’Ατιμια, ατιμος
’Ατιμια, ατιμος (ellentét: επιτιμια, επιτιμος). A) Attikai jogi terminusok. szórul-szóra «becstelenség»-et és »becstelen»-t jelentenek, de nem modern értelemben. Az erkölcsi méltóságnak azt az eszméjét, mely nemzeti és politikai viszonyoktól függetlenűl általános elismerést követel és talál, s mely az egyénben, mint személyes «becsület» nyilvánul, sem a római, sem a görög ókor nem ismerte, s azért sem az infamia, sem az ατιμια fogalma nem egyezik meg a «becstelenség» fogalmával. Az α. az attikai jogban a polgári jogoknak (τιμη) teljes vagy részleges elvesztését jelenti, és vagy itélet következtében, mint büntetés, vagy bizonyos állami kötelezettségek elmulasztása miatt minden további eljárás nélkül érte a vétkest. Ellentéte: επιτιμια, a polgári kötelességekben és jogokban való teljes részvételt jelenti, attól az időtől kezdve, hogy az ifjú a ληξιαοχικον, γραμματειον-ba. (l. Δημοι) beiratott. Legjellemzőbb sajátsága az á.-nak, hogy bizonyos esetekben (meg nem fizetett közadósság, s talán a χλοπη és δωροδοκια esetén. Andoc. Myst. 74. Demosth. Androt. 603–604) örökölhető is volt. Főforrás az α.-ra nézve Andocides egyik beszéde (de myst. 73–76). E szerint az á. kétféle volt. 1) α. κατα προσταξεις, részleges α., mely egyes polgári jogoknak elvesztésében állott. Ez a büntetés érte pl. a vádlót, ha valamely nyilvános pörben nem kapta meg a szavazatok ötödrészét sem, vagy a tárgyalás előtt elejtette vádját: nem volt szabad többé hasonló vádat emelnie; 2) ατιμια τουσωματος, καϑαπαξ ατιμος, az igazi, teljes α., az összes polgári jogok elvesztése. Az ατιμος-nak még mutatkoznia sem volt szabad nyilvános helyen (a piaczon, templomokban vagy éppenséggel a népgyűlésen); nem pörösködhetett nem is védhette magát, ha bevádolták, egyszóval: polgári halál érte. Ha επιτιμος-t illető jogokat gyakorolt, halállal bünhődött (l. ’Ενδειξις). Az α. megszüntetésére 6000 polgár szavazata volt szükséges, és csak a legnagyobb szükség esetén fordult elő. Teljes α.-val főleg a megvesztegetést, sikkasztást, hamis tanuságot, a gyermeki kötelességek elhanyagolását büntették. V. ö. Xen. Memor. II. 2, 13. Aesch. Timarch. 28, Ctes. 175. nyoma van forrásainkban annak, hogy néha az α.-val a vagyon elkobzása is együtt járt. Mindenesetre ritka eset lehetett, mert az attikai törvénykönyv elvileg kerülte a büntetések cumulatióját. Demosth. Lept. 155 tudni sem akar róla. De annyi bizonyos, hogy az államnak adós egyének (οϕειλοντες τω δημοσιω) elleni eljárásban az α.-val a vagyon lefoglalása (nem elkobzása!) is együtt járt, ha az adós a kilenczedik προυτανεια alkalmával sem fizette meg (ettől a naptól kezdve kétszeresen) a tartozását. Ellenben az adósság megfizetésével az α. ez esetben megszűnt, s a lefoglalt vagyon eladásával fennmaradt összeget is valószinűleg visszakapta az adós, vagy örökösei. Demosth. adv. Boeot. II. 1014. B) Spartában az ottani államformához képes a α. nem játszott olyan nagy szerepet, mint Athenaeben; de bizonyos fajtájával (hogy hivataloskodni vagy adni-venni ne legyen szabad a bűnösnek, Thucydides V. 34 a végén) a gyávákat (Thuc.-nél asphacteriai foglyokat) s a közbotrányt okozókat sujtották. GY. GY.
