porta Nomentana [ABf] (ma helyette tőle Északra a porta Pia); a régi porta Viminalisból induló úton egy ismeretlen nevű (ma befalazott) kapu [Bg]; a porta Esquilinától induló via Tiburtina és via Labicana felett a porta Tiburtina [Dg] (ma porta San Lorenzo) és a porta Labicana [Eh] (ma porta Maggiore), az itt elágazó via Labicana és via Praenestina számára kettős kapuboltozattal; a porta Caelomantanának megfelelő porta Asinaria [Fg] (ma befalazva; mellette a porta San Giovanni); a porta Querquetulanának megfelelő porta Metrovia [Gf] (neve kétes; ma be van falazva); a porta Capenától induló via Latina és via Appia felett a porta Appia [Hf] (ma porta San Sebastiano); a porta Ardeatina [He] (elpusztúlt) a via Ardeatina felett; a Tiberis bal és jobb partján Ostiába és Portus Augustiba vezető utak felett a porta Ostiensis [Hd] (ma porta San Paolo) és a porta Portuensis [Ge] 1643-ban lebontották, ma tőle Északra a porta Portese [Fc] áll; a Janiculum tetején volt a porta Aurelia [Eb] (ma helyette a porta San Pancrazio); a Via Aurelia felett; a Vaticanus mons felé vezető útra nyilt a porta Septimiana [Eb] (ma helyén a porta Settimiana); a Tiberis balpartján végighúzódó falrészen több kijáró ajtó (posternae, posterulae) között volt egy kapu is, a porta Aurelia [Cb] (elpusztult), a Hadrianus mausoleumához vezető út felett. A Tiberisen át vezető hidak is szaporodtak. A köztársaságkori pons Sublicius, Aemilius és Fabricius-Cestius-félékhez, és a városon kívül a via Flaminiát a folyón átvezető, Kr. e. 207-ben már kész pons Mulvius vagy Milviushoz hozzájárult Augustus alatt a pons Agrippae [Dc], a melyet azonban még az ókorban lebontottak; helyette épült talán Caracalla alatt a pons Aurelius [Ec] (ma Ponte Sisto); Caligula és Nero építették a Vaticanus mons felé a pons Neronianust [Cb] (elpusztult); Hadrianus Kr. u. 134-ben építette a mausoleumához vezető pons Aeliust [Cb] (ma némi átalakítással ponte Sant’ Angelo), végül a Kr. u. 3-ik évszáz végén épült az Aventinus aljában a pons Probi [Fd] (elpusztult). A köztársaságkori négy vizvezetékhez hozzájárultak a következők: az Aqua Marcia elágazása (Rivus Herculaneus) [DEFefg] a Caeliusra és az Aventinusra; az aqua marciával és Tepulával a porta Tiburtináig együtt haladó aqua Julia [DEgh], a melyet Kr. e. 33-ban Aggrippa építtetett s a melynek városi elosztó medencéje (Nymphaeum) [Dg] ma Trofei di Mario néven ismeretes rom; 19-ben Kr. e. építtette ugyancsak Agrippa az aqua Virgót [ABCd] a campus Martiuson levő thermaeihez; Caligula kezdte építtetni Kr. u. 38-ban az aqua Claudia és Anio novus [EFefgh] vezetékeit, Caracalla (211–217) a thermaeihez vezető aqua Antoninianát [GGef], Alexander Severus (226-ban) a campus Martiusra vezető aqua Alexandrinát (elpusztult, vonala meg se állapítható). A jobbparton levő Naumachiához vezető földalatti aqua Alsietinát Augustus készítette 2-ben Kr. e.; ugyane parton épült Kr. u. 109-ben az Aqua Trajana [EFab], a melynek vize malmok hajtására is szolgált. E vízvezetékek együtt több mint másfél millió köbméter vizet hoztak naponta a városba (Budapest 750,000 lakójának bőven elég napi 120,000 köbméter); ma is használatban van több-kevesebb átalakítással az aqua Virgo (Vergine), az aqua Marcia (Pia) és az aqua Trajana (Paola), s a modern R. lakóinak ezekből (az aqua Felicétől eltekintve) kb. 200,000 köbméter víz áll rendelkezésére naponként. 4. Augustus császár Kr. e. 7-ben a várost közigazgatási tekintetben 14 regióra osztotta (Suet. Aug. 30. Dio Cass. 55, 8), a melyeket folyó számokkal jelölt; a mindegyiknél felemlítendő név később a gyakorlat következtében jött létre. Ő szervezte a cohortes vigilium nevű rendőri és főleg tűzoltói szolgálatra rendelt csapatokat is, minden két regiróa egyet. A hét cohors közül ismerjük az elhelyezését a következőknek: cohors I. vigilum a VII. és IX. regióban [CDd], coh. II. a III. és V. regióban [Dg], coh. III. a IV. és VI. regióban [Cf], coh. IV. a XII. és XIII. regióban [Cf], coh. IV. a II. és XIII. regióban [Gd], coh V. az I. és II. regióban [Ff]. A coh. VI. (a VIII. és X. regióban) elhelyezése ismeretlen, mint a coh. VII. (a XI. és XIV. regióban) elhelyezése is; az utóbbinak csak egy őrszobája (excubitorium) [Ec] ismeretes a XIV. regióban. Az egyes regiók leírása sorrendben a következő: – I. Porta Capena, kiterjed keskeny szalag formájában a Constantinus diadalivétől [Ee] Dél felé, mindenesetre az az élénk forgalmú via Appia és a belőle kiágazó via Latina, a melyek mentén számos siremlék állott; nevezetes a Scipio család sírhelye (sepulcrum Scipionum) [Hf] és több columbarium különösen a mai vigna Codiniban [Hf] (egynek képét lásd Sepulcum, 735. á.). A via Appián állott Kr. u. 23 óta Drusus diadalíve (Arcus Drusi) [Hf], a melyet Caracalla felhasznált az aqua Antoniniana átvezetésére. Ennek közelében Septimius Severus nagy fürdőket építtetett (Thermae Severianae) [Hf]. Templomai és szent helyei közül nevezetes Honos és Virtus temploma [FGe], a melyet Q. Fabius Maximus alapított Kr. e. 234-ben, majd újraépítette 208-ban M. Claudius Marcellus, felékesítvén a Syracusaeból hozott műtárgyakkal. Restaurálta még Vespasianus is. Az Aurelianus falain kivül volt Mars temploma [Hf]. A regio közepe táján volt Egeria és a Camenák vízdús ligete (vallis Egeria) [FGf]; az oda vezető utcza neve vicus Camenarum [FGf]. Ismeretlen fekvésű a Tempestates és a Minerva temploma, továbbá Trajanus egy diadalive, a melynek domborműveivel később Constantinusét díszítették fel. – II. Caelimontium, főként a Caelius magaslatán, a hova a vicus Capitis Africae [EFef] és a clivus Scauri [Fe] vezetett fel. Utóbbi felett állott Dolabella és Silanus consulok ma is álló kapuja (arcus Dolabellae) [Ef], az aqua Claudia ível közé befoglalva. A két út találkozása közelében volt a castra Peregrina [Fef], s benne Juppiter Redux temploma. Legnagyobb templom volt az istenített Claudius császár tiszteletére épült Templum divi Claudii [EFe], amelyet díszes oszlopcsarnok, a porticus Claudia vett körül. Más nyilvános helyei közül nevezetes a Macellum magnum nevű vásárpiacz, közepén a kerek tholus Macelli (helyén ma a Szent István vértanuról San Stefano rotondónak nevezett templom) [Ef] épületével. Ugyane regio keleti határánál volt a campus Martialis [Fg], a melyen az Equiria ünnepélyét tartották, mikor a campus Martius (l. X. egio) árvíz miatt járhatatlan volt. A magánházak közül nevezetes a Domus Valeriorum [Ef] és főleg a Domus Lateranorum [Fg], a mely Nero óta több-kevesebb megszakítással a császárok tulajdona volt; előtte volt felállítva M. Aureliusnak az a bronz lovasszobra, a mely 1583 óta a piazza del Campidoglión [DEd] áll. Nagy Constantinus Kr. u. 313-ban Miltiades pápának ajándékozta az épületet, a melynek helyén a ma is pápai birtokban levő palazzo del Laterano (múzeumok) és San Giovanni in Laterano teplom áll. – III. Isis et Serapis. Az Oppius monst és a Carinae [Ee] nevű magaslatot foglalta el. Isis és Serapis templomát, a mely a regio nevét adta, fekvése szerint nem ismerjük. E regióban volt a praefectus urbi hivatalos helyisége (Praefectura Urbana) [Ee] és egy kerületi piacz, a Forum Esquilinum [Df]. A regiónak majdnem egész területét foglalta el Nerónak R. égése után megkezdett óriási palotája, a Domus aurea [Def], a mely a Forum Esquilinum közelétől a Veliáig terjedt ki, Atriuma ott volt, a hol később Venus és Roma temploma épült, a melytől Északra vannak is némi maradványai az alapfalaknak [Ee]; itt állott Nero colossalis szobra, a melyet Hadrianus helyeztetett oda át, a hol alapzata ma is megvan [Ee.]