EGER VÁRA, és VÁROSA. Agria, Erlau.

Teljes szövegű keresés

EGER VÁRA, és VÁROSA. Agria, Erlau. Püspöki Város Heves Vármegyében, földes Ura az Egri Püspökség, lakosai többnyire katolikusok, fekszik hajdani Vára napkelet felé egy a’ Városra hanyatló magos hegyen, melly leg inkább meredek, a’ Vár alatt lévő útszát fedező oldala felől; más oldalai pedig, kivált a’ napkeleti része, tsak egy széles árok által választatik el a’ Városnak szőlő hegyeitől. Azt jegyezték meg a’ hazai írók e’ Várnak belső fekvése felől, hogy az magassabbnak tetszik a’ visgálóknak tulajdon magosságánál.
NEVEZETÉNEK EREDETE.
Sokféleképen írnak, ’s beszéllenek az emberek Eger Várának eredetéről. Bonfin azt jegyzi meg felőle, hogy az Agriai Illirisoktól, kik hajdan a’ Triballusok mellett megtelepedvén, annakutánna pedig a’ Dunán által evezének, ’s megszálván e’ mezőségen, melly a’ Tiszától tsak három mértföldnyire helyheztetett, a’ magok nevéről Ágriának nevezték vólna; mások az e’ Városon végig folyó Eger 546vizéről mondgyák Egernek neveztetését, némellyek pedig úgy véllekednek, hogy régenten sok éger fa nevekedett vólna e’ völgyben, ’s ezektöl származtatott vólna, mind német, mind pedig magyar nevezete.
HISTORIÁJA.
Elhalgatván a’ több felőle költött meséket, és költeményeket. Istvánfi a’ maga írásaiban e’ Város első felépítetőjének SZENT ISTVÁN Királyt mondgya lenni; de inkább ékesítésére lehet vinni e’ szavait Istvánfinak, mivel azt mondgya, hogy Sz. ISTVÁN felékesítette e’ Várat, ’s alkalmatossá tette az isteni tiszteletre. Mivel a’ megnevezett Király építtette a’ már egészszen elrontatott Várbéli Templomot, ’s Sz. János Evangelistának emlékezetére szenteltette, Királyi fényességgel felékesítvén azt, a’ mint Bonfin munkáiban is latható; hogy tudniillik ezt által is módot szolgáltasson, a’ felső Magyar Országi Keresztyén lakosoknak, az Istennek tiszteletére. SZENT LÁSZLÓ Király is öregbítette azt, ’s más Királyok is követték Sz. LÁSZLÓNAK nyomdokait, mivel az Egri Szentegyházat sok, és nagy ajándékok által, minden Magyar Országban lévő Szentegyházak Ańyának tenni igyekeztek. A’ Szent János Templomán kivűl még más kissebb Templomok is valának a’ Várban, mellyek között az első Szent Istvánnak, másika a’ Bóldogságos Szűz Máriának, harmadika pedig Szent Péternek emlékezetekre szenteltettek, ’s mind ezekhez Prépostságok is valának kaptsoltatva. Ez épűleteken kivűl valának, belől a’ Várban helyheztetve az Egri Püspökségnek, és más több Papi Uraságoknak lakó helyeik, más világi Urak házaikkal egyetemben. Illy virágzó állapottyában maradott vala Eger Vára egész addig a’ szerentsétlen időnek szakaszáig, mellyben IVdik BÉLA Királynak uralkodása alatt, más több Magyar Városokkal egyetemben, Eger Vára is kénteleníttetett a’ Tatárok kegyetlenségeit szenyvedni, mert felgyújtatván a’ Vár általok, mindenek elrontattak, ’s a’ leg szomorúbb pusztasággá változtattatott. Midőn már tűzbe boríttatott vala a’ nevezett Vár, sietett ugyan Benedek Váczi Püspök öszveszedett seregével a’ Királynak segítségére, ’s minden erejét 547a’ Várnak oltalmazására fordította; de szerentsétlen vala hadi fortéllyaival egyetemben, mert azon kivűl, hogy nagyobb részét elvesztette katonáinak, Bochus nevezetű Vezérje is, a’ ki egyéb aránt erőss Vitéz vala, kénteleníttetett megszaladni, ’s maga is tsak alig óltalmazhatta meg tulajdon életet. Ez időben elrontott, ’s omladozott falai Eger Várának építetlenűl hagyattattak, sőt minden lakosok nélkűl, sok ideig; ámbár feldúlattatása után harmadik esztendővel mentt vala a’ Tatároknak kegyetlenségeiktöl. Ańakutánna pedig hat esztendőnek elfolyása alatt, midőn tsendességben hagyattattatott, valamennyire felépíttetett ugyan; de a’ Kúnoknak zenebonáskodások által ismét új inséget kénteleníttettek szenyvedni. E’ sanyarú környűlallásokhoz képest IIIik LÁSZLÓ, és IIIdik ANDRÁS Királyoknak országlások alatt pusztán állott vala a’ maga romladozásaiban, míg végre helyre allíttatván a’ Püspökség, a’ Vár, és a’ Város is napról napra nevekedni kezdett, és előbbeni állapotyához közelíteni. Kivált I. KÁROLY, I. LAJOS, és ZSIGMOND Királyoknak uralkodások alatt, midőn e’ környék minden zenebonáskodásoktól mentt vala, időt vehetett, hogy magát, erejét, és falait az ellenségeskedéshez készíthesse, ’s békeséges idejekor a’ hadakozásról gondolkodgyék; annakutánna pedig a’ versengések viszont közelítvén, rész szerént a’ pártütőknek, rész szerént a’ Tőrököknek kegyetlenségeik ellen, jobban megerőssíttetett, MÁTYÁS, ULÁSZLÓ, LAJOS, és FERDINÁND Királyoknak uralkodások alatt. Főképen Perényi