FEJÉRVÁR. Székes Fejérvár, Alba Regalis, Stuhlweisenburg, Stolitzny Belehrad
FEJÉRVÁR. Székes Fejérvár, Alba Regalis, Stuhlweisenburg, Stolitzny Belehrad, nevezetes Királyi Város Fejér Vármegyében, fekszik Budától, és Esztergomtól hat, Veszprémtöl pedig négy mértföldnyire kies, és termékeny helyen.
EREDETE.
E’ hajdani Várnak, most Királyi Városnak eredetéről külömbféleképen véllekednek a’ könyv szerzők, Lázius a’ régi Czimbria Városának ot lételég viszi viszsza eredetét. (a) Comment. Reip. Rom. libr. 12. Sec. 2. C. 16. p. 35.) De Ortelius szerént hibásan, mert e’ szerént ot hajdan második Moezia Városa, vagy Mogentziána vala. (b) Vid. Ortelium in Thesauro Geographiae antiquae.) Ezek Fejérvárnak hajdani eredetéről való bizonytalan véllekedések. Bizonyosabb eredetet Bonfin (c) Decad. I. Libr. IX. p. 134.) egyenesen Sz. ISTVÁNNAK tulajdoníttya, Túrótzi László pedig (d) In Hung. Comp. exhibitae Part. 646I. p. 38. &c.) megosztya ezt GEYZA, és SZENT ISVÁN között, úgy véllekedvén, hogy a’ Várnak alapját GEIZA kezdette; de SZENT ISTVÁN végezé el, melly okbol közönségesen ennek tulajdoníttatik. Valamint e’ Várnak eredetére nézve, külömböznek a’ véllekedések, úgy annak neveztetésében sem egyeznek meg. A’ többek között két féle származása lehetett magyar nevezetének, vagy azért neveztethetett, Fejérvárnak, mert újj vólta miatt fejér és szép vala; vagy pedig még inkább azért, mividékje a’ sós nedvesség miatt, mint egy fejérlett a’ rajta lévő széksó miatt vagy a’ mint mások akarják, a’ ragadó székes föld miatt, leve végre Székes Fejérvár nevezete. A’ Városnak fekvését le írta Turótzi (e) Partte III. Cap. VIII. p. 112. 21.) közönségesen meg jegyezhető, azon kivűl, hogy Fejérvár alatsony térségen fekszik, és régenten a’ Város kő falain kivül, a’ körűl volt nedves semlyedékekkel is erőssíttetett; úgy véllekednek felőle némellyek, hogy hajdan négy szegeletű kővekkel ki rakott tsatornái valának; de a’ sok viszontagságok által elromolván, vizenyős tavakat származtattak. A’ Várastól mint egy két ezer lépésnyire terjedett vizenyős motsár, nap kelet felől Sóstónak: a’ körűl vólt semlyékes helyei pedig Ingoványnak neveztetett.
HISTORIÁJA.
Különös hajlandosága, ’s jóltévő indűlattya lévén SZ. ISTVÁNNAK e’ Várhoz eltökéllett tzéllya vala, hogy annak ditsősségét Királyi tehetségéhez képest elő mozdíttsa, minekokáért a’ B. SZŰZ MÁRIÁNAK tiszteletére építtetett vala ide Királyi Templomot, ’s lehetőképen fel ékesítette azt, a’ mint emlékezik felőle Bonfin. (g) Decade II. Libr. 1. p. 179. 48.) Kiváltképen emelte Fejérvárnak régi méltóságát az is, hogy a’ Királyok itten koronáztatának, sőt némellyeknek meg hidegedett tetemeik is, ott várják megoszlattatásokat. Meg gazdagíttatott vala ismét e’ Királyi Fő Templom Gyula Erdély Országi, és Cea Bolgárok Vezérjeknek, adakozásaik által; nevezetes Királyi ajándékokat adata Gyzela Királyné is SZENT ISTVÁNNAK hitvese e’ Szentegyháznak ékesítésére, a’ mint Túrótzi le írta. (h) Parte H. Cap. 647XXX. p. 40. 5. ’s Bonfin szerént is pag. 180. 181.) Illy módon kezde e’ Templomnak felette nagy kintse nevekedni; olly fényes, és méltóságos is vala az hajdan, hogy ahoz hasonlító meszsze földön nem találtatot, falai drága márványokkal valának ékesíttetve, az oltárok pedig alabástrommal, arannyal, és ezüstel ki tzímerezve. A’ templomi edények, és a’ Fő Papi ruhák drága kövekkel, gyöngyökkel gazdagon ki tzifrázottak valának, Naprol napra nevekedett a’ Szentegyháznak szépsége, és gazdagsága, mivel egy Király sem koronáztatott itten meg, hogy a’ Templomnak nagy kintset, ’s ajándékot nem adott volna, sőt egy Király sem kezde hadat elébb ellenségével, míg B. SZŰZ MÁRIÁNAK a’ segedelemért kegyes ajtatosságok mellett, nevezetes ajándékot bé nem mutatott volna; sem győzedelmét háládatlanúl nem végezte. Ezer, még ezer ajándékok, és hadban nyertt győzelmi kintsek tétettek tehát itten le, lásd felőle Turótzit (i) Hungariae Comp. Parte I. p. 26. 27.) Örvendetes, és igen szerentsés vala ezekhez képest, mind Székes Fejér Várnak, mind a’ benne volt Királyi Nagy Szentegyháznak előmenetele, de szomorú gyászokba borúla idővel, a’ sok tűz támadás miatt, mellyeket Turotzi, és más némelly irók bőven leírták. Elejét igyekezett vala illy szerentsétlenségének Turótzi szerént Robert Károly venni, midőn azt ólommal fedeztette 1318dik esztendőben, és tartó oszlopokkal is meg erőssítette; de még illy gondoskodása altal sem menthette meg a’ szerentsétlenségtől, mert 1327dik esztendőben ismét szánakozásra méltó égéssel rongáltattatott, mellyet KÁROLY ismét meg újjítván Bonfin szerént. (k) Decade II. Libr. IX. p. 318. 6.) ujonnan le égett. Sérelem nélkűl maradott e’ azután ez a’ Templom MÁTYÁS idejeig? bizonytalan; de az nyilván való, hogy azt MÁTYÁS nem tsak meg ujjította; hanem sokkal méltóságosabbá tenni igyekezett, mellyet kétség kivűl egészen el is végezet volna; de hirtelen halála vélletlenűl megfosztá, e’ jó tévű tzéllyától. Valának a’ le írtt Királyi Templomon kivűl, még az időben több Szentegyházak is, mind belől a’ Városban, mind pedig a’ volt külső Városban, 648mellyek már ma többnyire omladékjaival egyetemben elenyésztek. Ugyan is tíz Templomot állítanak az írók, hogy itten deli módon építve valának, még pedig azokon kivűl, mellyek e’ Városnak falain kivűl SZ. MIKLÓSNAK, SZ. GYÖRGYNEK, SZ. MIHÁLYNAK, és SZ. MARGITNAK tiszteletekre alkotva valának. Leg közelebb vala a’ B. SZŰZNEK Templomához, a’ Sz. PÉTER Temploma. Ezek után pedig a’ több Szentegyházak. Két nevezetes Prépostság is vala itten hajdan, egyik a’ Királyi Templomhoz, másik pedig SZ. MIKLOSRÓL neveztetett, ’s a’ Városnak kő falain kivűl vala; mind ezeknek különös Szentegyháza, ’s Klastromja is vala, nagy jövedelmekkel, és különös szabadságokkal meg ajándékoztatva. A’ Vár kerítésében SZ. ISTVÁNNAK, GYÖRGY Mártirnak, és MIHÁLY Árkangyalnak szenteltt Templomok valának, mellyeket a’ Városnak akkori népességéhez képest volt különös Plébániáknak állítyák némellyek; ezen kivűl valának az Augustiniánusoknak, és Sz. Klára Szerzetebéli Apátzáknak Klastromai, mellyek felől lásd Turótzit. (l) Loc. Cit. p. 37.) Ezekhez járúl a’ SZENT FERENTZ Szerzeteseinek IIIdik LÁSZLÓ által 1280dikban fel állíttatott Klastromjok; nem külömben a’ Dominikánusoknak, Paulinusoknak, mellyeken kivűl több egyéb itten virágzott világi dolgok is emelték e’ Városnak hajdani méltóságát. Nevezetes tekintetet okozott Fejérvárnak az is, hogy a’ Magyar Királyok Sz. ISTVÁNTÓL kezdvén első FERDINÁNDIG, itten temettettének Királyi szertartásokkal, ki vévén némellyeket. Maga ugyan SZ. ISTVÁN itt temettetett légyen e’ el, vagy nem? külömbözö értelemben vagynak felőle az írók, a’ hajdani történetek feljegyzésének homállyai miatt; némellyek Esztergomot, mások Budát, némellyek pedig Veszprémet, sőt Győrt is meg akarják e’ szerentsével tisztelni. Bél Mátyás ellenben Turótzival egyetemben Fejérvárat állítyák SZENT ISTVÁN hideg tetemeinek nyugovó helyéűl.