. E palotának kiegészítő járuléka volt az a tó (stagnum Neronis) [Ee], a melynek a helyére Vespasianus kezdte építtetni a Nero colossusáról a középkorban Colosseumnak (ma is Coliseo) elnevezett Amphitheatrum Flaviumot, a melyet Kr. u. 80-ban Titus fejezett be és szentelt fel száznapos ünnepélylyel. Dio. Cass. 66, 25. Domitianus, Trajanus, majd Antoninus Pius, később Heliogabalus, Alexander Severus és mások még építettek és javítottak rajta. Állandó használatban volt sokáig, a míg Honorius az 5-ik évsáz elején a gladioatorjátékokat, Theodoricus pedig a 6-ik évszázban az állatviadalokat be nem szüntette. A középkorban egyes római főurak (így a Frangipani) várnak használták. A 14-ik évszáz óta kezdődött rombolása (a köveit széthordták épületanyagnak), a melynek XIV. Benedictus pápa 1741-ben vettet véget, gondoskodván egyúttal a még meglevő részének czélszerű támfalakkal való megerősítéséről is. Az ellipsis idomú épület hossza 188, szélessége 156 m., az arena hossza 86, szélessége 54 m. Magassága (északi fele egész magasságban áll) 48,5 m. A travertinből (lapis Tiburtinus) épült falazat alant köröskörül 80 kapuboltozattal van áttörve, a melyeknek pilléreit dór féloszlopok tagozzák; az első emelet ugyanannyi ablaka közt ion, a másodikon hasonló módon corinthusi féloszlopok állanak, míg a harmadik emeletén lapos corinthusi félpillérek között sima falazat áll, csak minden második közben egy-egy kisebb ablakkal. Ez ablaksor felett kiugró köveknek az volt a rendeltetése, hogy rájuk állított árboczokra eső és napfény ellen, védő ponyvákat (velarium) feszíthessenek. E ponyvák kezelésére a miseumi hajóraj matrózaiból volt egy különítmény kivezényelve, a melynek kaszárnyája, a castra Misenatium [Ef], a közelben volt. Az amphitheatrum belsejében mindenütt körülfutó boltozatos folyosókat összekapcsoló számtalan lépcsőzet kényelmes bejárást nyujtott a lépcsőzetes üléssorokra, a melyeknek kiterjedése Hülsen számitása szerint legfeljebb 68,750 római láb lehetett, ennélfogva a legfelső karzat állóhelyeivel együtt legfeljebb 50.000 (nem 87.000!) nézőt fogadhattak be. Az amphitheatrum járulékai voltak Kelet felől egy nagy gladiatoriskola, a Ludus Magnus [Eef] és az előadásokhoz szükséges kellékek raktára, a summum Choragium [eF]. Az amphitheatrum nyugati oldala előtt a colossus Neronisnak megfelelően áll egy kilencz m. magas kúpalakú rommaradványa a Meta sudans [Ee] nevű szökőkútnak. Ennek közelében, az I. II. III. IV. és X. regio határpontjánál Constantinusnak Maxentius felett Kr. u. 315-ben nyert győzelmét megörökítő hármas boltozatú diadalíve (arcus Constantini) [Ee] ma is meglehetős jó karban áll; szobrászati díszének nagyobb része trajanuskori, valószínűleg egy az I. regióban volt, lerombolt arcus Trajanival. A regio közepét Trajanus császár óriási fürdője (Therame Trajanae) [DEef] foglalta el, közvetlen szomszédságban Titus fürdőjével (Thermae Titianae) [Ee]. Titus a Nero Domus aureája területén, de beépítetlen helyen az amphitheatrum szomszédságában emelte fürdőit, a mely mellé Trajanus már a Domus aurea alapfalaira építette rá mintegy 30o-kal eltérően orientált, több mint négyszerakkora területet elfoglaló, pazar fénynyel berendezett fürdőintézetét, a mely a tulajdonképi fürdőépületen kívül palaestrákkal, gymnasiummal, de könyvtárral és felolvasó termekkel, sőt szinházzal is fel volt szerelve; itt volt sok más szobor között felállíva Laocoon híres szobra (lásd Laocoon). Az egész intézet hossza 340, szélessége 330 m. Tőle Északra állott a Porticus Liviae [Df], a melyet Augustus császár Vedius Polliótól örökölt telkére építtetett; kettős oszlopocsarnokának közepét szabad tér foglalta el. A regio délkeleti részén volt a Moneta [Ef], a császári pénzverde. – IV. Templum Pacis. Magában foglalta a Sacra viától kezdve a Velia nagyobb részét, a Quirinalis és Oppius közötti völgyet (Subara) [De] és a Cispius magaslatát Servius faláig. Déli részén a Sacra viát környező épületek leírását (a 691. ábrához) l. a VIII. regiónál. Titus diadalive [Ee], Nero Domus aureájának atriuma helyén. Hadrianus császár saját tervei szerint építtette; a kettős templom két apsisa egymásnak háttal fordult; decastylus peripteros volt. A tervet és a templomokban felállított két óriási méretű ülőszobrot Apollodorus (l. e. 5) építész élesen critisálta, ezért állítólag halállal bűnhődött. Dio Cassius 69. 4. A templomot a körülötte volt porticusszal együtt méltán lehet a császárok forumaihoz hasonlítani, a melyek közül kettő volt e regióban, s a melyek úgy mint ez, templomból és körülötte porticusokból állottak. E két forum a Forum Vespasiani, közepén, a béke templomával (Templum Pacis) [Ee], a mely Kr. u. 75-ben készült el; benne voltak többek között a zsidók jeruzsálemi templomának aranykincsei. A forumnak az area délkeleti sarkán megtalált kis darab márványpadozatán kívül más maradványa nincs. A másik a Forum Nervae [De], a melyet Forum transitoriumnak is neveztek, mint átjárót a Forum Romanum és az Argiletum között. Benne állott (még a 18. évszáz elején is) Minerva corinthusi, prostylus hexastylus temploma, előtte pedig (nem tudni, melyik részén a forumnak) egy Janus quadrifons templom. A forum külső kerítésfalának egy része még áll. A regio távolabbi részein volt Tellus temploma az Oppius nyugati lejtőjén (Templum Telluris) [Ee], a mely Sp. Cassiusnak Kr. e. 485-ben lerombolt háza helyén 270-ben Kr. előtt épült. Távolabb a Cispius magaslatán volt a Templum Junonis Lucinae [Df], a hol a római asszonyok martius elsején a matronalia ünnepét ülték. – V. R. Esquilina az Esquilinusnak és a Viminalisnak Servius falán kívül eső részeit foglalta el. Itt, a Servius fala és az agger körül újabb időben ősrégi necropolist fedeztek fel. Az agger előtti árok és környéke még a köztársaság alatt is temetkező helyül szolgált, különösen nagy járványok idején. E sírok területét később vastag földréteggel temették be, s így az előbb egészségtelen városrészből kellemes tartózkodó hely lett, a melyben a gazdag és előkelő rómaiak díszes kerteket ültettek. Óriási területeket foglalt el Maecenas kertje [CDf]; itt voltak a horti Pallantiani [Dg], Epaphroditiani [Dg], Lamiani et Majani [Deg], Torquatiani [Eg], Variani [EFh], a melyeknek pompás építkezéseiből egy-egy faltöredék maradt mindössze. E regio lévén legmagasabb fekvésű a városban, a legtöbb vízvezeték itt érte el a város területét, s itt volt többnek elosztó medenczéje. Ilyen volt a már említett, ma Trofei di Mario néven ismeretes Nympheum [Dg] az aqua Julia számára és egy másik [Dg] a pályaudvar közelében, a melyet tévesen Minerva Medica templomának gondoltak, holott Minerva Medica temploma [Ef] a regio nyugati szélén volt. A via Praenestina és Labicana elágazásánál áll ma is M. Vergilius Eurysaces, Kr. e. 1. évszázban élt pékmester sirja [Fh], a kenyérsütést stb. feltüntető érdekes domborművekkel. Az Aurelianus-féle fal építésekor az erődítés vonalába belefoglalták Roma második amphitheatrumát is, az amphitheatrum Castrensét [EFh], a melyet valószínűleg Septimius Severus építtetett, talán a praetorianus csapatok időtöltésére. Ennek közelében állott a Nagy Constantinus császár anyjáról Thermae Helenae [Eh] néven nevezett fürdő és egy Sessorium [Eh] nevű épület, a palatium Sessorianum, a melynek közelében a kivégzések történtek. A kerület vásárterének, a III. regióval közös Forum Esquilinumnak [Df] közelében , Gallienus császár diadalkapuja (a régi porta Esquilina) [Df] előtt állott az Augustus császártól épített Macellum Liviae nevű vásárcsarnok [Df], s ennek közelében egy kis tó, az állatoktól körülvett Orpheus szobrával díszített Lacus Orphei [Df]. E regióban volt az equites singulares kaszárnyája (castra) [Ég] is. – 5. VI. Alta Semita, a Quirinalison terült el; főútjáról, a via Nomentanában folytatást nyerő Alta Semitáról vette nevét. Az Aurelianus-féle fal belefoglalta a testőrcsapatoknak Tiberius császártól létesített kaszárnyáját, a ma ismét katonai czélokra szolgáló Castra Praetoriát [Bg], a mely előtt Servius faláig elterülő tért campus cohortium pretoriarumnak [Bfg] nevezték. Ezzel szomszédos a campus Sceleratus [Bf], a hol a fogadalmuk ellen vétő Vestaszűzeket élve eltemették. A regióban számos templom volt. Nevezetesek: Templum Quirini (az olasz királyi kert területén) [De], állítólag már Numa alapította; a Capitolium vetus [Ce], Juppiter, Juno és Minerva hármas templomával, Varro (l. l. 5, 158) szerint régibb volt a Capitolinus mons templománál; a Templum Salutis [Ce], a melyet Fabius Pictor ékesített festményeivel: a Templum Fortunae [Bf] a porta Collina közelében; a Templum Veneris Erycinae [Af] ugyan e tájon, de Servius falán kívül; a Semo Sancus temploma, a melytől a porta Sanqualis nevét nyerte, valamint Floráé is ismeretlen fekvésű. 