Péter, Bebek Imre, és Ruszkai Dobó István erőssíttették e’ Várat, a’ kikről lásd Istvánfit 2. Könyvében, 183, 209 oldalon, és Sambucust. MDLIIdik esztendő körűl vala az a’ siralmas időnek pontya, midőn Dobó magát, ’s a’ megerőssíttetett Várat, a’ közelgető Tőrök tábor ellen oltalmazni kénteleníttete, mivel már ez időben, a’ két részre osztatott Ozmanoknak tábora sok részeken keservesen kegyetlenkedett. Egyik Osztálya a’ nagy tábornak Akmeth, és Beglerbég igazgatásokra bízattatott, ’s ezek túl a’ Tiszai, és a’ Dunán túl lévő kerűletekben prédáltak; másik Osztálya pedig Eunuchus, 548és Ali Passa igazgatások alatt vala, ’s azt a’ tartományt rablotta, melly az említett két nevezetesebb folyó vizektöl keríttetik, ’s az egész Országot jármok alá akarják vala vonni. Szolnok, és Eger ellen rendelték ekkor ostromjokat, úgy mint feltételekben, két leg erőssebb akadályok ellen. Felosztván seregeit e’ két Vezér, öszve rendelék azokat Szolnoknál, melly erősséget inkább az ostromoltattaknak félelme, mint sem az ostromlóknak vitézségjek, kevés veszteséggel ejtett a’ Tőrököknek bírtokokba. Eger Vára vala tehát még hátra, hogy azt is meghódolhassa. Ez időben a’ Vár fő igazgatói vóltak: Ruszkai Dobó István, és Meczkei István, híres Vitézek. Istvánfinál Neskei, Sambukusnál pedig Meczkei olvastatik. Pető Gaspár, Fügedi János, Bornemisza Gergely, Zoltay István, öszve szedetvén a’ mennyire lehetett a’ sereget, azonnal Eger felé indította. Meczkei Szikszó Városában gyűlést tartván, nem kis bajjal nyerte vala meg, hogy 500. fegyveres katonák állíttatnának, rész szerént a’ Nemeseknek, rész szerént pedig az elsőbb Városoknak költségeken, a’ kikkel már a’ Várbéli katonaságnak száma mintegy két ezerre ment vala, melléjek rendele Dobó fő igazgató 13. Seb Orvost, v. Feltsert, 7. kovátsot, 5. átsot, 9. molnárt, 180. föld mivelő köz népet, ’s másokat, az étel’ főzésre, és mosásra. Azon kivűl minden szükséges eleséget, ’s a’ hadakozáshoz megkívántató külömbféle fegyvereket, és eszközöket, golyobisokat, puska port, és más ezekhez tartozó dolgokat is, a’ leg elegendőbb mértékben gyűjtete öszve. Elrendeltetvén e’ képen a’ dolog, az utólsó tsep vérekig kívánták oltalmazni Eger Várát, ’s illy feltételekre léptek vala, hogy ha az ellenségtöl valamelly levél küldettetnék, annak hozóját megbűntettetvén, a’ levelet azonnal megégetnék. Minekutánna pedig a’ tsata elkezdődnék, ’s látnák, hogy egy sereg ellen tsuportosan jőne az ellenség, azonnal vonnák a’ Várba viszsza magokat. Midőn ezek e’ képen folynának, az említett Akmet, és Beglerbégnek vezérlések alatt lévő török sereg már száz ezernél nagyobbra szaporodott vala, Ali Passának megérkezése után pedig minden hegyeket, 549völgyeket, és mezőségeket ellepett az ellenségnek sokasága; egy része az Al Magyari hegyet, más része a’ Félnémeti felé fekvő hegyeket, és a’ Királyi dézma szék helyét foglalák el, Beglerbég pedig a’ Tihaméri völgyet választá ki magának. Achomates Eger folyó vize partyára rendelte seregét, Eunuchus pedig a’ tábornak napkeleti részére állott vala. Így rekesztették bé minden felől, a’ Várbélieket, ’s még is találtak ezek módot, ki, és béjárkálasokra, hogy szükségesebb dolgaikat tellyesíthessék. Heted nap múlva, az ellenségnek megérkezése után, a’ Várost már kivűlröl elégeték, ’s kerítésének lerontásához kezdének, és a’ Vár felé szégezék vala rontó hadi ágyúikat, ’s leg elsőbben is tüzes golyobisokat hányván belé, mellyeknek nagysága 55. fontot nyomott vala, egynéhány papi lakások azonnal felgyújtattak; de ezeken kivűl sok marhák, ’s katonák is megölettettek: nem külömben a’ sok megrakott istállók, széna boglyák, kazalok a’ kissebb, de sűrűbben bészórtt tüzes gránáttyaik által egészszen hamuvá változtattak. Kitetszet mindazáltal Dobó, és Meczkei Fő Kapitányoknak szemes vigyázattyok, mivel megáztatott, vagy nedvesített lepedőkkel, ’s ponyvákkal oltalmaztatták az ép házakat, ’s a’ sántzokban is olly változtatást tétettek, melly által a’ bombáknak ártalmasságjaik ellen magokat őrízhették. Látván ezt az ellenség, a’ Várnak északi részéről kezdette újjabb ostromlását, rész szerént a’ Várnak fő épűlettyeit lövöldözvén, rész szerént pedig a’ Várnak kapuját törettetvén, mellyet tsak ugyan le is rontattak vala. De Dobónak parantsolattyából azt földel megtöltötték, ’s boros hordókkal, ’s egyéb külömbféle eszközökkel fóldozák bé a’ kapunak helyét, mellyet maga az ellenség is tsudált vala, magasztalván az oltalmazóknak serénységeket, ’s jeles vitézségeket. Ezen kivűl viszsza is verettetett vala ekkor az ellenség a’ Várba