Melly szertartások között vala itten hajdan a’ Magyar Királyoknak Koronáztatása bőven elő adták a’ történet írók, lásd ULÁSZLÓNAK koronáztatásáról Bonfint (m) Decad. IV. Libr. X. p. 677.) 649Nyilván való dolog, hogy nagy hírt, nevet, gazdagságot okoza Fejérvárnak a’ Magyar Királyoknak olly pompás koronáztatások, ’s eltemettetések, egyben gyűlvén arra az egész Országnak nevezetesebb Úri Rendgyei, méltán neveztethetett tehát akkor Székes Fejérvár, Királyi Fő Városnak, midőn az egész Országból a’ Rendek oda olly igen számosan öszve gyülekezének, a’ mint azt Istvánfi (n) Libr. XXI. pag. 424. 2.) emlékezetben hagyta, mert egy Király Koronáztatásának alkalmatoságával, nyoltzvan ezer fegyveresek is meg jelenének; de a’ Királyi temetések is nevezetesek valának. Mind öszve tizen öt Királyoknak Fejérváron lett eltemettetését hagyták a’ történet írók emlékezetben. Mellyek között I. vala Turótzinak, és Bél Mátyásnak velekedések szerént SZENT ISTVÁN Magyar Országnak Apostoli Királya, a’ ki Esztergomban meg halálozván 1038dik esztendőben, Királyi pompával Fejérvárra vitettetett, tulajdon példás jó téteményei által építtetett fényes Templomának temetkező helyére. IIdik Király a’ kinek meghidegedett tetemei, Fejérváron nyugosznak Bél Mátyás szerént KOLOMANN meg halt 1114dik esztendőben, lásd halálát, és eltemettetését Turotzinál (o) Parte II. Cap. LXII. p. 70. 48.) IIIdik Második BÉLA Magyar Országnak ötödik Királlya, meg halt 1140dik esztendőben, lásd felőle (p) Bonfint. Decade 11. Lib. IV. p. 258. 29.) IVdik Második GEIZA Magyar Országnak tizen kettedik Királlya, diadalmas uralkodásárol lásd Bonfint (q) Bonfin. Decade II. Libr. VI, pag. 266. 21.) meg hólt 1161dik esztendőben. Vdik Második LÁSZLÓ Magyar Országnak tizen negyedik Királlya, meg hólt 1172dik esztendőben. VIdik vala Negyedik ISTVÁN Magyar Ország tizen ötödik Királyának teste, melly Fejérvárra vitettetett, a’ ki nagy bánattya miatt Zimonban (Semlinum) meg halálozott 1173ban. VIIdik valá Harmadik BÉLA Hazánknak tizen hatodik Királlya, meg hólt 1190dik esztendőben. VIIIdik vala Harmadik LÁSZLÓ Magyar Országnak tizen nyóltzadik Királya, halála felől lásd Bonfint (r) Decad. II. Libr. VII. p. 297. 6.) IXdik Első RÓBERT KÁROLY Magyar Országnak huszon hatodik Királya, 650meg hólt 1342dik esztendőben. Xdik vala Első LAJOS Magyar Országnak huszon hetedik Királlya, meg hólt 1383dik esztendőben. XIdik vala ALBERT harmintz egyedik Magyar Király, meg halt Neszmélyben 1439dik esztendőben. XIIdik vala MÁTYÁS Magyar Országnak harmintz negyedik elfelejthetetlen Királlya; hirtelen halállal múlt ki e’ Világbol Bétsben 1490ikben. XIIIdik vala Második ULÁSZLÓ Magyar Országnak harmintz ötödik Királya, meg halt 1516dik esztendőben Budán. XIV. vala Második LAJOS meg halt 1526dik esztendőben a’ Mohátsi veszedelemkor. XVdik vala ZÁPOLYA JÁNOS, meg halt Erdélyben Szászsebesen 1549ben 11dik Juliusban.