1889-ben fedezték fel azt az oltárt, a melyet Domitianus az Alta Semita mellett incendiorum arcendorum causa, különösen a Nero-féle égés emlékére állított (ara incendii Neroniani) [Ce]. A VI. regióban két nagy fürdőintézet ismeretes. A Thermae Diocletiani [BCf] óriási épületei részben ma is állanak. Tepidariumát Michelangelo (1563–66) templommá alakíttatta át (Santa maria degli Angeli); a környező falakba épített kolostor ma a római nemzeti múzeum városi gyüjteményeinek (Museo Nazionale Romano, sezione urbana; rendesen Museo Nazionale delle Terme néven) lett helyiségévé, a fürdő területét körülvevő melléképületek közül az északnyugati sarkon volt kupolás épület is épen áll, San Bernardo templomává átalakítva. A mellette talált víztartó medencze (Piscina) [Cf] az aqua Marcia vizét gyüjtötte a fürdő számára, míg az Észak felől mellette volt medencze (Piscina) [Bf] az aqua Marcia, Tepula és Julia elosztó medenczéje volt. A Thermae Constantini romjai, a Quirinalis magaslatán [CDe], a 17-ik évszázad elejéig állottak. A benne volt szobrok közül újabb időben többet megtaláltak; az a két híres lószelidítő szobor, a mely a piazza del Quirinalén áll, szintén innen való. A fürdőtől Nyugatra álló, a campus Martius felől óriási lépcsőzet maradványait mutató templom talán Sol temploma (Templum Solis) [Cde] volt. A Pincius monsnak e regióba eső részén állott a Pincia gens palotája, a Domus Pinciana, a melyben a Romát ostromló gótok ellen való védelmet vezető Belisarius lakott Kr. u. 537-ben. A Pinciustól a Quirinalis északi lejtőjéig terjedt ki Sallustius történetíró pazar fényű díszkertje (Horti Sallustiani) [ABef], a mely később a császárok birtokába ment át. Pompás építményeinek romjaiból lehet ma is következtetni arra a fényre, a melylyel be volt rendezve, hogy volt benne egy 1000 római láb hosszú, oszlopos fedett sétaút (porticus Milliarcensis) [Bef]; benne volt Sallustius lakóháza; egy a kert területén talált obeliscusból (ma a San Trinitŕ de’ Monti templom előtt a Monte Pinción) azt következtették, hogy circus is volt a kertben, de ez tévedésnek látszik. – VII. Via Lata. A VI. regiótól Nyugatra, a mai Corso vonaláig terjedt, a mely útvonal belső része via Lata, külső része már via Flaminia nevet viselt. A Servius-féle porta Fontinalistól induló út felett több diadalív állott. Az Arcus novus (Diocletiani) [Dd] Kr. u. 301-ben épült és állott a 15-ik évszáz végéig. Ott, a hol az aqua Virgo keresztezte az utat, Claudius császár diadalíve állott a britannusokon vívott győzelem emlékére (Arcus Claudii [Cd], a mely négyszögben még egy hasonnevű ma is álló kapuboltozat is van). Az út közepe táján 1662-ig állott egy diadalív, a melyet a középkorban Arco di Portogallónak neveztek, valószínűleg Hadrianus korából (Arcus Hadriani) [Cd]; domborművei a Palazzo dei Conservatori múzeumában vannak. A via Lata mentén volt a Cohors I. vigilum statiója [CDd], nagy terjedelmű épület, a melyben úgy látszik, az összes cohorsok központját és főparancsnokságát kell sejtenünk. Ettől Északra terült el a campus Agrippae [Cd], a melyet Agrippa nyilvános használatra rendezett be. A via Lata felőli oldalát pompás oszlopcsarnok (porticus Vispania [Cd], más néven porticus Polae, Agrippa leánytestvéréről) ékesítette; benne a világ térképe is fel volt állítva. Plin. n. h. 3, 2. A campus északi részén állott a napisennek Aurelianus császártól Kr. után 273-ban épített óriási temploma (Templum Solis Aureliani) [Bd], a melyet azonban némelyek az előbbi regio leírásában említett Templum Solisszal azonosítanak. A regio északi szélein az előbbi regiók kertterületeivel összefüggő kertek, a Luculluséi, az Acilia és a Domitia genséi terültek el, az utóbbi kettőnek területe egy részét ma is nyilvános sétatér, a Passeggiata del Pincio foglalja el (Horti Lucullani [Bd], Horti Aciliorum és Domitiorum [Ad]. A VII. regióban volt a sertéspiacz is, Forum Suarium [Bd], a melynek közelében az aqua Virgo egy elosztómedenczéje (Piscina) [Bd] állott. A Quirinalis nyugati lejtőjén volt a campus Martiust középen átszelő és a palus Capreaet [Dcde] levezető Petronia amnisnak [CDd] Cati fons [Cd] névvel nevezett forása. – VIII. Forum Romanum. Hozzá tartozott a Forum Romanum, Julium, Augustum, Trajani és a Capitolinus mons a Velabrum egy részével (a Forum Romanum és közvetlen környéke leirásánál a 691. ábrára [XIV. tábla] utalunk, a melyen az egyes épületek folyó számokkal vannak megjelölve). A Tabularium [1], építtette Q. Lutatius Catulus Kr. e. 69-ben, az állami okiratok megőrzésére szolgált. A Forum felőli 71 m. hosszú homlokzatán nyilt árkádos, a pilléreken dór féloszlopokkal ékesített folyosó vonult végig a Capitolium és az Arx között. A trapézidomú épület még részben álló falaira Michelangelo építette rá a modern Roma városházát, a palazzo del Senatorét. A Tabularium előtt elterűlő lejtőn volt Concordia temploma [2]. A M. Furius Camillustól az Area Volcani nevű területre 367-ben épített templomot a basilica-építő C. Opimius consul Kr. e. 121-ben restaurálta. Tiberius császár Kr. után 7-ben kezdte újjáépíteni s 10-ben januarius 16-án felszentelte Aedes Concordiae Agustae névvel, felékesítve sok, görög művészektől készített szoborral. Alaprajza különös, a mennyiben cellája minden oldalon kilencz méterrel szélesebb (42 m.) a 24 m. széles pronaosnál. A senatus gyakran ülésezett benne a köztársaság alatt, Cicero benne mondta el negyedik beszédét Catilina ellen. Mellette állott Vespasianus temploma [3], a melyet Titus kezdett építeni; Domitianus fejezte be Kr. u. 80-ban. Három oszlopa ma is áll. E két templom között volt az istenített Faustina császárnénak kis (4×6 m.) aediculája. Vespasianus temploma és a clivus Capitolinus [47] közötti szabálytalan alakú területen volt a Consentes dii [4] (l. e.) ma részben újra felállított oszlopcsarnokkal ékesített szent helye. Az [5] számmal jelölt szobák talán a schola Xantha nevű hivatalos helyiségei voltak az aedilis curulisoknak. Saturnus templomának [6] alapítása a köztársaság idejére esik; Augustus alatt restaurálták. Ma pronaosának nyolcz, egyenetlenül összerakott oszlopa áll, s a felettük olvasható felirat egy leégés után való helyreállításáról szól (Senatus Populusque Romanus incendio consumptum restituit). A templom magas alapzatában volt az állami kincstár, aerarium Saturnii néven R. bukásáig. A templom mellett a Tiberis felé vezető vicus Jugarius [49] felett egy kapuboltozat, Janus [7] állott. A vicus Jugarius másik oldalát a Julius Caesartól Kr. e. 54-ben megkezdett Basilica Julia [8] foglalta el. A hármas oszlopsorral körülvett, tehát öthajós, 101 m. hosszú, 49 m. széles épület emeletes csarnok volt; Augustus alatt leégett, de ő Basilica Gai et Luci néven újraépítette. Még a 4-ik évszáz végén is restaurálták. Pilléreinek alja (részben újra felfalazva) és padozatának egy része még megvan. Északkeleti sarkán négyszögű alapzat áll, talán a pila Horatia, a Horatiusoktól legyőzött Curiatiusok fegyverzetével ékesített emlékoszlopé. A basilicának a Capitolium felőli sarkával szemben állott Tiberius diadalive [9] a Varus vereségének megtorlásául a signumoknak a germanusoktól való visszaszerzése emlékére. Ennek közvetetlen szomszédságában állott az Augustustól állított Miliarium aureum [10], a Romából kiinduló utak idealis találkozópontja, és az Umbilicus Romae [12], a delphii omphalus mintájára állított «köldök» között a nyilvános szószék, a Rostra [11]. A 692. ábrán láttuk, hogy a szószék eredetileg a Comitium és a Forum határán állott; tudjuk azt is, hogy róla eleinte a Comitium felé fordulva beszéltek a szónokok, s C. Gracchus volt az első, a ki a Forum felé fordulva kezdett szónokolni az ott tolongó sokasághoz. Julius Caesar, hogy a köztársaság emlékét minél inkább eltörülje, a régi Rostrát elpusztíttatta és helyébe az alapfalaiban ma is álló építményt emelte, a Forum felé fordult oldalán hajóorrokkal (rostrum) ékesítvén fel ezt is. Restaurálták Hadrianus, Septimius Severus császárok, sőt Kr. u. 472-ben is még Junius Valentinus praefectus urbi. A [13] számmal jelölt, most még folyó ásatások alkalmával felfedezett kis boltozatok rendeltetése ismeretlen. A Rostra mellett áll meglehetős épségben a Septimius Severus, Caracalla és Geta tiszteletére, a parthus győzelem emlékére Kr. u. 203-ban emelt diadaliv [14], hármas kapuboltozattal; feliratából Geta nevét Caracalla kitörültette. A régi Comitium szélén (v. ö. 692. ábra) állott a Carcer [15], Roma állami börtöne (l. Robur). Mellette volt a scalae Gemoniae nevű lépcső, a melyre a kivégzettek holttestét szokták volt kivetni, mielőtt a Tiberisbe hurczolták. A Carcer előtt terült el a Comitium, a melynek köztársaságkori orientálását a travertinkövezet megtalált kis része, a [17] számnál, mutatja. A Comitium északi részén volt curia Hostilia (v. ö. 692. ábra), a melyet Sulla dictator újraépített, 52-ben Kr. e. leégett. Sulla fia, Faustus Sulla, újra felépítette. Ezt aztán Julius Caesar lebontatta és, hogy a köztársaság emlékét még jobban eltörülje, mint a Rostrát is, ezt is más orientálással építtette fel, curia Julia [18] néven. Ez