Eratosthenes
Eratosthenes, ’Ερατοσϑνης. – 1. Az athenaei 30 zsarnok egyike, ki midőn társai Thrasybulus elől Eleusisba menekültek, Φειδων-nal Athenaeban maradt s az itt Theramenesszel uralomra került mérsékelt oligarcháknak, az ú. n. tizeknek lett a tagja. Később Lysias szónok – nem tudni mily sikerrel – vádat emelt ellene, hogy része volt testvére Polemarchus kivégzésében. Xen. Hell. 2, 3, 2. Lys. 12, 16–32. Nem rája vonatkozik Lysiasnak απολογια περι του ’Ερατοσϑενους φονου czímű beszéde. – 2. Cyrenébe való híres földrajzíró és polyhistor; szül. 276 táján s hallgatta Callimachust Alexandriában. Ezután Athenaebe ment, hol a stoikus Aristont s az acdemikus Arcesilaust hallgatta. Innen hítta őt 235 táján III. Ptolemaeus Euregetes Alexandriába, hogy itt a nagy könyvtár igazgatásában Callimachus örökébe iktassa. Utolsó éveiben szemei annyira elgyöngültek, hogy ebbeli halállal vált meg életétől 195 körül Kr. e. Nagy és sokoldalú ismeretei miatt a Πενταϑλος (öt viadalt vívó) nevet kapta, s irígyei Βητα-nak nevezték, még ezzel is bizonyítva, hogy mindenütt második fokon állva bár, az első helytől nem messze állt. Ő maga ϕιλολογος-nak nevezte magát; ezzel a tudományok iránt való nagy szeretetét kívánta jelezni. Főmunkája a 3 könyvben írt γεωγραϕιχα volt, melyben a földrajzi ismereteket először öntötte tudományos rendszerbe. Az első könyvben ez ismereteket történeti szempontból tárgyalta és birálatának vetette alá, a második könyvben mennyiségtani és physikai földleírást adott, a. haramdikban végre politikait. A szakbavágó irodalom teljes ismerete s a görögországi utazásai alapján vele igen jeles munkát sikerült adnia, melyből azonban, sajnos, csak kivonatok és töredékek jutottak ránk kivált Strabo művében (kiadta Berger, Die geographischen Fragmente d. E. Leipzig, 1880). Egyéb irataiból is keveset ismerünk, nevezetesen Πλατωνιχος czímű commentariusából, περι αγαϑων και χαχων cz. philosophikus, περι χροϖγραϕιων cz. chronologiai, περι της αρχαιας χωμωδιας cz. 12 könyvben írt philologiai munkájából (a töredékek Bernhardy Eratosthenicáiban, Berlin, 1822). Irt költeményeket, így egy ’Ηριγονη cz. elégiát, s egy ’Ερμης cz. kis epsot, melyből Achilles Taitus juttatott ránk egy 15 sornyi töredéket (l. hiller, Eratosthenis carminum reliqueae, Leipzig, 1872; ugyanitt kiadva egy levele is Ptolemaushoz a koczkának kettőzött köbtartalomra való emeléséről). A neve alatt voltaképen αστροϑεσιαι ζωδιων czímmel ránk jutott, rendesen χαταστερισμοι-nak czímeztt munka, mely 44 csillagkép felsorolásával az azokkal kapcsolatos mondákat adja elő (kiadta P. Olivieri, Leipzig, Teubner, 1898), nem tőle való. L. még Maass, Analecta Eratosthenica, Berlin, 1883. V. R.