Ezeknek az első számlált Királyoknak hideg tetemei, nyugosznak Székes Fejérváron a’ Királyi Kriptában, a’ kiknek temetését is szükséges rövideden illetni. Meg halálozván ezek közzűl valamellyik Király, az egész Országban annak szomorú híre közönségessé tétettetett; gyászban öltözének a’ nevezetesebb Rendek, Nemesek, és hivatalt viselő Uraságok; eltörettetett a’ Királyi petsét, hogy vele semmi igazságtalanság ne történhessen. Így vala MÁTYÁS Királynak meg halálozása után; de vallyon mindég meg tartatott é e’ rend tartás, nem lehet állítani. Meg határoztatván a’ Királyi temetkezésnek napja, egybe gyűlének mind a’ nagyoknak, mind a’ kitsinyeknek nagy sokaságai volt kegyelmes Királyoknak meg siratására, lásd felőle Bonfint. (s) Decade II. Lib. I. 185. 20.) A’ meg hólt Királyi testet Hazánkban a’ Papi rend vitte. Meg halálozván pedig MÁTYÁS Király Bétsben, Katona Tisztek vivék hideg tetemeit, SZENT ISTVÁNNAK Királyi Templomába, a’ Papi Rend pedig legközelebb méne mellette, ’s azután több külömbféle világi Rendek. Minémű szertartások között történt pedig, a’ Magyar Királyoknak eltemettetését, rövideden MÁTYÁS Királynak temetési pompája által, kivánom elő terjeszteni. Minekutánna MÁTYÁS Királynak teste Bétsben, a’ Magyar Országba való által szállításra meg határoztatott, ötven gyászos kísérő hajók rendeltettek, annak követésére, mellyeken a’ kísérő sokaság, mind gyászben öltözködött, Posony Városába érkezvén a’ 651Királyi holt testel, minden Úri Méltóságok, gyászban, és kesergő szívvel idvezlették, a’ siránkozó meg holt Királynak Özvegyét, ’s fel szóval jajgatták a’ győzhetetlen nagy Királynak keserű halálát. Budára hozatatván a’ hidegedett test, meg ujjíttattatott a’ Királyi halottas pompa; ’s végre a’ testnek Fejérvárra lejendő vitettetése felől meg tétettetvén a’ rendelések, kivált képen való nagy pompával, és az egész Országnak, síránkozása között mene véghez; mihelyt a’ Rendek a’ Királyi testel, és annak méltóságát mutató jelekkel Fejérvárra meg érkeztek, azonnal egyenesen a’ BOLDOGSÁGOS SZŰZNEK Királyi Templomában állapodának meg, ’s minekutánna a’ meg hólt Királynak Koporsója a’ Szentegyháznak közepére lehelyheztetett, a’ lovagok leg ottan minden tzímereket a’ nagy Oltár előtt le tévék, sajnálkozó síránkozások között, annak jeléül, mintha a’ meg halálozott Királynak halálával szerzett győzedelmei is az Országnak, mind le omladózólag volnának. Sírásra, ’s jaj szavakra fakasztott e’ tselekedet minden jelenlévőket. Az után pedig a’ meg hólt Királynak nagy ajándékjai is ki tétettettek a’ szemlélésre, mint a’ Szentegyházhoz való buzgoságának nyilván való jelei, úgy mint a’ nagy arany Kereszt gyöngyökkel, és drága kövekkel mesterségesen ékesíttetve, melly negyven öt ezer aranyban kerűlt vala; nem külömben a’ drága kövekkel kirakott poharak, az arany mosdó, a’ gyertya tartók, ’s egyéb külömbféle Óltári drága készűletek. Ezeken kivűl némelly ezüstből öntött képek, és 12. Isteni tisztelethez megkívántató papi drága gyöngyökkel kirakott öltözetek, mellyek mind öszve 75 ezer aranyat érők valának. Az Országnak Fő Rendgyei is 700. aranyat tévének le az Óltárnak széleire. Ki tetszik innen rövideden, mind a’ Magyaroknak Királyi temetkezéshez tartozó szertartásoknak módgya, mind pedig Fejérvárnak hajdani méltósága; meg lévén pedig az egész Királyi temetkezés három esztendői gyász hirdettetett az egész Országban, valamint első SZ. LÁSZLÓNAK halála után is, melly elég példás bizonyság a’ Magyaroknak Királlyaik eránt való buzgóságokról; de még nevezetesebb vala 652az, hogy akkor három esztendő alatt semmi nyilván való mulatságok, örvendezések, és vigadozások az Országban nem szemléltettek. A’ Rokszolánusok, Míziusok, Bolgárok, és Oláhok szomorúságjoknak jeléűl szakállaikat levetették. Ennyire meg illetődtek vólt Királyaiknak halálok által! látván rövideden Fejérvárnak hajdani nevezetes méltóságát, és tekintetét, már most annak viszontagságai következnek. Virágzó állapottyában nevekedve maradott vala Fejérvár, egyész IVdik BÉLA Királynak idejéig, míg a’ Tatárságnak vérengező özöne Magyar Országot fel nem gázolta, a’ kik elfoglalván Esztergom Városát, ’s a’ benne lévőket felkontzolván, Fejérvár alá sietének, mivel halották, hogy ott volnának a’ Királyoknak temető helyei; következés képen nagy kintsekhez juthatnának; de nagyon meg tsalattattak reménységjekben, mert Fejérvár akkor tavak között lévén, semmi képen meg nem hodíthatták, lásd felőle Bonfint (t) Deca. II. L. VIII. p. 301. l.) Rogeriust (v) De destructione Regni Hungar. Cap. XL. p. 196. 30.) E’ vala tehát Rogerius szerént, Esztergom Vára, ’s SZENT MÁRTON hegye után a’ harmadik erősség, mellyet e’ részen a’ Tatárok hatalmok alá nem hajthattak. Bátorságosak lévén Fejérvárnak környűl állásai, egész Korvinus MÁTYÁSNAK idejéig, nem tsak épségben maradott; hanem szüntelen gyarapodott is. De ez meg halálozván, a’ mint az egész Ország hanyatlani kezdett, úgy Fejérvár is kéntelenítetett érezni, a’ külső hatalmasságoknak erejét. MAXIMILIÁN először is, magának akarván tulajdonítani az Országot, ULÁSZLÓNAK már meg koronáztatása után, fegyverrel támadá meg Magyar Országot. El is foglalta vala már Veszprémet, és némelly erősségeket is meg hodított, midőn ULÁSZLÓ illy terhes szorongatásai között, alig tudta vala, mit tselekedgyék, mert MAXIMILIÁNON kivűl ALBERT öttse által is háborgattatott vala Kassa körűl. Jól ki válaszván MAXIMILIÁN is az alkalmatosságot, el küldettek vala, Bátori István, és Kinizsi Pál Vezérek a’ bús Király által, hogy Fejérvárat sietőleg meg erőssítsék; de haszontalan, mert a’ Fejérváriak alig eresztették bé a’ Városba, és 653az adót, mellyet rész szerént a’ Várnak meg erőssítésére, rész szerént pedig más hadi szükségekre kívántak, meg tagadák tőlök; bízván a’ Várnak szerentséjéhez, és a’ természet által is öríztettetett erejéhez, egyszers’smind mentségűl adák, hogy ULÁSZLÓNAK koronáztatásakor egyébaránt is egészen ki költekeztek vala. Míg e’ szerént Fejérvárnak erőssítésétől a’ rövid idő miatt ki zárattattak a’ küldött Vezérek; MAXIMILIAN pedig mindenkor inkább közelített a’ Városhoz, itt hagyván örizetre 1555 katonát, magok a’ Vezérek, mint hogy elegendő erő nélkűl valának, Budára viszsza siettek. A’ Tsászár azomban meg érkeze Fejérvár alá, népes, és a’ többek között próbáltt Svévus seregeivel, a’ kiknek Tisztyeiket tanátskozásra szollítván emlékezteté vala öket tett vitézségjeikre, mellyet ha itten is tellyesítnének bizonyosan reménylené a’ győzedelmet. E’ meg lévén, rendelések tétettek a’ Várnak ostromoltatása felől, parantsoltatván, hogy a’ Szentegyházaknak, és az emberek életeknek kedveznének. Alig fúvattak meg a’ rivadó trombiták, és másra Svévusok sáskák módgyára lepék meg a’ Várnak szélső környékeit, mellyet látván a’ Várbéliek, hogy az Ostromlóknak erejeket meg törhessék, szembe szállottak, az el égetett külső Városnak helyén az ellenséggel, de szerentsétlenűl; mert a’ Svevusok számosabbak lévén, semmit sem engedtek, sőt kénszerítették a’ Várbélieket a’ viszsza vonúlásra, ’s kevésben múlt, hogy a’ bátor Svevusok a’ Magyaroknak meleg nyomdokaikon bé nem nyomulának utánnok a’ Várba. Meg örűlének a’ Németek e’ szerentséjeken, ’s el tökéllették, hogy addig a’ Várnak ostromlásától meg nem szűnnének, míg aztat egészszen meg nem hodították. Kiváltképen való előmozdítója vala e’ nagy tzélnak Lang Konrád, a’ Svéviai seregnek Vezérje, a’ ki a’ Várnak falaira maga vezette katonáit, ’s meg haladván minden akadályokat, nem lévén a’ falakon is elig ellenzőjök, be löveték a’ leg közelebb lévő kaput, ’s egy vasas nehéz sereget botsátának bé rajta. Látván ezt a’ Magyarok, hogy utóllyára erejeket meg éreztessék, rendbe állának az útszán a’ viadalra; de veszedelmekre. Melly nagy vér ontás, és prédálás történt ekkor itten, lásd Bonfin munkájában (x) Decad. V. Lib. I. p. 687. 44.) és Istvánfinál (y) Lib. I. p. 10. 47.)
Gyász, siralom, ’s haldokló jajgatás vala minden felé a’ ki pusztított, ’s fel dúltt Városban, ’s az utólsó itélet napjához hasonlító veszedelem vala akkor Fejérvárban, melly az árváknak siránkozásaival, és az öldöklőknek ordításaival borzasztólag elegyedvén, rémítő hangal, tőltötte bé az üress Várost. Gyözedelmi örömmel méne bé más nap MAXIMILIAN az elpusztított Városba, ’s látván minden felé a’ keserves inséget, és a’ rettenetes öldöklő vérengezésnek bizonyos jeleit, mutogatván nékie a’ holt testeknek nagy rakásait, tisztességes eltemettetést parantsola a’ mieinknek, a’ honnan a’ Királyi Templom felé lovagolt vala, hatalmába vévén azt, és ennek nagy kintseit, katonái pedig nem tsak a’ bóltokat, hanem még a’ házaknak belső üregeit is fel bontogatták, ’s némellyeknek állatatások szerént 36. ezer arany takaríttatott el innen ez alkalmatossággal. Melly nagy prédabéli szerentse, és szabados rablás azt szűlte, hogy annak fel osztatásán, fel zendűlés támadott a’ katonák között. Parantsolta ugyan a’ Tsászár, hogy a’ Préda, ’s mindenféle ragadomány öszve hordattassék, és így kinek kinek karbéli állapottyához, ’s tisztségéhez képest elosztattassék; de a’ Svévusok nem elégedtek meg e’ rendelésével, mellyből a’ leve, hogy a’ Svévusok elhagyák a’ Tsászárnak táborát ’s füstbe ment nagyobb igyekezete, Buda Várának ostromlására, ’s megvételére nézve. Nem bízván tulajdon maga erejéhez, téli szálásra küldözé vala katonáit, maga pedig Bétsbe tért viszsza. El indúlása előtt nyilván ki hirdettette Fejérváron, hogy kiki a’ maga birtokát szabadon viszsza vehetné; de meg ölettetvén a’ lakosok, nem volt kiknek el foglalni volt helyeiket, ’s a’ kik meg maradtak is kevesen valának közzűlök, a’ kiknek kedvek lett volna e’ kegyes hirdetésnek tellyesítéséhez; annyira el keseredtek vala a’ Magyarok ez akkor igen híres Városnak szerentsétlenségén, mint ha minden az az előtt nyertt győzedelmek egészen le tapodtatott vólna. De e’ győzedelem nem tulajdoníttathatott egészen az 655ellenségnek, mert közöttök voltanak, ULÁSZLÓ Királytól hirtelen elállott. Székely Jakab, Zéchy Miklós, és Kanizsai László, a’ kik egyébaránt tehetős, és vitéz emberek voltak. Békeséget kötvén ULÁSZLÓ ALBERT öttsével, azon vala egész télen, hogy tavaszal a’ némellyeknek gondatlanságok miatt elvesztett híres Várost, ismét viszsza vehesse. Hajlandó vala e’ tzélyának tellyesítésére Báthori Hertzeg, és Kinizsi Fő Vezér is, kiket előre a’ kivántató hadi készűleteknek elrendelésekre le küldvén Bánhidánál maga visgálá meg hadi táborát. Egy felől Bátori, más felől pedig Kinizsi ostromlották az elvett Várat, ’s vajmi szerentsés előmenetellel, mert kevés idő múlva tapasztalták, hogy már a’ kőfalak meg repedezvén nyílásokat adnának; de a’ Király látván a’ Magyaroknak hoszszú állásra vágyódó gerjedezéseket, tartott az újjabb kegyetlenkedéstől, és így a’ Várat lassú ostrom által kivánta meg hodítani. Látván a’ Németek is, hogy a’ Várat meg nem tarthattyák, öt napi tsendességet kértek, mellyet meg nyervén, úgy egyeztek meg Bátorival, és Szepességi Istvánnal, hogy a’ Németek sérelem nélkűl elmehetnének a’ Várból meg rakott 36. szekerekre való bútorokkal, a’ hadi erősségeket pedig a’ Várban hagyván; és így tizen egy hónapok múlva Fejérvár ismét a’ Magyaroknak birtokokba esett. Jeles haszna vala e’ Város meg nyerésének, mert a’ mi tsak akkor az ellenségnek birtokában vala, a’ Magyaroknak kezekbe kerűle. Oda tartoztak pedig Palota, Vászon, Veszprém, Somogy, Szala, és Vas Vármegyének tartományai. ULÁSZLÓ Király azonban súllyos nyavalyába esvén, elébb meg nem gyogyúlt míg a’ Táborból el nem távozék. Hatvan esztendeig élt vala az után Fejérvár a’ békeségnek nyugodalmával. A’ nagy Mohátsi veszedelem után pedig ZÁPOLYA JÁNOSNAK hívsége alatt volt, a’ kinek életében örző serege is vala itten. MDXLIdik esztendőben juta ismét Perényinek eszközlése által FERDINÁNDNAK hatalma alá, azzal ijesztvén ez a’ Magyarokat, hogy ha magokat sietőleg meg nem adnák, nagy erővel támadván meg őket FERDINÁND, nagyobb inséget okoznának a’ Városnak. Későtske vévé 656e’ dolgot észre Török Bálint Buda Várának akkori Fő Kapitánnya, a’ ki tsak ugyan igyekezett a’ Fejérváriakat tzéllyokban meg akadályoztatni, de ezek a’ Perényi tanátsa által el idegeníttetvén, Bálintot seregeivel bé sem ezesztették a’ Várba, a’ ki is hogy e’ méltatlanságot meg boszszúlhassa, el pusztitá a’ külső Várost, melly által kénszerítette a’ Fejérváriakat, hogy a’ Németeknek egy szárnyát, és Perényinek válogatott lovas seregét, a’ Vár falai közzé vennék. Igy hagyattatott akkor Fejérvár örzői hibás tselekedeteinek szomorú következésében! melly SZOLIMANNAK alkalmatosságot szolgáltatott a’ Várnak ostromlására. Mert IZABELLÁNAK kérlelésére, és a’ Frantzok Királyának unszolására, ujonnan fel indúlván SZOLIMAN, kegyetlen hadat indított FERDINÁND ellen MDXLIIIban, melly erejével felette sok Városokat, Várakat el foglalt, és tűz által elemésztett, ezek között vala Fejérvár is. Mert Esztergomot meg hódítván, Tatát pedig fel égetvén ide vezeté rabló táborát, Varkótzi vala ekkor a’ Várnak Fels, és Perényi által tétetett Kapitánnya; ki maradának pedig ez ostromlandó Várból Kápolnai Ferentz, Erdődy Péter, és Istvánfi István, a’ kik Esztergom Várának a’ Tatárok által lett ostromoltatásakor prédálásra valának, ’s későtske étkezvén, a’ Várba bé nem eresztettek, mellynek nem tsekély segedelmére lehettek volna. Meg érkezvén pedig az olasz seregek, ’s a’ Várba bé botsáttatván, azon vetekede a’ hadi Tanáts ha fel kellene e’ égetni a’ külső Várost; vagy pedig oltalmazni az ellenségnek dühössége ellen? melynek felégettetését a’ lakosok nem engedvén, rendeléseket tettek annak oltalmazására, kiváltképen való erősséget alkotván a’ B. SZŰZ MÁRIÁNAK, és SZENT FERENTZ emlékezetekre szentelt Templomokhoz. Míg ezek így folynának meg érkeze SZOLIMAN Tsászár számtalan seregével, és a’ Sóstánál Táborba szállítá vala népét. Alig látták meg a’ Vár örzők az ellenséget, ’s annak meg támadását el tökéllették. Ki rohanának annak okáért a’ Németek, és a’ Magyaroknak kevés lovas maradékja, az olasz gyalogokkal egyetemben, ’s némellyeket szerentsésen leölének, 657és el fogának. Ellenkezőleg folyt a’ szerentse a’ Budai kapunál, hová Varkótzy a’ Német, és Olasz őrzőket egybegyűjteté; de az ellenség egész erővel a’ külső Városon épített erősségnek lerontására törekedett, mellyben szerentsések is valának, noha a’ mieink szűntelen tüzelének feléjek, hogy közelebb ne férkezhetnének; végre tsak ugyan meg nem akadályoztathatták az Ozmanoknak nagyobb erejét. Elfoglalván annakokáért az erősséget felette nagy lármával, ’s tűzzel rohanának a’ mieinkre; egész három óráig tartott a’ viadal, még sem engedett egyik fél is a’ másikának. Végre a’ mieink kénteleníttettek helyekből viszsza nyomúlni, mellyet az ellenség látván, ágyúkat szegeze a’ még széllyel több erősségekben lévő őrző katonákra, és így ekkor egyszerre mind a’ két Templom elvétettetett az ellenség által. Az Olaszoktól készített erősséget, mindazáltal az nap el nem nyerhették, más nap pedig parantsolatot adván ki SZOLIMAN, hogy senki az ütközetből viszsza térni ne merjen, míg nem győzedelmeskednének a’ mieinken, minthogy sűrű köd vala, és a’ mieink a’ közelítő ellenséget észre nem vehették, míg magokat elordítván a’ mieinkre nyilakkal nem lövöldőztek; kiváltképen arra a’ védelmező erősségre rohantak, hol a’ Németek valának. Ámbár az őrzők magokat lehetőképen óltalmazták, mindazáltal végre mind ők, mind pedig az Olaszok futásra kénszeríttettek; de szerentsétlenűl, mert a’ Várbéliek a’ külső Városnak bémenő róstélyozattyát hirtelen bézárván, mindnyáján kirekedtek, és az ellenségtől egy lábig leszabdaltattak, a’ kik között vala maga Varkótzy is a’ Várnak akkori Fő Kapitánnya. Ki is magát egy ideig védelmezvén, a’ Fejérvárbéliek’ láttokra megölettetett, ’s keze is elvágattatott, mellyen lévő újjai drága gyűrőkkel ékesítve valának. A’ több nép pedig a’ motsárnak szaladt, mellyben némellyek belé fúlladoztak, mások pedig nyilakkal az ellenségtől agyon lövöldőztettek. Tudták ugyan a’ hajdú katonák, a’ motsárnak minéműségeit; de ezek közzűl is igen kevesen maradának életben meg. Megtsökkenvén a’ Fejérváriaknak erejek, midőn sem Vezér, 658sem katonák nem vólnának, követeket küldének SZOLIMANHOZ, a’ Várnak feladattatása felől, kiknek eszközlések által, szabad kimenetel engedtetett a’ Német, és Olasz katonáknak; de a’ lakosokra nézve nem, míg az Ozman Tsászár nem tudná, kik vóltak azok, kik az Özvegy Királynétol elállván, FERDINÁNDHOZ hajlottak el. Megparantsoltatván annakokáért az idegeneknek más napra, hogy az elindúlásra készen lennének, békével tovább állottak; a’ Városbéliek pedig kérdőre vonattatván a’ gazdagabbak, és a’ kiket bűnösöknek itéltek, megölettettek, jószágaik pedig elvétettetvén, rész szerént elosztogattattak, rész szerént pedig eladattattak. Fájlalva panaszolkodik Istvánfi (z) Libro XV. p. 270. 18.) a’ Keresztény Uralkodóknak ekkori egy más között való villongásaikról, melly alkalmatossággal okosan élvén SZOLIMAN, az ő embereinek kevés vérontásával terjeszté birodalmának egyéb aránt is széles határát. Birtokában esvén illy formán Szoliman Tsászárnak Fejérvár, keményen megerőssítteté a’ Várat, a’ körűl lévő falu helyeket pedig, tűzzel, és vassal pusztította, hogy így, ha a’ Keresztények ismét viszsza akarnák venni, semmi menedék helyek ne lehetne. Fő vigyázóvá tevé SZOLIMAN e’ Várban Epirusbéli Bált a’ Keresztényeknek dühös ellenségét. Betlen szerént a’ Királyi temető hely felbontatott vala itten, ’s minden drága kintsektől kiüríttetett: e’ tselekedetéért Achometes Konstantinápolyba viszsza hívattatott ugyan; de méltó bűntetését nem vette néminémű megkissebbíttetésén kivűl. Melly szörnyű ínségeket szenvedtek ez időben a’ Magyarok, siralmas vólna leírni. Fejérvár vala az időben műhelye Hazánk veszedelmének, mint hogy minden gonoszságok itten koholtattak a’ Keresztények ellen. Innen rohantak ki a’ pusztító Ozmanok Veszprémnek, és Palotának elenyésztetésekre, melly pusztításra való kirohanás, azért is fájlalható, mert a’ Törökökkel néha magok a’ Fejérváriak is szerentsét próbáltak tulajdon feleik ellen. Fő Kapitányává tétettetvén Pálfy Komárom Várának, nem sokára ostrom alá vette a’ Fejérváriakat; mellyet a’ Törökök nem szenyvedhetvén, eltökéllették a’ mieinknek 659megtámadását. Jól tudta ezt az intézetet Pálfy, a’ ki hasonlóképen vágyakodott az ellenségnek megtámadására. Elrendelvén annakokáért éjjel mind a’ két fél hadi seregét, kardra szóllíták vala egy mást; véressen folyt a’ verekedés, sőt maga Pálfy is segedelmére sietett a’ mieinknek, a’ kik mind addig verekedtek egy mással, míg a’ világosság, mind a’ két félnek erejét nyilvánította. Látván az ellenség szerentsés előmeneteleket a’ mieinknek, újjabb még újjabb katonákkal segéllé ellankasztott népét; mellyet a’ viaskodó Magyarok is érezvén, újjabb erővel, és keményebben szoríták vala meg a’ fegyvert dühös ellenségeik ellen; ’s hathatósan unszoltatván Pálfy Vezér által, végre jelesen diadalmaskodtak, meg pedig a’ mieinknek igen tsekély veszteségjekkel MDLXXXVIIben. E’ vala mintegy elő póstája a’ nevezetesebb Fejérvári győzedelemnek, mellyet Pálfy, Hardek, Zrínyi, Nádasdy. MDXCIIIdik esztendőben az Ozmanokon nyertek vala. Mert Veszprém felé indúlának el a’ mieink; azonban Hardeknek tetszése szerént, hirtelen Fejérvárat szállották