épületet restaurálták Domitianus, majd Diocletianus, s e Diocletianus-féle épület áll ma is, a beleépített San Adriano templommal, a melynek padozata alatt a bejáratnál még a régi márványmozaik padló egy darabját is megtalálták. Az épület antik bronzajtaja ma a lateranói székesegyház főkapujában van. A Curia északnyugati oldalához csatlakozott egy Chalcidicum [19] nevű oszlopcsarnokos udvar, a mely kitöltötte a Curia és a Secretarium Senatus [20] (a senatus levéltára és segédhivatalainak helyisége) közét. A Comitium területe ez új építkezések és a Rostra eltávolítása következtében teljesen egybeolvadt a Forummal, úgy, hogy ma már lehetetlen megállapítani, meddig terjedt eredetileg a Forum felé. Úgy látszik, hogy Septimius Severus diadalíve már a Comitium területébe nyúlt bele, legalább az előtte álló Niger lapis [16] Festus szerint (p. 188 Th.) a Comitiumon volt. E 3×4 m2 területű, szabálytalan négyszögű fekete kövezet (felfedezték 1898 decemberben) Festus (i. h.) szerint Romulus, illetőleg Faustulus sírját jelezte. Alatta óvatosan tovább kutatva egy U alakú kettős talpazatot találtak és egy, legalább is a Kr. e. 6-ik évszázból származó latin feliratos cippust, a mely azonban csonka, úgy, hogy értelmét határozottan kivenni nem lehet. A Niger lapis közelében két sorban 18 szögletes üreget találtak a [21] számnál csak hat van jelezve), a melyekben a Doliola nevű helyet sejtik, a hol vagy a gallusok betörése alkalmával voltak elrejtve a város szentségei (Paulus p. 48 sk. Th.), vagy sirok voltak, vagy Numa Pompilius valami szent ereklyéi voltak bennük elásva. Varro l. l. 5, 157. A Forum areáján áll ma is Phocas oszlopa [22], a melyet Smaragdus exarchus Italiae állított Kr. u. 608-ban Phocas aranyozott szobrával felékesítve. A Forum legbecsesebb emlékei közé tartozik az area márványburkolatára állított két márványdombormű [23], a melyeknek szembefordult oldalain a Suovetaurilia három állata, külső oldalain felismerhetően a Forumot környékező épületek vannak ábrázolva, és pedig (az előtérben látszó jelenetet figyelmen kívül hagyva) a Forum északi oldalán (695. á.) a) egy diadalkapu, b) az előtérben a hajóorrot mutató Rostra, c) mögötte a Curia homlokzata, ettől jobbra d) üres köz, az Argiletumnak a Forumba való betorkollása, e) a Basilica Aemilia, majd egymás mellett d) Marsyas szobra és egy fügefa. A második dombormű (696. ábra) a déli oldalt ábrázolja: ennek baloldalán a) Marsyas szobra áll a fügefával, ettől jobbra b) a Basilica Julia széles homlokzata, ezen túl c) Saturnus és e) Vespasianus templomai között d) egy Janus kapu áll; jobbról a Rostrát jelző f) hajóorr zárja be a sort. Az előtér jelenetei Trajanus császárra vonatkoznak, így az emlékek kétségtelenül az ő korából származnak. A négyszögű márványlapokkal burkolt areán e domborműveken kívül sok szobornak és oszlopnak talapzata maradt meg [24], a melyeknek ábrázolásait nem ismerjük; csak az area közepén való talapzatról valószínű, hogy Domitianus lovasszobra volt rajta, később pedig a Constantinusé került a helyébe. Maga az area a Rostrától a Regiáig 154 m. hosszú volt; a Julius Caesar templomának építése után egy keresztutcza 100 m.-nyire szorította; szélessége nyugati végén mintegy 50, keleti végén mintegy 35 m. A rajta volt épületek közül Janus templomának (az Argiletum torkolata táján volt) semmi nyoma sem maradt. A tér északi oldalán volt Basilica Fulvia et Aemilia (v. ö. 692. ábra) helyére újat építtetett Caesar költségén L. Aemilius Paullus most már csak Basilica Aemilia [25] néven. Augustus alatt leég, de újra felépül Paullus Aemilius neve alatt, Basilica Aemilia vagy Basilica Paulli (Pauli) czímmel. Az épület maradványait még nem ásták ki teljesen; úgy látszik, hogy háromhajós csarnoka mellett a Forum felől egy sor taberna szegélyezte. Lépcsőzetén állott Venus Cloacina kis sacelluma [26] s délnyugati sarkán egy L. Caesar (Augustus unokája) tiszteletére emelt épület [27]. A Forum területén, ott a hol Julius Caesar holttestét elégették, építtette s szentelte fel Kr. előtt 29-ben Augustus az istenített Divus Julius fényes márvány templomát [28], pronaosa előtt félkörű bemélyedést hagyva az elégetés helyét jelző kerek oltárnak. A lépcsőföljáratok mellett levő magas terrasz a Forum felől hajóorrokkal volt díszítve sé szónoki emelvény gyanánt szolgált, ezért Rostra Julia néven is említik. Déli oldala mellett épült Kr. e. 19-ben a parthus győzelem emlékére Augustus diadalive [29]. A Forum környezetét bezárja Castor és Pollux temploma, Templum (Aedes) Castorum vagy Castoris [30]. A Kr. előtt 484-ben felszentelt templomot a köztársaság alatt többször (Verres is, Cicero Verr. 2, 1, 51–5) javítják, Augustus alatt Tiberius Kr. u. 6-ban saját és Drusus neve alatt pompásan újra építi. Caligula összekapcsolta a szomszédos Palatiummal, hogy benne magát a Dioscurusok között imádtassa. Hadrianus oly pazar fénynyel restaurálja, hogy Castor temploma lett a Forum egyik legremekebb épülete. Három corinthusi oszlopa még áll. Magas alapzatában hivatalos helyiségek (mértékhitelesítő hivatal?) voltak. Szomszédságában 1900 folyamán ásták ki Juturna tavát [31], továbbá oltárát, kútját és sacellumát [32], a melyek körül más gyógyító istenségek tiszteletére mutató emlékek is kerültek napfényre. Ez épületcsoporttól Keletre egymás mellett állott a Vesta temploma és a Vestaszűzek háza. Vesta kerek templomának [33] eredete a város eredetével egykorúnak látszik. Köralakja arra mutat, hogy kerek kunyhóban tartották itt Vesta örök tüzét, mielőtt díszes templomot emeltek e czélra. Sokszor pusztult el, de mindannyiszor díszesen újraépítették. Körfalának átmérője 50 római láb (14,8 m.) volt; ma csak subtructiója áll. Az öröktüzet benne fentartó Vestaszűzeknek a háza [35] egyetlen bejáratánál egy Vesta tiszteletére rendelt kis sacellum [34] állott. Maga a lakóház nagy udvart körülvevő szobákból (innen Atrium vestae) állott, a melyek között az udvar keleti oldalának felismerhető a Vestaszűzek közös szalonja, a Tablinum [36] kétfelől 2–3 cellával, a hat szűz lakószobájával. A ház délkeleti sarkában volt a mola salsa készítéséhez való kézimalom; a többi helyiség rendeltetése nagyrészt ismeretlen. Az udvar közepén volt nyolcszögű épület, a melynek falai teljesen elpusztultak, falán a penetralia volt, a melyekben a Palladiumot őrizték. A Vestaszűzek házával szomszédos Regia [37] a hagyomány szerint Numa Pompilius király háza helyén állott, s hivatalos lakása volt a Pontifex maximusnak; benne volt Mars sacrariuma, a melyben az isten szent lándzsáit őrizték; külső márványfalára volt rávésve a consulok és triumphusok jegyzéke (Fasti consulares és triumphales). Nyugati falához hozzá volt építve a Kalatores pontificum et flaminum helyisége [38]. A clivus Capitolinustól [47] a Forum déli során, majd rajta keresztül menő és keleti riánybna tovább haladó Sacra via [53] választotta el a Regiától az istenített Antoninus és Faustina templomát [39], a melyet Antoninus Kr. után 141-ben Faustina emlékére emelt, az ő halála után pedig neki is szenteltek. Pronaosának márványoszlopai ma is állanak, cellája falaiba pedig a San Lorenzo in Miranda templom van beleépítve. E templom délkeleti sarkánál fedezte fel Boni azt az ősrégi necropolist, a melyről a város alapítása leírásánál volt szó. A Sacra via mentén tovább, a [40] számnál megtalálták a Fornix Fabianus 4,5 m. nyilású boltozatának alapfaltöredékeit. E helytől Keletre áll csaknem épen Maxentius (Kr. u. 306–12) 4 éves korában meghalt fiának, az istenített Romulusnak kerek, kupolás temploma [41], a melynek kapuján az antik bronzajtók helyükön állanak még ma is. A 6-ik évszáz óta a mögötte levő Templum Sacrae Urbis [42] épületével együtt a szent orvosokról, Cosmas és Damianusról nevezett templom van benne. Az utóbbi templom főhomlokzata a mögötte elterülő Forum pacisra [56] nézett, és fel volt díszítve Roma város márványba vésett térképével, a melynek megtalált kevés töredékéből a meghatározhatókat 1903 aprilisában a Capitoliumon, a Palazzo dei Conservatori udvarán 18×14 m. területű falra újra felállították. E két templommal szomszédos a 100 m. hosszú, 65 m. széles, háromhajós Basilica Constantiniana [43], a melyet Maxentius császár kezdett építtetni, nevét pedig az építést befejező Cosntantinus császártól vette. Nyugati apsisa megfelel az eredetileg Keleten volt főbejráatnak; később készült még egy bejárata széles lépcsőzettel a Sacra via felől, s ennek megfelelőleg az északi oldalon levő apsis.
