’Ηλιαια, ηλιαστης, ηλιζεσδαι.
’Ηλιαια, ηλιαστης, ηλιζεσδαι. Az első terminus az attikai törvénykezésben kettőt jelent. Először: általában a nagy athenai néptörvényszéket; másodszor; annak legfontosabb itélkező helyét. A néptörvényszéket már Solon alapította (Arist. pol. Ath. 9). Szervezete azonban a régibb időkben nem világos, sem hatáskörét (Arist. csak felebbező törvényszéknek említi), sem a birák (ηλιασται) számát, sem a részvétel jogosultságát, sem megosztását illetőleg. Annyi valószínű, hogy kezdetben választással combinált sorsolás útján alakították, s hogy nem oszlott több osztályra (διχαστηριον, l. o.) mint később. Jobban ismerjük a democratia virágkorában, mikor a szövetségesek ügyeiben is itélkező joga volt. Ekkor tagjai évenkint egyszer és egyszerre a 30 évesnél idősebb önként jelentkező összes jogosult (nem ατιμος, l. ’Ατιμια) polgárok közül sorsolta ki a kilencz archon és tizedikül jegyzőjük, minden phyléből 500–500 birót és összesen 1000 pótbirót, mindössze tehát 6000 birót. A kisorsolt birák évenkint egyszer együttes esküt tettek az Ardettuson (l. o.) mely hiteles formában nem maradt ránk (reconsturálta Fränkel, Hermes, 13, 452 skk.). Ekkor már, kivált a szövetségesek tömérdek pörének elintéztetése végett a nagy testületet tíz osztályra (διχαστηριον) osztották (melyeket A–K betükkel jelöltek), minden osztályba valamennyi phyléből körülbelül egyező számú birát tévén. Igy minden biró egy bizonyos διχαστηριον-ba tartozott, melynek betüjét igazoló bárczájára (πιναχιον πυξινον) feljegyezték. A 6000-es számot azonban nem mindig lehetett betölteni s ilyenformán egy-egy osztályba nem jutott mindig szabályszerűen 500 (illetőleg a szavazatok egyenlő megoszlásának kikerülése végett 501) biró. Azért a peloponnesusi háború óta a beosztott birákat más osztályokban is alkalmazták pótbírák gyanánt. Ilyenkor aztán a tárgyalás napján újabb kisorsolás volt szükséges az illető itélkező-testület (ennek is διχαστηριον a neve!) megalakítására. Ujabb kisorsolást tett szükségessé az a körülmény is, hogy jelentéktelenebb magánpörökben nem egy egész osztály biráit, hanem csak egy részüket alakították itélkező-testületté (1000 drachmáig 201, azontúl 401 biró itélt). Fontos ügyekben, pl. εισαγγελια vagy γραϕη παρανομων (l. o.) eseteiben viszont több osztály, sőt néha, nagy-ritkán (l. Andocit. myst. 17. 28) valamennyi osztály, mind a 6000 bíró együtt itélt. Hivatalos terminus az itélő-tanács vagy testület megalakítására: πληρον τα διχαστηρια, többes számban azért, mert egy napon több testület is itélkezhetett. Ez esetben az illető helyiséget szintén betűvel jelezték (A-tól tovább), melyet ajtaja felé függesztettek. A sorsolás ilyenkor a 4-ik században (mint Aristoteles feltalált munkájnáak 63. fej. látjuk) olyan bonyolódott volt, hogy ismertetésére itt nincs terünk. A megalakított testületek birái tevékenységük jeléül és ellenőrzés czéljából az illető helyiség küszöbének szinével megegyező színű pálczát (βαχτηρια) s egy-egy makk alakú bárczát (βαλανος) kaptak, melyen az illető testület és helyiség betüje volt feljegyezve. A helyiségbe való belépésükkor pedig egy-egy másik bárczát (συμβολον) kaptak, melyért cserében ülés után a colacretáktól (l. Κωλαχρεται) felvették a birói napidijat (διχαστιχον, l. o.). – A mi a szó második concret jelentését illeti, csak annyit tudunk, hogy a η. a legfontosabb és legnagyobb itélkező-hely neve is volt, hol a legnagyobb birói testületek itélkeztek, s a hol a vezetők (ηγεμονες) többnyire a thesmostheták voltak (Antiph. Choreut. 21. Ps.-Demosth. Euerg. et Mnes. 12); valószínűleg azért ragadt rá az eredetileg csupán «gyülekezetet» (v. ö. αλης, αλιζειϑαι, Ρηλιος = tömött) jelentő név, mert, mint említettük, régen az összes üléseket benne tartották. Helyéről csak annyit tudunk, hogy régen valószínűleg a (déli) agorán volt, mindenesetre elkerített, de fedetlen terem. A töbi heliasta-helyiségről l. Διχαστηριον, mely szót szintén használták a helyiségek jelölésére is. – Irodalom: Aristoteles munkájának feltalálása óta l. az illető czikkeket Busolt, Gilbert, Schoemann-Lipsius államrégiségi műveiben és Busolt görög történetében, továbbá: Haussoullier, Arist, ’Α. π. Formation des tribunaux Athéniens, Revue de philol. 15, 3, 168–174. Tamassia, Antichitŕ storico-giuridiche della Cost. degli Aten. di Arist. Archivio giuridico 48 (1892) 4–5, 290–310. GY. GY.