meg győzedelmes ostromjokkal. A’ mint reménytelen vala a’ törökök előtt a’ mieinknek vélletlen elérkezések, úgy félelmet is nyomott a’ heverő Ozmanoknak szívekbe, ’s erejekhez nem bízván, viszszavonák magokat az ingovány mellől, minden hadi eszközeikkel egyetemben a’ belső Várba. Mihelyt ezt a’ mieink megsejdítették, ámbár még nem valának mind egygyütt az ostromláshoz, mindazáltal kiválaszták az erőss Huszár Pétert 4000 gyalogokkal, hogy az erősségre rohannának; már az említett erősségek között valának, a’ mieink, midőn a’ Törökök fegyverre szóllíták egy mást; de a’ mieinknek tüzelésektől hátra nyomattatván, egészszen viszsza szoríták az ellenséget. Sokáig verekedett Huszár Péter a’ kapunál; de sem ágyúi, sem kőfalra mászó szerszámai nem lévén, segítséget kére, hogy az elfoglalt erősségeket megtartani törekednének. Érkeztek is végre ágyúk, a’ katonáknak nagy bajoskodásaik által, ’s a’ kaput keményen lövöldőzvén a’ mieink, látták az Ozmanok is közelgető veszedelmeket, mellyen 660elkeseredvén, újjabb erővel kezdék magokat oltalmazni, egyszersmind felette nagy tűzeket is raktak, ’s egész éjjel táplállyák vala a’ Várnak magossabb helyein, mellyel veszedelmeket a’ szomszéd Ozmanoknak tudtokra adni törekedtek, követeket is küldének a’ Budai Házán Bassához, a’ ki sietőleg minden felől segéllő seregeket gyűjtetvén, mind öszve 44. ágyúkkal, és számos néppel támadá meg a’ mieinknek megoszlott kitsíny seregét. Ezt látván Pálfy, és Hardek, a’ katonák eleibe terjeszték e’ veszedelmes környűlállást, melly mindazáltal, ha szokott vitézségjekhez képest hartzolni akarnának győzedelmet, hírt, és tiszteletet származtatna, a’ kis hadi seregetskének, ha olly sok Ozmanokon diadalmaskodnának, és így, ha valaha, most kellene kimutatni vitézségjeket a’ Magyaroknak! ’s a’ t’. Azonban serény lépésekkel közelítének a’ Törökök, mellyet a’ mieink is szaporáztatván a’ seregnek jobb részét Hardek, bal részét Pálfy, közepét pedig Zrínyi, és Nádasdy vezérlék az Ozmanok ellen. Mintegy két óráig tsendességben valának egy mással szem közt, míg Pálfy közölvén tzélyát, a’ több igazgató Vezérekkel minden hadi lárma nélkűl, a’ mieink az Ozmanokat magyarosan megtámadák; tsendesen ugyan, de annál keményebb erővel folytattatott a’ viadal, ’s tovább verekedvén két óránál mind addig meg nem szűntek a’ mieink, míg az ellenséget rész szerént levagdalván, rész szerént megfutamtatván, rajtok nem győzedelmeskedtek. Alig hiheti el az ember, melly szerentsések valának akkor a’ mieink, mert az ellenség közzűl tíz ezeren esének el Bél Mátyás szerént, a’ mieinkből pedig igen kevesen maradtak halva. De ámbár győzedelmeskedtek Vitézeink; nem tudtak még is élni szerentséjekkel, mert a’ Várbéliek megfélemledvén már, a’ Várnak feladattatásához készűltek, által adván a’ kúltsokat is Házán Bassának, a’ mieink ellenben eszközeiket sietőleg öszveszedvén, más nap jó reggel elindúltak a’ Vár alól, a’ mint Istvánfi leírja (v) Libr. XXVII. p. 616. 40.) Ilyen káros a’ hadakozásban, ha a’ Tisztek mindenre nem figyelmeznek.
Megszabadúlván a’ Fejérváriak a’ küszöb előtt vólt veszedelemtől, sokkal külömböző tromfal fizetének a’ mieinknek, mert mind az Esztergomiaknak elégséges segedelmet küldöttek, mind a’ Győriek, haszontalan törekedtek azután Fejérvárnak megvételében, Pálfy, és Schwartzenburg Vezérek alatt, MDXCIXdikben, mert az ellenségtöl, jókor megelőztetvén, hamarább elfoglalák a’ kaput bérontó ágyúkat, mint sem a’ mieinktől ellövettethettek vólna. Jeles hadi fortéllyal élt ellenben Merkurián is MDCIdik esztendőben, a’ ki Fejérvárat vélletlenűl megtámadván, hatalmunk alá viszsza hódította vala. Ugyan is mindenfelé kihírleltette, hogy seregét Budának ostromlására fogja vezetni, mellyet az Ozmanok megértvén, nevezetesebb erejeket ide fordították, az okos Vezér ellenben, olly hirtelenséggel szállá meg Fejérvárt, hogy azt a’ Budaiak észre sem vehették. Vélletlenűl lepé ugyan meg a’ Fejérváriakat; de tzéllya valamelly lövés által az Ozmanok előtt hamarabb nyilváníttatott, mint sem vélték vólna; és így, a’ mit fortély által el nem végezhetett, hadi erejével tellyesítette. Mert Roszwurm nevű Tisztyét válogatott emberekkel a’ Vár alá küldvén, olly Magyar vezető kalaúzokat rendele melléje, kik az ingoványos helyet jól esmérték; de tsak ugyan sokkal keservesebb munkával verődtek azon által, mint sem előre gondolhatták. Meghaladván súllyos tusakodásaik után a’ fertőt, egyszerre felkiáltának, ’s a’ JÉZUST segedelműl szóllíták! ekkor az ellenségből mintegy százat levágtak, őket megfutamtatták, sőt a’ külső Várost is a’ mieinknek kevés veszteségjekkel szerentsésen elfoglalák. Felvonatá más nap Merkurián a’ kőfalat rontó ágyúkat, ’s keményen tüzeltete a’ Várra, és annak Védelmezőire, de szörnyű hadi tüzelések után is tsak harmad napra kezde a’ fal hasadozni, mellyet észre vévén, egy felől Álthán, Kinderottal, más felől Stáremberg, Geiszberggel, olly hevesen néki rohanának a’ Vár omladozó falainak, hogy első hevességjeket az ágyúk golyobissainak sűrű zápora sem akadályoztatta, míg egyenesen a’ Várnak falaira felmászván, a’ Tsaszári jeleket győzedelmesen ki 662nem függesztették. Súlyos vala ekkor ez a’ vitézi tselekedet, mint hogy a’ Törökök a’ Keresztények ellen mindenféle lehető akadályokat serényen, és nem kevés vérontással elkövettek vala; sőt, midőn már a’ győzők meghaladták, és elfoglalták vala a’ Várnak falait, még azután is rendbe tsoportoztak az Ozmanok, hogy utólsó erejeket kimutathassák; de a’ mieinktől rész szerént levagdaltattak, rész szerént pedig elszéllesztettek. Azután leve az öldöklés, és prédálás a’ Városban, mellyet még nagyobb szerentsétlenség követett, mert a’ Bóldogságos Szűz Máriának híres Temploma, és egyéb helyek is, a’ föld alatt ásott üregek, puska porral megtöltetvén, rettentő dördűléssel sűltek vala el, ’s mind a’ Templomot, mind pedig a’ Várost lángba, és veszélybe borították. Illy irtóztató kárt okozott e’ gyúlladás a’ Fejérváriaknak; a’ Várban ekkor elfogott Ozmanoknak száma nem nagy vala, mert mind öszve is alig valának három ezeren, kik között mintegy 600. rend szerént való katonák számláltattak, midőn kiköltözének az elfoglalt Várbol. Még el sem indúltak a’ mieink, midőn Házán Passa nagy seregével a’ Keresztényeket meglepte, még pedig úgy, hogy őket a’ mi táborunk ki sem kerűlhette. Parantsoltatott tehát Roszwurmnak, hogy az ellenséget két ezer lovasokkal hátráltassa, melly kisded viadalból végre, kemény hartz leve, ’s szerentsétlen is lett vólna a’ Keresztényeknek; hanem ha Merkurián új ezer lovasokat a’ vérrel fetskendezetteknek segedelmekre sietőleg nem küldött vólna. Ugyan ezt tselekedték az Ozmanok is, ’s egy fél sem győzedelmeskedhetvén, a’ setét éj választá el a’ vitézűl hadakozókat egy mástól. Midőn ezek így történnének, megérkeze válogatot seregekkel a’ segedelemre MÁTYÁS Királyi Fő Hertzeg, és a’ Várost mind erővel, mint menedék helyekkel lehetőképen megerőssíté. Két nap pihene meg a’ fáradt sereg, míg harmad nap az Ozmanok mintegy 600 sántzot ásó Magyarokat megtámadnának, kétszer verék ugyan ezek viszsza az ellenséget; de már harmadszor, ha a’ lovasságnak egy szárnya segedelemre nem érkezett vólna, áldozatúl kellett vala 663maradniok. Nyughatatlanúl várván az Ozmanok az egész hartznak kimenetelét 15dik Octoberben, mintegy ötven ezernyi sereget állítának előre, mellynek egyik Vezére a’ Budai Murates, másik pedig Kihaja Mehemet vala. Valóban félemlítő vólt e’ roppant seregnek tekintete, kivált a’ Deliáké, kik tigris, és oroszlán bőrökkel, sas tollakkal, ’s egyéb hadi ékességekkel félemlítőleg valának felruháztatva, mindazáltal alig tétettek meg a’ hadi készűletek, és a’ viadal kezdetének rendelései, midőn már maga MÁTYÁS Hertzeg is hadi vasas ruhába öltözködvén, jelt ada az elkezdésre, ’s olly hevességgel kezdődött a’ hartz, hogy azt képzelni is irtóztató vala. Minekutánna pedig mind a’ két fél a’ lankadozásig fáradna, újjobban néki szólíttattak a’ Magyarok, kiknek kártékonyságait, ’s vérontásait látván, mind Murates, mind pedig Kihaja, magok állának a’ gátra, hogy seregjek meg ne tollattassék; de ezeket is lovaikról letaszigálván, jól megszabdalák. Megfélemledének végre az Ozmanok, ’s futással kezdették segíteni életeknek megmaradhatását. Utánnok iramodtak a’ Magyarok, ’s mind addig szabdalák az elfélemletteket, míg erejeket egészszen meg nem alázták; elestek az ellenség közzűl öt ezeren, a’ mieinkből pedig mintegy ezeren. E’ hartz az által nevezetesíttetett leg inkább, mivel a’ Törökök főbb Tisztyeiket reménytelenűl egyszerre elvesztették, ’s tehetetlenűl lévén, a’ mieinknek vitézségjeket megdítsérék, és viszsza jöveteleket, leg közelebb való tavaszra halasztották.
Keservesen esett ez Házán Bassának, hogy Fejérvárt a’ Tsászárnak hatalmába hagyni kénteleníttetett, ’s egész télen foglalatoskodott, hogy Fejérvárat tulajdon vezérlése által, ismét viszsza hódíthassa. Tudván pedig a’ TSÁSZÁR is illy ellenségeskedő igyekezeit, hasonlóképen rendeléseket téve a’ Várnak megtarthatása, és erőssítése felől, parantsolatot adván Roszwurmnak, a’ ki is a’ Várat mind erőssítő, mind pedig egyéb megkívántató hadi eszközökkel jókor meggazdagította. Látták azonban 12dik Augustusban, hogy az Ozmanoknak nagy számú serege már közelítene, a’ Vár 664felé. Megtelepedvén, kevés idő alatt keményen ostromolyák vala a’ Várat, ’s éjjel, nappal tüzelének, sőt a’ külső erősségeket el is foglalák; újjabb erőt vévén pedig e’ győzedelem által az ellenség, a’ leg lehetőbb móddal óltalmazó, ’s viaskodó Magyarokat, és segéllő Német seregeket is helyekből kimozdították, ’s végre az egész őrző sereget, bellyebb a’ Vár falai közzé szorították. Egy irtóztató kegyetlenség történe ez alkalmatossággal a’ szegény Magyarokra nézve itten, mert midőn a’ külső erősségek mellől be felé nyomattatnának, mintegy ezeren a’ Várban menedék helyet keresvén, tőlök megtagadtatott, a’ segéllő száz Németek pedig a’ kinyitott kapukon bébotsáttattak vala, és így ezek mind addig kénteleníttettek küszködni az ellenséggel a’ bent lévő Németeknek szemek láttokra, míg az Ozmanoktól rész szerént megölettettek, rész szerént pedig keserves fogságra kerűltek. Ismét bellyebb nyomúlának más nap az Ozmanok a’ Vár felé, szűntelen való tüzelések között; a’ Várbéliek pedig 22dik Augustusban az Ozmanokra rohanván közzűlök nyóltz százát levágtak, ’s egyszersmind ágyúikat is bészegezék. Melly részűnkröl tett vitézi tselekedet egészszen elkeserítette az Ozmanokat, a’ kik azután több ágyúkat húzván fel, újjabb meg újjabb erővel tüzelének a’ Várnak falaira, míg 28dik Augustusban nagy lármával a’ hasadékok omladékjain bérontani minden erővel törekedtek. A’ Várat őrzők is kitelhetőleg óltalmazák magokat, ’s elég vitézséggel akadályoztatták az ellenséget. Történt azonban, hogy némellyek elunván a’ sanyarúságot a’ Várnak feladattatása felől gondolkodnának: melly gonosz tselekedetnek végben vitelére Vágner János nevezetű ez igyekezetnek egyik fő koholóját, és más két személyeket küldnének mint kezeseket alattomban az ellenséghez, ’s úgy egyezgetének a’ Várnak feladása felől, hogy az őrző katonák Tatára szabadon elmehessenek. Míg ezek főzettetnének, az alatt a’ Frantzok addig ingerlék a’ Jantsárokat, hogy a’ Várat a’ kőfalaknak már letörettetett omladékjain igyekeznének elfoglalni, úgy is lett, mert a’ ki törött nyilásokon, ellent 665állók nélkűl lévén, dühösen bérontottak a’ Várba, ’s a’ kiket elől utól találtak, mind halálra sebessíttettek, végre elfogván a’ Várnak Fő Kapitánnyát, Vattait, és más nevezetes Német Tiszteket, hatalmok alá kerűle mind a’ Vár, mind pedig a’ Város. Hirtelenséggel elfoglaltattak az óltalmazó erősségek, ’s a’ tornyok, feldúlattatott a’ Város, a’ rabok pedig Házán Passa eleibe vitettettek, a’ katonaság pedig Tatára kisértetett. Így juta Fejérvár tizenegy hónap múlva ismét az Ozmanoknak hatalmokba viszsza; sok hadi eszközökkel egyetemben. Alig foglalák el az Ozmanok a’ Várat, és már egész tehetségek szerént foglaltoskodtak, hogy a’ leromladozott fő falakat, tél előtt megerőssítsék; de ezen kivűl még veszedelmes prédálásokat is vittek véghez a’ körűl lévő vidékeken, melly pontra nézve a’ mieink is viszsza adták, mikor lehetett a’ kötsönt. Nagy versengezések, ’s kártékonyságok között valának azután mindenkor egy más között, míg Buda Vára is viszsza nem vétettetett. Azután pedig szemes gondgyok vala a’ Tsászáriaknak, hogy a’ prédalásból élősködő Fejérvári Ozmanokat, lassanként szorossabb határok közzé öszve szorítsak; kétségben esvén illy szoross állapottyokban az Ozmanok, követeket küldének a’ Vezérhez, hogy valamiképen segéllene rajtok, olly súlyos eleség nélkűl való állapottyokban; de azok is szerentsésen a’ Tsaszáriaknak kezekbe kerűlvén, megértették, hogy ohajtának az ostromoltatást, és hogy a’ Várat a’ Keresztényeknek jó móddal feladni szandékoznának. Nagyon gyötrettetvén pedig az éhségtől, prédálásra tsak ugyan kirohanának, és a’ mieinktől négy szereket lisztel, tizenhat ökröt, és egyéb eleséget szerentsésen elragadtak, mellyel éh hasok megelégíttetvén, ismét kedvet vettek a’ Várnak védelmezésére. Elvégeztetvén annakutánna a’ hadi Tanáts által, hogy Fejérvár ostrom alá vétettessék, ’s a’ Várnak körűl vétettetése után, kéretteték annak feladattatását; mellyre kirohanván a’ Várbéliek, mérges öldöklést vittek véghez; míg a’ Keresztyének is rendbe szedett katonákkal, fészkekbe viszsza nem kergették. Tsendesen vala ez 666után néhány napokig a’ Vár, minthogy a’ Tsászár a’ Várnak falait nem örömest akarta lerontani; látván ellenben, hogy illy móddal idő halladékkal sem jutnak a’ Várhoz, elvégezék annak keménnyebb ostromoltatását. Felvonattatának a’ készített erősségekre a’ félemlítő fal tőrő ágyúk, követeket küldének a’ két felek egy máshoz, és a’ Várnak feladattatása felől írásban megegyeztek: melly feltételek Ő Felségétől is helybe hagyattatván, úttyokra menének. Undok vala utánnok a’ Várnak, és a’ Városnak akkori tekintete, ’s a’ régi híres Templomok, miként valának elpusztúlva, lásd Fejérvárnak ekkori ínséges állapottyáról Parschitiust, a’ ki azt szemeivel látván, emlékezetben hagyta. Kezdették ugyan e’ Várost ismét lassanként építeni; de az Olasz, és Frantzia hadnak fellobbanásakor MDCCIIdik esztendőben, hogy ne őríztettessék, erősségei nagyobb részént lerontattattak; Rákótzinak felzendűlésekor ellenben, ismét újjonnan őríztetett, és nevezetes tsatázások is estek, a’ mint a’ történet írók bőven előadák. Néhai F. MÁRIA TERÉZIA Királyné uralkodásának idejétől ólta szűntelen gyarapodik, mert e’ bóldog emlékezetű Királynénk szemei előtt tartván a’ Religyiónak gyarapodását, és arra szolgáló Fő hivatalnak szaporodását, itten is egy új Püspökséget állíttatott fel 1777ben, a’ melly Pilis, és Fejér Vármegyét, ’s Veszprém Vármegyének egy részét is magában foglallya. Első Püspökké tétetett néhai Sellyei Nagy Ignátz Úr, kinek 1789ben történt halála után a’ Fejérvári Püspökségre emelte Felséges IIdik JÓZSEF Méltóságos Milassin Miklós Urat 1789dikben; a’ kinek hoszszú, és bóldog életét, Püspöki Megyéjének díszére, ’s Hazánknak, és alatta valóiknak hasznokra szívűnkből ohajtyuk. Nevezetesebb épűletei között jeles, a’ Város’ Temploma, melly elég tágas, és díszes épűlet. A’ JÉZUS Szerzetebéli Atyáknak is szép Templomjok vala itten, mellyhez ragasztatott épűletben most a’ Deák Oskolák vagynak. Nevezetes épűlet továbbá a’ Karmelitáknak Szentegyháza, és négy szegeletre épűlt nagy Klastromjok, melly 1795dik esztendőben, Ő Felségének kegyelmes adakozása 667által megújjíttatott. Több Szentegyházai után nevezetes épűlet továbbá a’ Püspöki Kastély, mellyet a’ Méltóságos mostani Fejérvári Püspök Úr díszesít, ’s gyarapíttat. Nevezetes épűlet továbbá a’ Vármegye háza, Gróf Zichy Uraságnak új, és szép magos háza, ’s több Uraságoké is jelesek, úgy mint: a’ Pósta ház, az katonai Élésház, (Provianthaus) a’ Káptalanbéli Uraknak házaik, ’s a’ t’. Nagy piatzán pedig szép díszt szolgáltat e’ Királyi Városnak a’ Városháza, melly régi épűlet ugyan; de tágas, és eléggé alkalmatos. Királyi Várossa lett 1541dikben, I. FERDINÁND alatt. Külső Városai között pedig nevezetesebb a’ rátz Város, mellynek alatsony épűletei elég meszsze terjednek; második pedig a’ Szigeti külső Város, melly Galya vize mellett terjed széjjel. Vásárjai nevezetesek, kivált a’ barmokra, és lovakra nézve, mind azoknak sokaságokért, mind pedig azért, mert itten illendő, és sokszor óltsó áron szerezhetők. Határja szoross, mint hogy napkelet felől Pákózd, dél felől Csikvár, északról Csúr, és más faluk, mintegy fél órányira fekszenek tőle, mindazáltal a’ mi tsak az életre megkívántatik, jó piatzán, oltsón található. Lakosai többnyire katolikusok, ’s külömbféle kézi mesterségeknek űzése, kereskedés, ’s gazdáskodás által élnek. Vidékjének földgye kiváltképen termékeny, bora elég van, ’s nevezetes szőlős kertyeikben az, hogy tsak nem minden lakosoknak jeles épűletetskéjek van kivűl, és magoknak mulatságokra leg inkább oda szoktak kijárni; ’s azok az épűletetskék a’ Várostól igen szépen látszanak, sőt a’ vidéknek is nem kevés elevenséget szolgáltatnak.