Az északi mellékhajó három 24,5 m. magas, 20,5 m. széles hatalmas boltozata ma is áll; e boltozatok adtak ihletet a Szent Péter templom első tervezőinek (Bramante «a Pantheont akarja a Constantinus basilicájára állítani»). A Sacra via túlsó felén levő falmaradványok [44] magánházak és raktárak maradványai, itt voltak a Horrea piperataria (fűszerraktárak) és a horrea Vespasiani. Ott, a hol a Sacra via a Velia tetejét elérte, állott Titus diadalive [45], a melyet halála után a Senatus Populusque Romanus emelt, s a melynek meglevő domborművei a zsidókon nyert győzelmet dicsőítik. A sok viszontagságon átment kapu mai alakját 1821-ben nyerte. Ez arcus közelében találták meg 1902-ben Juppiter Stator templomának maradványait (a 691-ik ábrán nincs feltüntetve). Építésére Romulus tett fogadalmat a sabinus háborúban, tényleg felépítette Kr. e. 294-ben M. Atilius Regulus consul. Ebben mondta el Cicero első beszédét Catilina ellen; különben is gyakran ülésezett benne a senatus. A VIII. regióhoz tartozott még a Capitolinus mons (l. fentebb) és a császárok forumai Nerváén és Vespasianusén kívül, a melyekről a IV. regio leírásában volt szó. E forumok nem vásártérnek, hanem sétahelynek készültek, legfeljebb még törvényszéki tárgyalásokat tartottak bennök. Nerváéval szomszédos volt a Curia mögött épített Forum Julium vagy Caesaris [Dd], a melyet Caesar száz millió sestertiuson megvásárolt területen emelt. A négyszögű forum közepén állott a pharsalusi ütközetben fogadott Templum Veneris Genetricis és előtte Caesar bronz lovasszobra. Szomszédos volt ezzel a Forum Augustum [Dde], Mars Ultor templomával, a melynek építésére Augustus a philippii csatában tett fogadalmat. A forumot bekerítő fal exedrái nevezetes római hadvezérek és hódítók szobraival is dicsőítő felirataival (elogai) voltak ékesítve. A forum teljes felépítése 40 évig tartott; a kerítésfalnak és a Mars Ultor templomának egy része még áll. Augustus forumához csatlakozott Északnyugat felől a császárok forumai közt legnagyobb és legdíszesebb Forum Trajani [Dd], a melynek terveit damascusi Apollodorus készítette. Augustus foruma felől diadalkapu vezetett a forum porticusokkal szegélyezett areájára; a porticusok mögött jobbról-balról félköralakú exedrák voltak (a Quirinalis felőli ma is áll). Az area közepén volt Trajanus lovasszobra. Az area mögött állott az öthajós Basilica Ulpia [Dd]. A basilica túlsó oldalának a közepe előtt egy kis téren állott a daciai háborúk történetét szalagszerűen egymás mellé helyezett jelenetekben, művészileg kidolgozott domborművekkel megörökítő, 100 római láb (29,5 m.) magas Columna Trajani [Dd], a melynek tetején Trajanus aranyozott bronzszobra állott (most Szent Péter apostol szobra áll rajta), később pedig a tövében volt elhelyezve a Trajanus hamvait rejtő arany urna. a kis teret kétfelől két épület zárta el, a melyekben a Bibliotheca Ulpia volt elhelyezve. Hadrianus megtoldotta e fényes épületcsoportot Északnyugat felől Divus Trajanus templomával [Dd]. E forum létesítésekor lehetett először sima uton átmenni a Forum Romanumról a campus Martiusra, a hova azelőtt csak a clivus Argentarius [Dd] vezetett. – IX. Circus Flaminius. Magában foglalta a via Latától a Tiberisig terjedő campus Martiust. Nevét a C. Flaminiustól Kr. u. 221-ben a ludi plebeji megtartására épített Circus Flaminiustól [Dd] vette. A campus martius legrégibb épűlete a Villa publica [Dd] volt, a censust tartó hatóság hivatalos helyisége; ennek szomszédságában, Mars ősrégi oltára (ara Martis) [Dd] mellett volt a comitia centuriata helyéűl szolgáló nagy térség, keritésekkel beosztva a centuriák számára (Ovile), a melynek helyébe Caesar kezdte építtetni a Sapta Julia [CDe] néven ismeretes pompás oszlopcsarnokos udvart: ezzel szomszédos volt a szavazatok számbavétele czéljára épített Diribitorium épűlete. A campus Martius közepe táján tartották az Equiria ünnepét (campus Equiriorum) [Ccd]. Maga a campus Martius területe sokáig csak gyűlések, szemlék és ünnepélyek színhelye volt, lassanként azonban megtelt díszes épűletekkel, s a római világbirodalom pusztulása után épen ez a része a városnak telt meg lakóházakkal, míg a város többi része jóformán üresen maradt. A Tiberis partján, mindjárt Servius falán kívül volt a zöldségpiacz (Forum Holitorium) [Ed]; három egymás mellett álló templom rommaradványai vannak mellette, úgy mint Spes, Pietas és Janus templomai. Ezekkel szomszédos volt az Augustus rendeletére Marcellus neve alatt épített theatrum Marcelli [Ed]. A mintegy 15,000 nézőt befogadó, travertinből épűlt szinház földszinti árkádjain dór féloszlopok, az első emeletén ión (e két emelet részei még állanak, képét l. I. köt. VI. tábla, 282. ábra), a második emeletén valószínűleg corinthusi féloszlopok voltak, e szerint az Amphitheatrum Flavium hasonló külső díszítése ennek utánzása volt. A középkorban erődöt alakítottak belőle; ma az Orsini palota van beleépítve. A szinház caveája mögött állott Apollónak a köztársaság első évszázában emelt temploma, az Apollinar nevű, Apollónak szentelt területen (Templum Apollinis) [Ed]. Gyakran tartottak benne senatusüléseket extra pomerium; sok szép szobor ékesítette. Ugyancsak a Marcellus színházával volt szomszédos több oszlopcsarnok. A porticus Minucia a Capitolium tövében állott pontosan nem ismeretes helyen. Távolabb volt egymás mellett a porticus Octaviae [DEd] és a porticus Philippi [Dd]. Az előbbit Augustus építette a Q. Caecilius Metellustól Kr. e. 147-ben épített porticus mentelli helyére; az oszlopcsarnokos tér közepén állott Juppiternek és Junónak egy-egy temploma; magában a csarnokban volt egy bibliotheca és egy nagy terem, curia, a melyben a senatus is tartott néha ülést. A másikat L. Marcius Philippus, Augustus mostohaatyja építette, közepén Hercules Musarum temploma állott. Ezzel szomsédos volt a L. Cornelius Balbustól Kr. e. 13-ban építtetett Theatrum Balbi [DEc]; mintegy 8000 nézőt befogadó nézőtere hátat fordított a Tiberisnek. Scenája mögött terűlt el a Crypta Balbi nevű oszlopcsarnok. Ettől Északnyugatra volt Roma első kőszinháza, a Theatrum Pompeji [De], mintegy 10,000 nézőre. A nézőtér legmagasabb pontjára Pompejus odaépítette Venus Victrix templomát, úgy, hogy a szinház üléssorai mintegy ennek a lépcsőzetét alkották. Tertull. de spect. 10. A szinházzal kapcsolatos volt a Porticus Pompejana [Dc], a melynek egyik exedrájában Pompejus szobra is fel volt állitva. Itt tartották a senatusnak azt az ülését, a melyen Caesart a szobor tövében meggyilkolták. Azt állítják, hogy a Consiglio di Stato nagytermében, a Spada palotában levő, a porticus terűletén 1552-ben talált Pompejus-szobor ugyanaz volna. A porticus nagy udvara kertnek volt berendezve. A felsorolt épűletcsoportok közt állott Bellona temploma [Dc] a Circus Flaminius mögött, ennek közelében pedig Hercules Custosé (talán a c betűvel jelölt kerek templom) [Dc]; távolabb, Pompejus szinháza és a Tiberis között volt Neptunus egy régi temploma [De]. A Saepta szomszédságában állott Isis és Serapis sphinxekkel és oroszlánokkal díszített fényes temploma [CDd], a Pompejustól épített Templum Minervae Chalcidice [Cdd], valamint az Agrippától emelt Basilica Neptuni [Cd] (ma beleértve a Dogana di Terra, a vámhivatal épűlete), körülvéve a Porticus Argonautarum oszlopcsarnokával. A regio közepét két nagy fürdő foglalta el. A Thermae Agrippaet [Dcd] Agrippa Kr. e. 27-ben építette; ez volt az első olyan nagy nyilvános fürdőintézet, a milyenekkel a császárkor később minden városrészt felszerelt; hozzá tartozott még egy díszkert, Horti Agrippae [Dc]. Ezzel volt szomszédos a Bonus Eventus templomát körűlvevő Porticus Boni Eventus [Dc]. A Thermae Agrippae északi feléhez hozzáépítve, vele egyszerre épűlt a Pantheon [Cc], belül 43,5 m. átmérőjű kerek épűlet, félgömbalakú, közepén nyitott kupolával fedve. Nevét vagy a benne felállított sok istenképtől, vagy inkább az égboltozathoz hasonló alakjáért kapta. Dio Cass. 53, 27. Főhelyen Mars és Venus szobrai állottak benne, e szerint a Gens Julia dicsőitésére szolgált. Az épület ma is álló alakjában (v. ö. I. köt. 284. 285. 