való bérontástól, ’s illy formán történt vala ostromoltatások a’ más kapunál is, mert semmire sem mehetvén, ott is olly vigyázók, és serények valának az ostromlottak, hogy mind azokat a’ jukakat, és omladozásokat, mellyeket nappal az 550ellenség tördelt vala, éjjel, a’ mint tsak lehetett szorgalmatosan béfóldozgatták. Ismét kérő intésre fordúla az ellenség, ’s követet külde bé a’ Várba, melly által intette az oltalmazókat, a’ Várnak feladására; de az őrzők a’ levélnek olvasása előtt azt megégetvén, a’ követeket tömlötzre vetették; ’s e’ szerént sem fenyegetődzések, sem fegyverek által tellyességgel nem akartak megijesztetni, hallatlanná tévén az ellenségnek akarattyát; melly megátalkodás miatt annyira fellobbant, ’s megharagudott az ellenség, hogy továbbá nem ágyúk, hanem erő által kívántak próbát tenni. Azért is minden eszközöket, mellyeket tsak feltalálhatott az Ozmanoknak hadi tudománnya, elrendeltek vala, hogy a’ Várnak végső veszedelmét sietethessék. Nem kevés reménységet nyújtott feltételeknek tellyesítésére a’ Várnak négy helyen bétört leszakadása, ’s bizván, hogy azokon erővel már béronthatnának, és az oltalmazóknak kemény nyakasságokért bosszút állhatnak, nagy gerjedezésekkel tőrekedtek, de mind szándékjok, mind igyekezetek tsekélyebb vala, hogy sem az Egrieket elfélelmesíthették vólna, mert a’ leg szembe tűnőbb veszedelmek között is, nagyon bíztatták a’ Magyarok egy mást; ’s a’ jó szerentséhez igen is bízakodtak. Sz. Mihály napja vala az eltökéllett diadalmas ostromlásra kirendeltetett nap, mellyen az ellenség huszonhét ezer válogatott gyalog katonáival késő éjtzaka az elégetett házaknak mellyékeiről, a’ Várat egy völgyböl meglepvén a’ pirosló hajnalnak hasadásával, annak megátalkodott ostromlásához, irtóztató bőgéssel kezdett; de e’ nagy igyekezetet is megakadályoztatták a’ serény vigyázók, mert az ellenséget ágyúkkal, puskákkal, ’s tüzes üszkökkel elkergették, még pedig az ostromlóknak veszedelmekkel, és elég sokaknak halálokkal, ámbár az Egrieknek is elég károkkal; mivel számos jó katonákon kivűl két nevezetes vitézségű Vezérjei is, úgy mint: Gyulay György, és Polyky Tamás, ekkor elestek, a’ jantsároknak golyobisaik által. Melly esetnek emlékezetére a’ bástyának azon helyén lévő tornya, mellyben Polykinak szerentsétlen halala történt, sokáig Polyki 551tornyának neveztetett. Viszsza verettetvén e’ szerént az ellenség viszont új 25. sereg katonákat rendele az ó kapu felé, melly még eltökéllettebb kegyetlenséggel viaskodott, sőt ekkor meg is verte az ostromlóttakat az ellenség, és már a’ Várba igyekezett a’ kapunak bétőrése után, midőn a’ veszedelmet Dobó észre vévén, Bornemiszának vitézsége által kívánta az ellenségnek viszsza verettetését. Először ugyan semmit sem szolgált igyekezetének a’ szerentse, sőt Nagy Imre nevű derék Tisztyétöl is megfosztotta az ellenség; más módhoz fogott tehát megakadályoztathatásokra, ’s őket mind a’ toronyból, mind a’ bástyákról, mind pedig más kőfalaknak hasadékjairól, sűrűen lövöldöztetvén, olly szerentsések valának, hogy számos jantsároknak elvesztések után tsak ugyan kénteleníttetének a’ tsata piatzot véres főkkel elhagyni; az Egrieknek részéről pedig nem igen számosan estek vala el, a’ történet íróknak állatások szerént. Más felől pedig Meczkei óltalmazta a’ belső Várat az ellenségnek dühösségei ellen, ’s e’ véres viadal hajnaltól fogva, egész délig tartott vala. Illy gyakorta való, és kemény megtámadásoktól megmenekedvén az Egriek, új megintő, és kérő levelet vettek Arszlántól, mellyet Satti Andrástól küldött vala; de azt fel sem szakasztották; hanem széllyel tépvén által adák a’ megégettetésre; a’ követet pedig tömlötzbe vetvén, ott tartották vala kevés ideig, honnan kivezettetvén, azután kérdőre szólították, ’s tudakozodának tőle a’ levélnek foglalattya felől, melly felelet szerént, illy forma vala a’ levélnek foglalattya: „Megintett vala titeket Arszlán, a’ Várnak önként való feladattatása felől, igérvén ez által módot a’ szabados, és minden bántás nélkűl való kiköltözhetésre, hogy ha kívánsága tellyesíttetik. Ha Losontzinak példája által elijesztettetnétek hiedelmetekben; az ostromlók minden ágyuival, ’s hadi eszközeivel, három mértföldnyi meszszeségre elköltöznének e’ helytől, ’s mind addig ott maradnának, míg kívántt, és választandó szállástokra a’ Várat elhagyván, békeségben elérhetnétek: és Losontzit is, nem a’ Törököknek kegyetlensége, hanem a’ maga tulajdon vétke 552fosztotta meg életétől, azoktól ölettetvén meg, kiket ő akara erőszakos halállal boszszús voltában megbűntetni.”
Midőn ezek így folynának Pálfy Jakab, Bátori seregének, és Újszászi Mátyás, Perényi seregének Fő Tisztyei 200. könnyű lovasokkal a’ Törököknek megvisgalásokra menének, de szerentsétlenek valának, mert a’ Törököknek szaguldó seregeitól megtámadtattak, és sokan közűlök lekaszaboltattak, ’s magok a’ Tisztek is rész szerént elvesztek, rész szerént pedig elfogattattak, kik közűl Pálfy Konstántzinápolyba küldettetett; Újszászi pedig a’ verekedésnek helyén maradott, más fogjokat pedig először kezekre, térdekre, és úgy fellyebb mejjekre alkalmaztatott kerek törésekkel a’ Várnak ellenében irtóztató halálnak nemével ölték vala meg. E’ szomorú történet kevéllyebbé, a’ Várban bé küldött levelekre való halgatás pedig kegyetlenebbekké tette a’ Törököket; ’s újjonnan nem levél által; hanem szóval adatta a’ Vezér tudtokra a’ Várat oltalmazóknak a’ veszedelmet, hogy tudniillik nem vólna már többé semmi segítséghez való bizodalmok, mivel az elküldettettek is mindnyáján elvesztek fegyvereik által, azért is sokkal tanátsosabb vólna, ha önként feladván a’ Várat abból megszabadúlni igyekeznének, mint sem tsak ugyan erőszakosan kikergettetvén nyomorúságosan elveszni: de midőn e’ fenyegetőzdő szavakra sem nyerének feleletet, keményebb ágyúzásokkal kezdének a’ Várnak elrontásához, melly alkalmatossággal más többekkel együtt, Kendi a’ Városnak akkori Bírája is agyon lövettetett, a’ kinek helyébe más Hegedűs nevezetű tökéletlen Férfiú választatott. Ennek tsalárdsága, és hitetlensége, az eddig olly jelesen, ’s számos Vitézeknek vérékkel oltalmazott Várat bizonyosan az ellenségnek kezébe által adta vólna, ha hitetlensége, ’s elárúlásának tzélja, jókor ki nem túdódott vólna. Hegedűs a’ Szeredi seregnek akkori Vezére, a’ Törökök által az Ozman Tsászárnak minden kegyelmeire reménységet nyert vala, hogy ha a’ Várat feladándgya. Közlötte e’ nagy titkot megbízott Baráttyaival, ’s azt tevé fel magában, 553hogy először Dobótól fogja azt kérni, annakutánna pedig, hogy ha kérése megtagadtatnék, titkos helyeken, és lyukakon fogja béeresztgetni az ellenséget, hogy a’ Várat elfoglalhassák; de hegedűlt szándékáról Hegedűsnek Szent Dávid; mert hamarább kitutódott fortéllya, mint sem tellyesíthette vólna, azért is nagy vétkének példás megbűntetéséűl, maga a’ Vár piatzának közepén felnyársoltatott, követőiknek pedig füleik lemetszetvén, illy szép béllyeggel igazíttattak ki a’ Várból.
Alig szabadíttatott vala meg e’ veszedelmétől Eger Vára, ’s azonnal más szerentsétlenség borúla reája. Ugyan is Szent Ferentz napján meggyúlladván a’ Templomban tartatott puska por, lángba borított mindeneket, ’s mind a’ templomhoz öszve ragasztott nehány épűleteket, mind pedig a’ nappali vígyázó katonákat széllyel szórta. Nagy Pál katonáival együtt itten hala meg, Horvát Györgynek pedig a’ bal karját elhordván derekától, kevés idő alatt ez eset által megölettetett, mindazáltal a’ meggyúlladott épűleteknek elóltásokra egy őrzőt sem engedtek vala Dobó, és Meczkei Fő Vezérek menni; hanem a’ lakosok magok oltották el a’ tűzet, hathatósan bíztatván mind Dobó, mind pedig Meczkei az ollyanokat, a’ kik nem tudták tettetni e’ szerentsélenségböl származott keserveket; egyszers’smind tudtokra is adák, hogy még elég puska por maradott vólna: ’s nem is ollyan kár vala az, mellyet kevés idő alatt viszsza nem lehetne állítani. Azonban a’ Törökök örömöknek sem kell helyt adni, kik közönségesn úgy gondolkodtak, hogy e’ történet már bizonyosan a’ Várnak birtokában fogja vezetni őket, hogy pedig a’ nagy örvendező ordításai a’ Törököknek, a’ Várba fel ne hallattássék, parantsolatot adának a’ Várnak Kapitánnyai, hogy trombita, és dob szó között tartandó énekekkel dítsértessék az Isten a’ Várnak megoltalmazásáért, ’s a’ nagyobb szerentsétlenségnek eltávoztatásáért. Az után kezdettek az elrontatott kőfalaknak megújításához, mellyben különösen kitetszett Benedek Zsigmondnak dítséretes szorgalmatossága, ’s okos elintéző módgya. Elrontatván pedig a’ 554Törökök által a’ Várból való ki, és béjarkálasaiknak úttya az Egrieknek, új járást tsináltak vala; melly azt okozta, hogy a’ Törökök még jobban megerőssítették azon helyet, mellyen az előtt a’ menedék hely vala, erőss, és nagy ágyúzásaikat pedig a’ nagy Prépostnak háza felé intézék, a’ dézma székről, ’s olly alatsonyan lelövőldözék a’ Várnak belső kerítését, hogy annak belső udvara már világosan látszatott vala, ’s mind addig szórták tüzes gránáttyaikat a’ Várba, míg minden sütő, ’s liszt házakat felgyújtottak. Látván e’ nagy tüzelésnek szerentsés mególtattatását, ’s minden igyekezeteknek halogattatott sikeretlenségét; föld alatt való járást készítének az ostromlók a’ Várnak kőfaláig; mellyből kiűzettetettek ugyan, de némelly ostromlóttaknak elvesztésekkel. Azután a’ Hétzei háztól ismét új föld alatt való járást készítének az Ozmanok a’ völgyben olly véggel, hogy azon részét a’ falaknak, alá ásván, a’ felvető vájatot, puska porral szaggathassák a’ falakat széjjel, és így juthatnának végre a’ Várnak birtokába; de itt is a’ gerjesztett füst által elárúltatván, tzéllyoktól távol estek, sőt el is űzettetettek, minden véghez vitt munkájoknak meg semmisítésével. Viszont a’ dézma szék felől vítták annakokáért a’ Várat, kemény ágyúzásokkal, és a’ falat tartó karókat is titkon elvagdalák, hogy az a’hoz támogatott hordók leomolnának; de ott is vitézűl viselték magokat az oltalmazók, és a’ helyet lántzokkal megerőssítvén, a’ Törököknek bérohanásaik ellen, hathatós ágyúzásokkal oltalmazák vala magokat az inségesen ostromlottak. Midőn ezek szerént mind hadi fortéllyai, mind pedig nyilván való vívásai által semmire sem mehettek az ostromlók, új külömbféle nemeit gondollyák vala ki az ostromlásnak, először is a’ völgyben egy lappangó fedeléket készítettek, hogy a’ mieinknek nyilaikat az alatt elkerűlhetnék, ők pedig az ostromlottakra szabadon lövöldőzhetnének, és a’ Várból kijövőket elkerűlhetetlenűl leöldözhetnék. Nem szívelhetvén ezt a’ Várbéliek, először vas hordókkal akarják vala széjjel döntetni fa alkotmanyát az ellenségnek; azután pedig szúrkos 555tsóvákat készítvén, ezekkel szerentsésen elrongáltatták, ’s kénteleníttettek a’ Törökök ismét más módot gondolni; annakutánna pedig temérdek szekerek által öszvehordattatott magas dombokat készítettek a’ Bébeki, és Polyki oltalmazó helyek ellen, mellyek némelly helyen majd magasabbaknak látszattak, a’ kőfalakon kitörött nyílásoknál. Viszont fortéllyal kénteleníttettek a’ Várbéliek is magokat oltalmazni, az ellenségnek béronthatasái ellen. Megfontolván e’ dolgot Bornemisza, egynehány hordókat rendeltetett, mellyeket először mindenféle gyújtó szerekkel megtöltvén, ’s kénkővel, és szappannal megkenetvén, a’ nevezett rakásokra gömbörgettette, minekutánna égető kanótzait már meggyújtogattatta; látván ezt az ellenség, mind öszvefutának, hogy az hordókat elgörgessék, ezek pedig elsülvén sokakat széjjel szagattak, ’s tsak kevesen szabadíthatták meg életeket gyors futásaik által az öldöklő veszedelemböl; és így e’ fortélyt is jelesen viszsza tromfolák az ostromlottak. Azután pedig egy irtóztató nagy ágyút vontzoltatott az előbbi helyre az ellenség, és a’ Bebeki árokból mindenféle szerentsétlenségekkel fenyegeté vala a’ Várbélieket; de ezt is haszontalanná tette Bornemisza Vezérnek okossága, a’ ki ismét másféle hordókat, és kerekeket, tüzes szekerekkel olly mesterségesen készíttete, hogy midőn azok a’ Várból, a’ nevezett völgyre leeresztetének az ellenség közzé, felgyúlladozván kártékony lövöldőzéssel szaggatták szaladásokban az ostromlókat, ’s szerte széjjel szórván a’ tűzet, sokakat megölt vala közűlök e’ fortély által. Nem tudván hirtelen az ellenség, mi dolog történhetne még velek ezen kivűl, megszaladának, ’s az említett nagy ágyút a’ Várbélieknek szerentséjekre elhagyák vala. Egy része mindazáltal az ellenségnek a’ Vár kapujának erősségéhez viszsza tért vala, ’s a’ föld alatt való járást sok helyeken általfúrván az oltalmazókat hevesen ingerlették, sőt a’ kaput is felgyújtván, viszsza térének. E’ példának követésére viszont más szakasz is érkezett az ellenségtöl, kiknek nem tsekély veszedelmekre vóltak a’ jukakba 556helyheztettetett éles dárdák, és tüzes lándszák, mert midőn e’ forró, és tüzes vasakhoz nyúltak az Ozmanok, tenyereiket, és karjaikat is haszon vehetetlenekké tették, ’s megégették a’ tüzes vasak, és így kénteleníttetének elhagyni a’ mieinknek nevetségjekre tsak hamarjában azon helyet, mellyen nevezetes kártékonyságokat sérelmesen űzhették vólna; de ezen kivűl kevés várakozás után keresztűl is lövettettek a’ jajgató Törökök az ostromlottaknak néminémű vigasztalásokra. Mint hogy pedig e’ sereg Ozmanoknak nagyobb része elveszett vala, viszont új erővel, ’s nagyobb bosszonkodással rohanának a’ Várbéliek ellen; de ismét haszontalanúl, mert ekkor is viszszaverettettek, Meczkei Vezérnek vigyázó vitézsége, ’s okos rendtartásai által. Levelezéssel kezdék tehát a’ Törökök az ostromnak szerentsésebb folytatását, mellyben inkább kérlelő, mint sem szokások szerént intő szavakkal éltek vala, ’s ez írásokat külömbféle Görög, Deák, Magyar, és tót szavakkal elegyítették, sok, és mindenféle szabadságokat, ’s igéreteket ajánlottak az ostromlottaknak, ’s e’ kéréseket nyil lövés által közlötték a’ Várbéliekkel, magasztalván egyszer’smind nagy bátorságokat, ’s jeles vitézségjeket; nyájasan kérték a’ Tiszteket, hogy mind két részről kedveznének a’ nagy vér ontásoknak, tudván bátorságos, és szabad kimenetelekre engedelmeket, adnák fel már ennyi insége, ’s lerontása után a’ Várat. De valamint a’ több már ez előtt tett izenetekre, úgy e’ kérésekre is némák maradának az oltalmazók, ’s nem hogy feleletet adtak vólna reá, sőt inkább álhatatosságjoknak, és gyors oltalmazásoknak új vitézi jeleit adták vala, noha már több mint hét helyen széjjel lövöldőztetett a’ Várnak kerítése, ’s elannyira megaláztattattak, hogy inkább a’ Vár oltalmazóinak, mint sem az ostromlóknak lett vólna szükségjek a’ kérlelésre.
Illy gyakort ’s több ízbéli kéréseiknek látván megvettetését az ellenség, eltökéllék végre magokban, hogy a’ leg véressebb viadalhoz kezdgyenek, és utolsó veszedelmekkel is áldozzanak a’ Várnak birtokáért, Szent Mihály havának 12dik napján vala az újjont kirendelt 557nap, mellyen 28. seregból állott erővel kezdék a’ keménnyebb ostromlást az Ozmanok, ’s a’ Várba való béronthatásra nyughatatlanúl törekedtek; de Meczkei bétsináltatván a’ lerontott kőfalaknak üregjeit, nagy hevességgel ellenek méne, ’s erejeket hasonló erővel szerentsésen viszsza verte vala. Látván pedig, hogy vitézzeiböl sokat elvesztene, új segedelmet küldött védelmezésekre, sőt maga is vitézűl hartzolt vala, noha tulajdon veszedelmével, mert mind a’ két részről sokan megölettettek, ’s maga Meczkei is egy kő tsapás által sebet kapott vala. Midőn ezek egy részről szerentsésen folynának, más részről tamadá meg a’ Várat az ellenség, hasonló felgerjedett tűzzel, és bátorsággal, melly felől senkitöl sem oltalmaztatott, mivel ott Dobó Vezér vigyázott vala, a’ kinek ekkor más felől vólt dolga az ellenséggel, ’s tsak kevésbe múlt, hogy a’ Várba bé nem rontott az ellenség, sőt már a’ völgyben nagy kiáltások is valának a’ Vár kőfalaira zászlókkal törekedő ellenség között; melly tselekedetet, midőn Zuhányi, és Pribék észre vették vala, szándékjokat, Pető által kívánták segíteni, a kinek segedelmével, az ellenséget ágyúzással, lövöldőzéssel, kővekkel, téglákkal, rész szerént agyon verték, rész szerént pedig elkergették. Azonban Dobó is megérkezett vala, a’ ki néki bíztatván embereit nagy felgerjedéssel folytattatta a’ viadalt, maga pedig szívesen sajnálkozott Nagy Istvánnak elvesztésén, a ki már két helyen, három napig példás erővel vitézkedett vala, ’s testét egy köz legénynek által adván eltemettete. Ekkor megvették vólna a’ Polyki részről is a’ Törökök a’ Várat, hanem ha Bornemisza, Zoltai, és Fügedi nagy férfiaknak okos intézeteik, ’s az ostromlottaknak vitézségjek által a’ tűzet ki nem állhatván az ellenség, általok szerentsésen viszsza nem verettettek vólna. Semmire sem mehetvén a’ Törökök illy erőss, sőt dühös ostromlások által is, elvégezék, hogy az egész tábornak minden erejével rohannának a’ Várra; minekokáért nagy lármával, ’s tsattogással öszvegyűlekezvén, éjféli időtöl fogva, egész délig megszűnés nélkűl mozgolódva tőrekedének a’ kirendelt helyre. Midőn már a’ Várhoz közelitének, 558a’ ki lövöldőztetetett tüzes laptákkal öletettek agyon, mellyen nagyon elkeseredvén, ’s felháborodván, furiák módgyára rohantak a’ Várhoz, ’s nagy mérézsséggel megmászák egynéhányan annak kőfalait, a’ hol épen Dobó állott vala. Bátor oroszlán módgyára védelmezé ez is mind kardal, mind ágyúkkal, az ellenek rohanó Ozmanok ellen, ’s annyira verekedett vala, hogy mind lábain, mind kezein sebet kapott, ’s mellé vett legénnyét is, a’ kinek aranyos sisakját tartani adta, elvesztette vala maga mellől. Igen dítséretes példa adásával elég hathatósan felhevítette katonáit, bíztatta a’ gyengébbeket, az elfaradottakat pedig borral frissíttette. A’ jó erejűeket leg előre az ellenség ellen állította, elégtelenek lévén pedig ezek annyi ellenség ellen, minden mezei munkásokat, ’s lakosokat is az ellenség ellen fordított, ’s vezérelt vala; fegyvert adata mindeneknek kezeikbe, sőt utóllyára az Aszszonyi Nemnek is megparantsolta, hogy kövekkel, forró vizzel, tüzes szúrkokkal űznék az ellenséget, a’ mint tsak lehetne, ’s jó módgyát ejthetnék; a’ kik is majd nemek felett való dolgokra vetemedvén, igen híven tellyesítették a’ fő Vezérnek parantsolattyát. A’ többek között egy Aszszony észre vévén, férjének oldala mellett való agyon lövettetését, annak sisakját, és fegyverét felöltözvén, mind addig verekedett, noha már több sebeket kapott vala, míg három Törököt halálra vágott vala, ’s illy diadalommal méne kedves férjének betses lekéhez! más Leány pedig látván Annyának halálra lett lövettetését, midőn a’ Várhoz hurtzolná az ellenség ellen, a’ nagy köveket, annyira feboszszontatott édes Annyának haláláért, hogy azon követ felkapván, ’s a’ Várból indúlatosan levetvén, azzal két Törököt agyon ütött vala, kettőt pedig a’ mint irják, megsebessített. Más több, ’s nagyobb mérészségek, és nagy erővel való viaskodások által ekkor is szerentsésen viszsza verettetett az ellenség. Annakutánna a’ Polyki őrízetet támadák vala meg az Ozmanok, holott puskáikra kötözvén dárdáikat, azokat sokakat megsebesítettek a’ Várat őrzők közzűl, míg a’ Tisztek 559azok ellen is segítséget hoztak vala: de látván a’ Törököknek nagy sokasodásokat, és majd tsak nem győzedelmeskedéseket, ágyúkat töltöttek vala meg temérdek apró vasakkal, és ólmokkal, ’s azokat a’ diadalmaskodni akaró ellenség közzé lővén, ez által sokakot, ’s a’ többek között Arszlán’ követtyét is halálra lőtték vala. Ezt látván a’ mieink nagyobb bátorságot vettek, és az ellenséget ámbár magoknak tetemes károkkal, de tsak ugyan megverték, a’ kik közűl az írók szerént nyóltz ezernél több elesett vala. Mig ezek, egy részen szerentsésen történtek vala, az ó kapunál a’ Jantsárok nagy bátorsággal, és serénységgel Meczkeinek leg keménnyebb ágyúztatása mellett is megmászták vala a’ Várnak kőfalát, és már három ezernek megölettetések után sem lankadtak vitézségjekben, ’s keménnyen verekedtek míg egynéhányat kivévén, a’ kik hamarjában leugrottak, többnyire a’ tsata piatzon maradtak. Bíztatta vala ugyan a’ Vezér az Ozmanokat, hogy vitézségjeket folytassák, és győzedelmesek lejéndenek, de a’ hátra lévő kevés nép, látván a’ veszedelmet, azt mondották, hogy a’ Magyaroknak Istenek ellen (a’ kinek bizonyosan kell e’ Várat óltalmazni) nem akarnak szerentsétlenűl hartzolni; minekokáért elszélledvén a’ még életben lévők, viszsza tértek feleikhez. Elvesztvén az ellenség hármas tsatáját, hat napig tartott, nyugovások után viszont nagy ágyúzásokhoz kezdett, midőn pedig azzal is haszontalanná léve ostromlások, külömbféle dítséreteket mondván a’ Magyaroknak vitézségjek felől, oda hagyták a’ Várat, és Pest felé öszve szedvén bútoraikat, elindúlának. Az Egri Várbéli oltalmazók pedig az Istennek nagy háláadásokkal köszönék, ’s magasztalák megtartattatásokat, és továbbra is a’ Várban tartózkodtak, minden győzedelmi kevélység nélkűl. Követnek választyák vala Vajda Jánost, Iváni Györgyöt, Somogyi Andrást, Kőszeghi Albertet, Eunuchusnak, Arszlánnak, és Vilibégnek három aranyos bizonyító jeleivel megizenék Bétsbe, FERDINÁND Tsászárnak a’ jeles győzedelmet, kik minekutánna Királyi ajándékokkal megajándékoztattak vala, 560viszsza térének, Dobó pedig a’ Tsászárnak, és a’ lakosoknak megegyezésekből a’ Várbéli fő kórmányozóji hívatalát letévén, Sforszia Pallaviczninak adta által, olly reménységgel, hogy Bátori András után az Erdélyi Vajdaságra fogna lépni. Dítséretesen szorgalmatoskodott ezután Bornemisza, ’s az Egriek, a’ Várnak megerőssítésében, ’s oltalmazásában. De végre MDXCVIdik esztendőben, tsak ugyan lehetetlen vala a’ Törököknek nagy erejek ellen mególtalmazni, mert a’ Szolnokiak egyesítvén erejeket a’ több Ozmanoknak seregekkel, Eger Várának ostromlására siettek, ’s Septembernek 27dik napján 200 ezer főből álló sereg érkezék Eger Vára alá, melly nagy roppant sereg, azokat a’ hegyeket, völgyeket, és síkságokat, mellyek Felnémet, Ostoros, Kis Tállya között helyheztettek, egészszen