Ancus Martius
Ancus Martius, állítólag Numa leányának fia, Róma negyedik a Numához hasonló békeszerető királya. Uralkodása Kr. e. 640–616 (114–138 u. c.) közé teszik. Főgondja volt az elhanyagolt nyilvános isteni tisztelet, földművelés, kereskedés emelése s ez utóbbinak érdekében alapította Ostiát a Tiberis torkolatánál. Akarata ellenére háborúba keveredett az országába be-betörő latinusokkal, elfoglalta több városukat s ezek lakósait az Aventinus dombra telepítette. Végre Medullia mellett teljesen legyőzte őket s ekkor ismét több ezer latinust telepített meg Rómában. Ezek tették aztán (a Róma környékéről bevándorló iparosokon, szatócsokon, földmívelőkön kívül) a plebejusok rendjét, a plebset, a mely ugyan szabad volt s a törvények védelme alatt állott, de egyelőre ki volt zárva az államkormányzatból s nem bírt politikai jogokkal. Neki tulajdonítják végül a Janiculum megerősítését, a pons sublicius és carcer építését. Liv. 1, 32. 53. Cic. r. p. 2, 18. L. Jordan, Die Könige im alten Italen, 1887 (v. ö. Phil. Közl. 1888. 127. l.) B. G.