286. ábra) nem az Agrippa-féle, hanem Hadrianus korából származik, noha az északi oldala előtt levő oszlopcsarnok felirata Agrippa nevét mutatja. Phocas császár az épületet 609-ben Kr. u. IV. Bonifacius pápának ajándékozta, a ki Sancta Maria ad Martyres néven keresztény templommá szentelte; a középkor óta Sancta Maria Rotundának nevezik. A Thermae Neronianaet [Cc] Nero építtette Kr. u. 64-ben, Alexander Severus megnagyobbíttatta, azóta Thermae Alexandrinaenek nevezték. A kisebb fürdők közül nevezetes az ismeretlen fekvésű Balneae Pallacinae, a melynek közelében Sex. Rosciust megölték. Cic. Rosc. Am. 7, 18. A campus Martius szórakozásra berendezett épületei közé tartozott Statilius Taurus amphitheatruma, a mely kőből épült Kr. e. 29-ben; hol állott, nem tudjuk. Az a circus, a melyben görög mintára agonokat tartottak, eleinte faépület volt csak Domitianus építtette fel kőből (circus agonalis, Stadium) [Cc]. Ma a hivatalosan Circo agonale, a közbeszédben középkori nevén Piazza navonna nevű tér foglalja el az arenája helyét. A Stadium és a Tiberis partja között volt a Trigarium [Cc], a trigae, bigae, quadrigae, szóval a fogatok gyakorló helye. A via Lata, a mai Corso közelében eredeti helyén áll, a mai Piazza Colonna közepén, M. Aurelius császárnak a Trajanusé mintájára készített 100 római láb (29,5 m.) magas emlékoszlopa [Cd] a germaniai és sarmata háború képeivel, rajta egykor M. Aurelius aranyozott, ma Szent Pál bronzszobrával. Antoninus Pius emlékoszlopa [Cd] vörös márványból csak mintegy 14 m. magas volt. Ez emlékoszlopoktól Északra állott az a heliopolisi obeliscus [Cd], a mely ma az olasz képviselőház előtt (a Piazza di Montecitorión) áll; árnyéka napórául szolgált, a mögötte volt tér kövezetébe rakott irányvonalak egyes töredékeit megtalálták (Solarium) [Cd]. A campus Martius északi részén Augustus még életében nagyszerű Mausoleumot [Cc] emelt Kr. e. 27-ben a császári ház tagjainak, a kiknek holttesteit a közelben szokták volt elégetni (Ustrinum Domus Augustae) [Bd]. E Mausoleum egészen Nero koráig rendes temetkező helye volt a császári családnak. A campus Martius déli részéről a Tiberisen át vezető hidakhoz vezetett a Porticus maximae [Dc] nevű oszlopcsarnok; az út felett állott a pons Neronianus előtt Valentinianus, Gratianus és Theodosius diadalive (Arcus) [Cb], a másik ágán a pons Aelius, illetőleg a porta Aurelia előtt ugyancsak a Theodosius, Honorius és Arcadius diadalive [Cb]. A hol az út elágazott, a Tarentum [Cb] nevű terület közelében, ott volt Dispater és Proserpina oltára (Ara Ditis) [Cb]. Említendő még, hogy e regióban volt a Tiberis felső hadi kikötője, a Navalia [Dc]; az alsó (Navale inferius) [EFd] a XI. regióban volt. A Tiberis szigetén (insula Tiberina, inter duos pontes) állott Aesculapius temploma [Ed], a melyben a Kr. e. 291-ben Epidarusból elhozott szent kígyót őrizték és tisztelték, s a hol az incubatio (l. Divinatio, I, A, 2) következtében egész kórház-féle intézet keletkezett. – X. R. Palatina. Az ősi Roma quadrata területét, a mons Palatinust foglalta el. Legrégibb emlékei közé tartozott a Lupercal [Ed] és Romulus ismeretlen fekvésű, szalmával fedett fakunyhója (Casa Romuli), a melyet eredeti állapotában tartottak fenn. A Lupercal közelében állott az ikreket szoptató nőstényfarkasnak egy ősrégi bornzszobra, valószinüleg ugyanaz, a mely ma a Palazzo dei Conservatori múzeumának egyik legbecsesebb emléke (képét l. 697. ábra; az ikrek modern pótlás). Ismeretlen fekvésű a Curiae veteres, a hol a királyok korában és a köztársaság elején a comitia curiatát tartották (talán a Palatinus északkeleti sarkánál), és a Salius papok helyisége, a curia Saliorum is. Templomai közül legrégibbnek Victoria templomát tartották (fekvése ismeretlen), a melytől nevét nyerte a clivus Victoriae [Ed]. Kr. e. 191-ben készült el a pessinusi meteorkő (l. Rhea) megőrzésére szolgáló Templum Matris Magnae [Ed], a melynek felszentelésekor előadták Plautus Pseudolusát. Juppiter Victor temploma [d betűnél, Ed] építésére 295-ben a Sentinum mellett vívott csatában Fabius Maximus tett fogadalmat. Apollo templomát [Ee] Kr. e. 28-ban építette Augustus császár a Palatinus északkeleti sarkán; egészen Kr. e. 363-ig állott, több ízben űlésezett benne a senatus. Areáját a porticus Apollinis vette körül. A Lares tiszteletére emelt kis szentély (Sacellum Larum) a regio északnyugati sarkán volt. A köztársaság végéig a Palatinus tele volt előkelő magánházakkal (l. a történeti részben), a melyek közül csak egynek romjai maradtak meg maig elég jó állapotban, a Tiberius császár atyjának, Tiberius Claudius Nerónak és feleségének Liviának a háza [e betűnél, Ed], érdekes falfestményekkel. A császárok pazarfényű és óriási kiterjedésű palotaépítkezései foglalták el a regio területének legnagyobb részét. Augustus több magánházat (köztük a Hortensiusét) megvásárolván, azok helyére építtette palotáját (Domus Augustana) [EFe] a melynek szomszédságában, a Palatinus északnyugati sarkára építtetett Tiberius (Domus Tiberiana) [Ede]. Caligula hiddal kötötte össze az utóbbit a Capitoliummal, a mely hidat azonban utódai eltávolíttattak. A Flaviusok e palotákat bővítették ki, különösen Domitianus terjesztette ki Augustus palotáját egészen a Palatinus délkeleti sarkáig, kiegészítve az épületet egy alakjáról Stadium vagy Hippodromus [EFe] néven nevezett díszkerttel. A palota délkeleti sarka elé, a via Appiával szemben építtette Septimius Severus a Septizionium [Fe] nevű díszes kétemeletes, 31 m. magas oszlopcsarnokot, ut ex Africa venientibus suum opus occureret. Vita Severi 24. Ezek a paloták és függelékeik a Palatinus szabad terét (area Palatina) [Ee] jelentékenyen megszűkítették. – XI. Circus Maximus.Nevét a Palatinus és az Aventinus közötti völgyben (vallis Murcia) levő Circus Maximus [Fde] adta. A völgy, a melyen a Marrana nevű patak (ókori neve talán Nodinus) folyt végig, még mielőtt a város belső területéhez tartozott volna, ősrégi idők óta a nyilvános játékok helye volt; a nézőhelyek elkülönítése Livius (1, 35) szerint a Tarquiniusok korában történt. Kr. e. 329-ben (Liv. 8, 20) épületek nyugati végén a carceres, fallal bekerített rekeszek, a honnan a versenyző quadrigák kiindultak. A mikor a circus nézőtere is kőből kezdett épülni, a carceres is díszesebb külsővel épültek, 12 kapuval, köztük középütt (698. ábra, A betűnél) a circusi menet (pompa) bevonulására egy nagyobb bejárattal, a melynek a circus másik végén is díszes kijáró kapuzat felelt meg. A nézőtér kőépülete Caesar korában még csak egyemeletes volt, a felsőbb űléssorokat fából rótták össze. A császárok fokozatosan az egészet kőből építették fel, úgy hogy a kereken 600 m. hosszú és 160 m. széles épület űlőhelyein mintegy 200,000 (nem 385,000!) néző fért el. A Palatinus felőli oldalon volt az a császári palotákkal összefüggő emelvény (Pulvinar), a melyről a császárok szokták volt szemlélni a circusi játékokat (a 699. ábra baloldalán kivehető). A mintegy 80 m. széles arena volt a versenyek, főleg szekérversenyek színhelye. Közepén a két meta (698. ábra. B–B) között kissé rézsútosan volt elhelyezve a spina a menő-jövő pálya elválasztására; a metákhoz közel volt felállítva a megtörtént körfutások számára jelző, a carceres felől delphineket, a másik oldalon tojásokat ábrázoló állvány, a melyeken a delphinek megfordítása vagy a tojások lesülyesztése jelezte a fordulók számát. A spinát Augustus Kr. e. 9-ben egy heliopolisi obeliscusszal (ma a Piazza del Popolón) ékesítette fel, I. Constantius Kr. u. 357-ben egy másodikat is állíttatott oda (ma a Piazza San Giovanni in Lateranón) a spinán levő San Giovanni in Lateranón) a spinán levő sacellumok, oltárok és másféle emlékek, szobrok közé. A spina keleti végénél volt Consus oltára (Ara Consi) [Fe], a mely állítólag még Romulus idejéből származott, a ki a Consualia ünnepét használta volt fel a sabinus nők elrablására. Mercuriusnak egy temploma állott, a Circus közelében, talán az Aventinus lejtőjén. A carceres előtt a Tiberis felől állott Herculesnek egy nagy oltára (Ara maxima) [Ed], a melynek keletkezését a monda Cacus legyőzésével, tehát magával Herculessel hozta kapcsolatba. Volt e tájon még két ismeretlen fekvésű Hercules (Invictus és Pompejanus) templom. A Tiberis partját a barompiacz, a Forum Boarium [Ed] foglalta el. Ennek a Tiberis felőli részén ma is áll egy kerek márványtemplom, ma Santa Maria del Sole, a melyet