béborították sátoraikkal, ’s minden felől bésántzolván magokat, nagy gátokat készítettek, a’ Várnak minden részei ellen. Végre pedig nagy törő ágyúkat szegezének ki minden felé, az ostromlottaknak vakmerőségjek pedig annyira nevekedett, hogy nem tsak hogy a’ Várnak kapuit bé nem zárták vala; hanem még azon felűl minden nap tsatázásokat is tettek ez ellenséggel a’ Váron kivűl, a’ Városnak lakosai ellenben, a’ félemlítő környűl állásoktól tartván, magok gyújtogatták fel házaikat, és úgy vonúlának bé a’ Várba. Ezt megtudván a’ Vezér népének nagy bőgésekkel az Al Magyari kapun a’ Városba rohan, és elrendelt ágyúival a’ Várat szűnetlenűl lövöldőzteti vala, és midőn annak kőfalain rést veretett a’ Várnak kőfalaira mászatta katonáit, kiket az őrzőknek vitézségjek viszsza vert ugyan, de a’ dézma szék felől föld alatt való járást készítettek, mellyet Cogeran, Claudius, és Stella Kristóf észre vettek, ’s azonnal ellenek való vájatokat ásattak; de az ellenség az ővéit hamarább elsüttetvén, általa a’ Várnak falait nem igen rontotta ugyan, de az ellenek dolgozók a’ föld alá temettettek, kik között vala maga Stella Kristóf is. Annakutánna pedig rész szerént a Város felől, rész szerént pedig a’ hegyek felől is széjjel lövöldőzvén a’ Várnak falait, Octobernek 10dik napjára rendelé a’ Vezér táborában a’ 561Várba való bérontást. Négy ízben mászták vala meg a’ Várnak falait az Ozmanok, ’s ugyan annyiszor verettettek viszsza a’ Várnak kőfalairól, még pedig mind a’ két résznek veszedelmével. Maga a’ Várnak fő kórmányozója is megtsüggede reménységében a’ Várnak meg tartása felől, ’s végre minden elvesztette reménységét, mivel Balog Mihálynak tanátsa mellett sokan pártot akartanak ütni, és a’ Törököknek a’ Várat által adni. Azonban az ellenség is mindnyájoknak bátorságos elmenetelt, és sokféle szabadságokat igért, ha a’ Várat feladnák őnként. Elvégezék annakokáért követségben küldvén a’ Papok közzűl talám Pavona Mártont, Besenyei Györgyöt, Mehemethez, a’ kik midőn viszsza jöttek vólnak a’ békéllő ellenségtől arany betűkkel íratott levélben hozták el, mind azoknak a’ feltételeknek tellyesítését, mellyet kértek vala tőlök; felnyitván e’ szerént a’ kapukat, az Ozmanok béeresztettek a’ Várba, a’ mellyből magok kiköltöztek vala.
Elfoglaltatván e’ szerént Eger Vára, birtokunkba vala ugyan, de az Ozmanoknak jármok alatt, ’s abban is maradott egész MDCLXXXVIIdik esztendőnek folyásáig, midőn tudniillik Dona Márk Gróf, Karafa, Koháry István, és Barkótzy Ferentz Vezéreknek mint e’ Vár igazgatóinak segedelmei által az ellenségtől éhség által Rusthanes, akkori fő kórmányozótól feladattatván viszsza nem vétettetett, a’ Várnak őrzőit illető szabad kimenetelt kívánó feltételeknek elfogadásával. Nem külömben MDCCIVdik esztendőben, midőn Rákótzitól elfoglaltatott vala, hasonló móddal vétete viszsza. Sok külömbféle veszedelmeket kiállott hajdan Eger Vára. Gyakori veszedelmeihez képest sokat is elvesztet vala előbbeni szépségéből, mert napkelet felől való meredekséges része, melly mintegy fele vala, elrontattattatott, nem külömben a’ Várban lévő Templomai is széjjel szedettettek, úgy hogy a’ Város felé szolgáló kő kerítésén kivűl, már ma egyéb benne nintsen, hanem egynehány lakó házak, úgy mint a’ fő kórmányozónak háza, a’ tömlötz, melly három részre osztatik, a’ tömlötz tartónak szállása, és a’ Várbéli foglyokra nézve 562megkívántató fegyveres vigyázóknak lakásaik. Ezeken kivűl az Al Magyari kapu, és két meredekség, mellyekröl a’ Várat, és a’ Városnak minden részeit kiláthatni. Nem külömben a’ Várbéli kútnak egygyike is használtatik még. A’ mi pedig a’ Várba való béjárást illeti, már most minden felől kapukon kivűl is járható; mindazáltal a’ fő béjárás a’ Város felől való kettős kapun vagyon. Leg nevezetesebb e’ Vár építőjének szorgalmatosságában a’ Vár kerítéseknek, vagy kőfalainak igen széles vastagsága; mindazáltal már most kevés ideig állhatna ellent az ellenségnek maga oltalmazásával, mivel minden erősségeitöl megfosztattatott. Az előtt a’ Királyi birtokban vala, midőn még Báró Vildenfelsz vala Fő Kórmányozója; most pedig már pénzen vett birtoka a’ nagy Méltóságú Egri Püspökségnek, mellyet mostani Egri Püspök N. Mélt. Gróf Galantai Eszterházy Károly, Ő Extzellentziája szerzett vala.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT