CSANÁD.
369CSANÁD. Vára, és Városa, most Mező Város, Csanád Vármegyében, földes ura a’ Királyi Kamara, lakosai katolikusok, többen ó hitűek, és rátzok, fekszik Maros vize mellett, Apostagfalvához nem meszsze. Hajdan nagy, és nevezetes Város vala Bonfin állatása szerént, (a) Decade I. Lib. 1. pag. 26. 23.) nem külömben Istvánfi szerént is, (b) Libro V. pag. 70. 13.) melly ámbár nem vala kőfallal körűl vétettetve, mind az által nevezes ostromnak ellene állhatott; dél felől Maros vize folyja körűl, melly ha a’ Várnak árkába botsájtatott, azt egészen körűl vette, és erőssítette. Nevezetes tőbbek között Csanád Városa arról, hogy SZENT ISTVÁN itten Püspökséget állított ’s SZENT GELLERTET tevé első Püspöknek, a’ kit Jerusálemböl hazája felé keresztűl útazván Olasz Országba, megmarasztott vala Hazánkban, hallván nagy hírét a’ Hitnek terjesztésére, ’s minekutánna a’ Bakonybéli klastromban hat esztendőt nagy példa mutatással tőltött volna MXXXVI. esztendőben a’ Csanádi újj Püspöki székbe ültette; holott hasonló képen nagy kegyességű életet viselt vala, és SZENT GERGELY’ tiszteletére templomot is építtetett. Szépen kezdett vala Csanád Városa ez időben nevekedni, míg ABA Király negyven nemes Urakat tanátskozásnak színe alatt egy házba öszve gyűjtetvén, bé záratta vala őket, és ügyöknek fel vétele, a’ vagy mentségjeknek meghalgattatása nélkül megölettetett. Fő papi kötelességjehez képest eleibe terjesztette vala GELLÉRT Püspök a’ Királynak szörnyű, és veszedelmes következésű tselekedetét. Úgy is történt vala, a’ mint ezt a’ történetek is bizonyítyák. Második szomorú eset vala Csanád Városára nézve midőn MCCXLIIdik esztendőben BELA Király alatt meggyőzettetvén e’ Város’ a’ Tatárok által fel gázoltatott. A’ mint Rogerius felőle emlékezik (c) De destructione Hungariae per Tartar. Cap. XXXIV. p. 192. 34.) Még szomorúbb, és utállatosabb története vala, ez után két századdal, Dózsa György székelynek istentelensége által, a’ ki az Ozmanok ellen gyűjtött seregét, maga feleinek, és a’ Csanádiaknak is nagy romlásokra vezette, a’ mint Istvánfi bőven elő adta. Azután is hasonló inséggel küszködött vala Csanád Városa; 370mert György szerzetes IZABELLA Királynénak követője által Erdélyi igazgatásakor ostrommal körűl vétettetvén, mind a’ Vár, mind pedig a’ Város ostromot szenyvede PETROVITSNAK vezérlése alatt, a’ ki Kerepetz Miklos akkori Csanád Várának igazgató Kapitánnya által, férfiasan megverettetvén, elűzettetett az ostromlásnak folytatásától. Varkuch Tamás küldettetvén pedig ismét György szerzetes által, hogy a’ Csanádiakat váratlanúl éjjel támadná meg, szerentsésebb vala Petrovitsnál, mert Kerepetz Miklóst a’ Városiakkal egyetemben vélletlenűl megtámadván, annyira meg verte, hogy nehányad magával, tsak alig menekedhetett ki veszedelméböl. Nagyon szégyenlette, és fel gerjedett Miklósnak hitvese e’ gyenge vitézségéért, ’s gyalázatos megszaladásáért, mert haza menvén indúlatosan köszöntötte a’ mint Betlen emlékezetben hagyta. Alig enyhűlt vala Csanád Városának egyik veszedelme; midőn már újjabb menykövező fellegek közelítettek feléje. Ugyan is a’ Törökök IZABELLA Királynénak fiatskáját igyekeztek vala a’ Királyi székbe ültetni, más felől pedig, FERDINÁND is sürgette vala magának az Országot, melly vetekedés nem lehetett meg nagy vér ontások nélkül. Elfoglalván annak okáért az Ozmanok némelly Várakat, és erősségeket, rész szerént erő, rész szerént pedig fortély álal, ’s egész erővel Csanád ellen törekedvén; annyira meg félemledett erejektöl Úgodi Ferentz akkori Csanádi Püspök, hogy azt minek előtte az ostromnak erejét érzette volna, minden lövés a’ vagy oltalmazás nélkül az Ozmanoknak előre fel adta; melly azt okozta, hogy a’ többiek is megfélemledvén, minden helyeket, mellyek Maros vizei között valának, az Ozmanoknak által engedtek, a’ rátzok pedig által pártoltak az Ozmanokhoz. És így MCL. esztendőben mind a’ Város, mind pedig a’ Püspöki szék az Ozmanoknak jármok alá kerűlt. Viszsza szerzette ugyan MDXCV. esztendőben Borbély György erdélyi seregnek Vezére hadi erővel; de Bátori Zsigmondnak álhatatlansága miatt, az Ozmanoktol Szatercsi Mehemetnek adatott vala parantsolattya, hogy Erdélybe útat készítene; körűl vévén annak okáért Csanádot ostrommal kevés 371idő múlva olly szorúltságba hozta az örizőket, hogy nem tsak a’ Városnak meg tarthatása; hanem még életek felöl is eltsüggedtek reménységjekben, látván a’ mindenfelöl közelgető nagy veszedelmet. Lugasi Ferentz vala az ostromlottaknak Vezérje, a’ ki gyermekségétöl fogva katonaságban nevekedett, és a’ hadnak módgyát jól értette, minek utánna már előre bizonyosan ellátta, hogy veszedelemben forognának, eltökéllette, hogy az ellenségre rohannának utóllyára tellyes erővel, ’s mutassák meg rab szíjjakra való fűzettetések előtt igazi vitézségjeket, melly hogy szerentsésebb következéssel történnyék meg, igen hathatós beszédet tartott katonái előtt; mellyből kitetszik minémű környűl állások között, és melly vitézi erősséggel hagyta el Lugasi Csanád Városát, a’ kinek e’ tzéllyát az Ozmanok előre ki tanúlván, készen várták a’ reájok rohanókat, ’s többnyire megölettettettek, a’ Vezér pedig maga nehányad magával által vágta magát, ’s szerentsésen feleihez jutott; a’ Város ellenben az Ozmanoknak hatalmokban esett, és az alatt is maradott, míg Buda Vára meg vétettetvén, Szeged Város pedig fel adattatván Csanád is ismét a’ Keresztényi birtokba jutott 12. Octoberben, lásd felője Istvánfit. (d) Libro XXXI. pag. 728. 28.) Nevezetesítette Csanád Városát az itten PÉTERNEK elűzettetése, és ANDRÁSNAK viszsza hívattatása eránt tartatott Ország gyűlései. Ez Ország gyűléseken kivűl temető helyet is adott Jász LASZLÓNAK. Határja jó termékenységű, vagyonnyai külömbfélék, első Osztálybéli.