Mater Matuta vagy inkább Portunus templomának tartanak. Ettől Északra egy négyszögű cellájú, ión pseudoperipteros templom falai és oszlopai állanak meglehetős épségben (ma Santa Maria Egiziaca, a melyet Tempio del Fortuna virile néven is szoktak nevezni), ezt Fortuna vagy Mater Matula templomának gondolják. Ismeretlen fekvésű Ceres, Liber és Libera Kr. e. 497-ben alapított közös temploma. A Forum Boarium északkeleti részén, ott a hol a Cloaca Maxima [b betűvel jelölve] a teret eléri, áll ma is Janus quadrifons temploma [g betű, Ed], négy homlokzatú, 16×16 m. kiterjedésű keresztátjárós kapuboltozat, valamint szomszédjában a Septimius Severus, Caracalla és Geta tiszteletére 204-ben a Forum Boarium pénzváltóitól és kereskedőitől emelt Arcus Argentariorum [f betű, Ed] is. Az innen a Forum Romanumig terjedő völgy és városrész neve Velabrum [Ed] volt, a melyet a Cloaca Maxima építése tett volt lakhatóvá; két szélén végig ment a Vicus Tuscus és a Vicus Jugarius. A Tiberis partján, kevéssel a Cloaca Maxima torkolata alatt volt a campus Martiuson levő Navalia függeléke, a Navale inferius [E Fd], ettől lefelé pedig a praefectus annonae hivatalos helyisége, a Statio annonae [Fd]. – XII. Piscina publica. Nevét egy ilyen nevű tóról [Ge] kapta, a mely a Servius falán kívül terült el; vizét mosdásra használták, de fürödtek is benne. Fest. p. 260 Th. Az első évszázadban Kr. előtt már nem létezett. Fest. i. h. az I. és XI. regio közötti területet elfoglaló regióban egy templomról van tudomásunk, Bona Dea Subsaxana templomáról [Ge], a mely jelzőjét a közeli Saxum Sacrum [Ge] nevű helytől vette. A regio úgy látszik sűrűn lakott volt, épen ezért kevés középületnek jutott benne hely. Így tudjuk, hogy Hadrianus, mielőtt Trajanus örökbe fogadta volna, itt lakott (Privata Hadriani, a Collegium Germanicum-Hungaricum tulajdonához tartozó San Sabba templom közelében) [Gd]. A via Appia közelében állott a Septimius Severustól kezdett, Caracalla alatt elkészült és róla Thermae Antoninianae néven ismeretes óriási fürdőintézet [Ge], a melynek romjai ma is állanak; Theodoricus még restauráltatta Kr. u. 500 táján. A kereken 350×350 m. területet elfoglaló, pompás szobrászati díszszel (az ú. n. Farnese-féle Hercules és a bika innen kerültek elé) ékesített, köröskörül uszodával és szórakozó helyekkel felszerelt óriási udvar közepén állott a 216 m. hosszú, 112 m. széles fürdőépület, a melynek alaprajzán a Via Appia felőli homlokzat közepét elfoglaló négyszögű frigidariumot, mellette jobbról-balról az apodyteriumokat, mögöttük a középen levő négyszögű helyiségben a tepidariumot, majd a kerek caldariumot, valamint az épület keskeny oldalainál berendezett négyszögű palaestrákat fel lehet ismerni. – XIII. R. Aventina. A XI. és XII. regio és a Tiberis közti területet foglalta el egészen az Aurelianus-féle falig, a melybe a porta Ostiensis mellett bele van foglalva a C. Cestius tribunus plebis 37 m. magas pyramis alakú síremléke (Sepulcrum Cestii) [Hd]. A regio templomai közül ismeretes fekvésűek a Servius Tulliustól alapított latinus szövetségi templom, a Templum Dianae [Fd]; a Camillustól Kr. e. 392-ben felszentelt Templum Junonis Reginae [Fd], továbbá Juppiter Dolichenus temploma, a Dolichenum [Fd] és a Templum Lunae [Fd] az Aventinus északi sarkán. Fekvése nem ismeretes Minerva, Juppiter Libertas és Libertas templomainak. Diana templomának közelében állott Trajanus barátjának, Licinius Surának a háza, a ki nyilvános fürdőt is építtetett itt (Domus Surae) [Fd]; ezzel szomszédos volt a Decius császár rendeletére épület Thermae Decianae. Az Aventinus és a Tiberis közti keskeny partszegélyen húzódott végig a Porticus Aemilia [Fed], a melyet a Tiberis partján újraépített Emporiummal [FGc] egyszerre, mint odavezető fedett útat Kr. e. 193-ban építtettek M. Aemilius Lepidus és L. Aemilius Paullus censorok. A Roma tengerentúli forgalmának lebonyolítására szolgáló Emporium, (partvonala m. e. 600 m., körülbelül annyi, mint Fiumében az Adamich- és Rudolf-móló távolsága) környéke tele volt óriási raktárakkal, különösen a behozott gabona raktározására; e raktárakat a Sulpicia gensnek egykori birtokán építették, és Horrea Sulpicia, majd Galba császár hozzájáruló újabb építkezéseiről Horrea Galbiana [Gc] néven nevezték; szomszédos volt vele a Horrea Aniciana nevű raktár. – XIV. Trans Tiberim (ma Trastevere), tulajdonképen a városon kívül feküdt, a Tiberis jobbpartján. Augustus bevette ugyan a regiók sorába, de csak az Aurelianus-féle fal kapcsolta a város belterületéhez a regio egy részét. Itt, a Janiculum aljában terült el Caesar óriási kertje, a melyet ő végrendeletében a római népnek hagyott. E kert területén létesítette Augustus a Naumachiát [Fc], egy 600 méter hosszú, 400 méter széles ellipsis alakú vízmedenczét, a melyen tengeri csatajátékokat adtak elé; az aqua Alsietina vízvezetéke hozta bele a vizet. A Tiberius szigetével szemben volt Bona Dea sacelluma [Fc], még a köztársaság idejéből. A Janiculum alja egészen a Vaticanus mons és a Tiberis között elterülő campus Vaticanusig főképen kisiparosok lakóhelye volt. A Vaticanus közelében volt Caligula anyjának, Agrippinának a kertje (Horti Agrippinae) [Cb], a mely mellett a via Cornelia [Cab] vezetett a Caligula alatt megkezdett, Nero alatt elkészült Circus Gajihoz [Ca], a mely ma a Piazza di San Pietro közepén áll. A Tiberis partján, a pons Aelius tengelye vonalában állott Hadrianus császár mausoleuma [BCb], egy 84 m. oldalú négyzetes alapépítményen álló, 64 m. átmérőjű kerek épület (ma Castel Sant’ Angelo, angyalvár). Az építést Hadrianus halála után fejezte be Antoninus Pius, s akkor helyezte el benne a Hadrianus hamvait rejtő porphyrkoporsót; Caracalla volt az utolsó ide temetett halott. A Mausoleumtól Északra egy circus maradványait találták, a melynek alapítását Hadrianus egy érme alapján neki lehet tulajdonítani (Circus Hadriani) [ABb]. – Az ókori Roma utczahálózata, bár a főbb útvonalakat névszerint is ismerjük, részleteiben ismeretlen; a térképen is feltüntetett főbb útvonalakat via néven nevezték (Via Lata, Sacra via, Nova via); a lejtős utczák clivus (Scauri a II. Suburanus és Orbius a IV. Capitolinus a VIII. Victoriae a X. és Publicius a XIII. regióban), a szűk mellékutczák vicus (Capatis Africae a II. Caprius és Patricius a IV. Longus a VI. Tuscus és Jugarius a VIII. regióban) nevet viseltek. Külön neve volt az Alta Semita (VI. regio) és az Argiletum (IV. regio) utczáknak. A legszűkebb utczákat angiportusnak nevezték. – Irodalom: Roma ókori, Septinius Severus és Caracalla idejéből való kőbe vésett térképe töredékeit legjobban kiadta Henricus Jordan, Forma Urbis Romae regionum XIIII, Berolini, 1874. A Kr. u. 354-ből származó Notitia és a 357 körül keletkezett Curiosum Urbis Romae czímű leirásokat a város történetére vonatkozó más irodalmi emlékekkel együtt kiadta Urlichs, Codex Urbis Romae topographicus, Wirceburgi, 1871. Jordan Topographiájának 2. kötete, Richter Topographiája (l. alább) is közli a nevezetesebbeket. Ugyancsak Jordan közli a középkori Anonymus Einsiedlensis itinerariumát és a Mirabilia Romae czímű leirást. A Kr. u. 1000 óta történt kutatásokat összegyűjti Rodolfo Lanciani, Storia degli scavi di Roma, 1. köt. (1000–1530), Roma, 1902 (még 4 kötete lesz). A tudományos irodalmi kutatáson alapuló topographia Blondus Flavius Forliviensis, Romae instaurate libri tres czímű művével kezdődik, első keltezett kiadása 1474, később többször, így Basileae 1531. Az utána keletkezett gazdag irodalomból kiemeljük a következőket: Bartholomaei Marliani Urbis Romae topographia, először 1534; becsesebbek 1544 óta megjelent kiadásai (Basileae, 1550). Lucio Fauno, Della antichitŕ della cittŕ di r. Venezia, 1552. Pyrrho Ligori, Libro della antichitŕ de R. con le paradosse del medesimo, Venezia, 1553. Alexandri Donati Roma vetus ac recens, Roma, 1638. Filippo de Rossi, Ritratto di R. antica, Roma, 1645. Famiano Nardini, Roma antica, Roma, 1666; 3-ik kiadás, u. o. 1771. Giambattista Piranesi, Le antichitŕ Romane, Roma, 1756 (4 kötet, ezenkívűl még 16, különböző czímek alatt megjelent fantasztikus képekkel tele kötet). Molnár János, A régi jeles épületekről, Nagyszombat, 1760 (9. könyve: A római régi épületekről). Ridolfino Venuti, Accurata e succinta descrizione topografica delle antichitŕ di r., Roma, 1763. Carlo Fea 1816 óta megjelent művei igen becsesek, főleg: Indicazione del Foro Romano e sue adjacenze, Roma, 1829. A. Nibby, Itinerario di R., Roma, 1827. Luigi Canina, Indicazione dei principali edifizi di R. antica, Roma, 1830. U. a., Indicazione topografica di R. antica, Roma. 1831; 3-ik kiad. 1841. Platner Bunsen, Gerhard, Röstell és Urlichs, Beschreibung der Stadt Rom, Stuttgart, 1830–1842. Becker, De Romae veteris muris atque portis, Lipsiae, 1842. U. a., Handbuch der röm. Alterthümer, 1. rész, Topographie der Stadt, Leipzig, 1843. U. a., Die röm. Topographie in Rom, Leipzig, 1844. Urlichs, Röm. Topographie in Leipzig, Stuttgart und Tübingen, 1845. Becker, Zur röm. Topographie, Antwort an Herrn Urlichs, Leipzig, 1845. L. Preller, Die Regionen der Stadt Rom, Jena, 1846. Emil Braun, Die Ruinen und Museen Roms, Braunschweig, 1854. Alfred v. Remmont, Geschichte der Stadt Rom 1. kötete, Berlin, 1867. Éltes Károly, Római út, Gyulafehérvár, 1871. Heinrich Jordan, Topographie der Stadt Rom im Alterthum (még befejezetlen), Berlin. 1. Bd. 1. Abth. 1878, 2. Abth. 1885, 2. Bd. 1871. Christoph Ziegler, Illustriationen zur Topographie des Alten Rom. 2. Aufl., Stuttgart, 1877. Franz Reber, Die Ruinen Roms, 2. Aufl. Leipzig, 1879. Boissier Gaston, Archaeologiai séták, ford. Molnár Antal, Budapest, 1883. Arturo Graf, R. nella memoria e nelle imaginazioni del medio evo, Torino, 1882–1883. Otto Gilbert, Geschichte und Topographie der Stadt Rom im Altertum, 3 kötet, Leipzig, 1883, 1885, 1890. Lanciani Rudolf, A régi Róma a legujabb ásatások világításában, ford. Lubóczi Zs., Budapest, 1894. Számek György, A régi Róma, Kolozsvár, r. kath. progr. 1894–1895. Luigi Borsari, Topografia di R. antica, Milano, 1897. E. Petersen, Vom alten Rom, Leipzig, 1898. Pasteiner, Csengeri, Geréb, Római világ, Budapest, 1899. Léon Homo, Lexique de topographie Romaine, Paris, 1900. Otto Richter, Topographie der Stadt Rom, 2-te Aufl., München, 1901 (az I. von Müller-féle Handbuch 3. kötet, 3. rész 2. fele). Rodolfo Lanciani, New tales of old. Rome, London (1901). Ezenkívül Th. Gsell-Fels, Rom und die Campagna, 5. Aufl. Leipzig und Wien, 1901 és a «nagy» Baedeker, Mittelitalien, 12. kiadás, 1899, 13. kiadás jelezve 1903-ra, benne a topographiai rész Hülsentől. A térképek közül a fenti művekhez kapcsoltakon kívül felemlítendő R. első használható térképe Leonardo Bufalinitól, 1551-ből. Madártávlatszerű térképeket ad Gio. Battista Falda, Nuova pianta et alzata della cittŕ di R:, 1676, újabban 1697. Az ujak között nagybecsű H. Kiepert és Ch. Huelsen, Formae Urbis Romae antiquae, accedit nomenclator topographicus, Berolini, 1896; két lapon (1:10,000) adja a köztársasági és a császári Roma térképét, a harmadikon (1:2500) a város középső részeit a császárok korában, a nomenclator pedig összegyüjti az irodalmi adatokat az egyes épületekhez és helynevekhez. Arthur Schneider, Das alte Rom, Lepzig 1896; tizenkét összehasonlítható lapon mutatja be R. város történelmi fejlődését. A modern város térképébe belerajzolva adja a topographiában felhasználható adatokat Lanciani nagy térképe, Forma Urbis Romae, consilio et auctoritate regiae Academiae Lyncaeorum formam dimensus est et ad modulum 1:1000 delineavit Rudolphus Lanciani Romanus (Roma 1893–1902), 46 lap. A fali térképek közül legjobb Huelsen, Wandplan von Rom (1:4250), Berlin, 1902. A város egyes emlékeiről vagy részeiről szóló művekből a következőket említjük: Jo. Petrus Bellorius, Veteres arcus Augustorum triumphis insignes, Romae, 1690. A hidakról: Ulrichs, Die Brücken des alten Roms, Sitzungsberichte, München, 1870, 459–499. ll. A. Mayerhöfer, Die Brücken im alten Rom, Erlangen, 1884. A Tiberis szigetéről: Maurice Besnier, L’ile Tibérine dans l’antiquité, Paris 1902. Az Amphitheatrum Flaviumról: H. Babucke, Geschichte des Kolosseums, Königsberg, 1899. A Palatinusról: H. Jordan, Die Kaiserpaläste in Rom, Berlin, 1868. Visconti és Lanciani, Guida del Palatino, Roma, 1873. H. Marucchi et P. Cheuillat, Guide de Palatin, Rome, 1898. Fr. Lohr, Ein Gang durch die Ruinen Roms (Palatin u. Kapitol), Gütersloh, 1900. Eberhard Graf Hangwitz Der Palatin, seine Geschichte u. seine Ruinen, Rom, 1901. A Capitoliumról Lohr fentidézett művén kívűl: Chr. Huelsen, Bilder aus der Gesch. des Kapitols, Rom, 1899. Dr. Finály Gábor, Capitolium, Egyet. Philol. Közl. 1900, 57–61. ll. A Formról: Ligi Canina, Esposizione storica e topograficadel Foro Romano e sue adiacenze, Roma, 1845. P. Rosa, Sulle scoperte archeologiche (hivatalos jelentés az 1872–1873-iki ásatásokról), Roma 1873. H. Jordan Capitol. Forum und Sacra via in Rom, Berlin, 1881. Ch. Hülsen, Das Forum Romanum, Rekonstruktion, Rom, 1892. L. Levy und H. Luckenbach, Das Forum Romanum der Kaiserzeit, München und Leipzig, 1895. Horváth Balázs, A Forum Romanum és a császárok forumai, Kassa, prem. progr. 1896–1897. Henry Thédenat, Le forum Romain et les forums impériaux, Paris 1898. Louis Borsari, Le forum Romain selon les derničres fouilles, Rome, 1900. Dr. Finály Gábor, Ásatások a római forumon, Egyet. Philol. Közlöny, 1903, 32–51. ll. A régiségtani kézikönyvek és lexikonok Romáról és egyes emlékeiről szóló czikkein kívül a philologiai és archaeologiai folyóiratok számtalan Romára vonatkozó közleményt szoktak tartalmazni, különösen a német császári archaeologiai intézet folyóiratai és évkönyvei (l. Pompeji, Irodalom, 546. l.; különösen Hülsen évi beszámolói a Bullettinóban), továbbá a Bulletino della commissione archaeologica comunale di Roma (1903-ban 31-dik évfolyam), az uj leletekről pedig hivatalos közleményeket ad 1876 óta a Notizie degli scavi di antichitŕ. F. G.

XIII. TÁBLA
690. Roma város térképe (tervezte dr. Finály Gábor).

XIV. TÁBLA 691. FORUM ROMANUM ÉS SACRA VIA
Számok és betűk jelentése.
Piros
1. Via dell’Arco di Settimio Severo.
2. Via del Campidoglio.
3. Via di Monte Tarpeo.
4. Via della Consolatione.
5. Via delle Grazie.
6. Piazza Fienili.
7. Via de Foraggi.
8. Via di S. Teodoro.
9. Via di S. Pietro in Carcere.
10. Via di Marforio.
11. Via Bonella.
12. Via Cavour.
13. Via della Salara Vecchia.
14. Via Maurina.
15. Via in Miranda.
16. Via del Lauro.
17. Via Alessandrina.
A. Palazzo del Senatore.
B. S. Giuseppe de Falegnami.
C. S. Martina.
D. S. Adriano.
E. S. Lorenzo in Miranda
F. Ss. Cosma e Damaiano
G. S. Francesca Romana.
Fekete
1. Tabularium.
2. Aedes Concordiae.
3. Aedes Vespasiani.
4. Porticus Deorum Consentium.
5. Ú. n. Schola Xantha.
6. Aedes Saturni.
7. Janus.
8. Basilica Julia.
9. Arcus Tiberii.
10. Milliarium aureum.
11. Rostra.
12. Umbilicus Romae.
13. Rostra (?)
14. Arcus Septimii Severi.
15. Carcer.
16. Niger lapis.
17. Medencze.
18. Curia.
19. Chalcidicum.
20. Secretarium Senatus.
21. Doliola.
22. Columna Phocae.
23. Trajanus-féle domborművek.
24. Oszlop- és szobortalpazatok.
25. Basilica Aemilia.
26. Sacellum Veneris Cloacinae.
27. C. Caesar emléke.
28. Aedes Divi Julii.
29. Arcus Augusti.
30. Aedes Castoris.
31. Lacus Juturnae.
32. Ara, Puteal et Sacellum Juturnae.
33. Aedes Vestae.
34. Sacellum Vestae.
35. Atrium Vestae.
36. Tablinum.
37. Regia.
38. Kalatores helyisége.
39. Aedes Antonini et Faustinae.
40. Fornix Fabianus helye.
41. Templum Romuli.
42. Templum Sacrae Urbis.
43. Basilica Constantiniana.
44. Horrea és tabernae.
45. Arcus Titi.
46. Templum Veneris et Romae.
47. Clivus Capitolinus.
48. Area Capitolina.
49. Vicus Jugarius.
50. Vicus Tuscus.
51. Nova Via.
52. Út a Palatinusra.
53. Sacra Via.
54. S. Maria Antiqua.
55. Középkori épületmaradványok.
56. Forum Pacis.
57. Forum Nervae.
58. Forum Caesaris.
59. Cloaca Maxima.
60. Cloacák.
k. Kútak.
v. Vízmedenczék.

692. A Forum Romanum a köztársaság alatt (tervezte dr. Finály Gábor).

693. Juppiter Capitolinus temploma (reconstructio).

694. Az Aurelianus-féle fal (reconstructio).

695. A Forum Romanum északi oldalát ábrázoló Trajanus-féle dombormű a Forum Romanumon.

696. A Forum Romanum déli oldalát ábrázoló Trajanus-féle dombormű a Forum Romanumon.

697. A capitoliumi farkas szobra (Roma, Palazzo dei Conservatori).

698. A Circus Maximus alaprajza.

699. A Circus Maximus reconstruált képe.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT