fogas

Teljes szövegű keresés

fogas: 1. tárolóbútor függesztés céljára kiképezve. – a) Egy- vagy több ágú ..., ún. kalapfogas: többnyire faderékból hasított ágcsonk az akasztó. Az ágmaradvány gyakran fölfelé hajlított. Legkorábbi példánya svájci őskori telepről való. Újkori, népi példányai közt É-Németo.-ban templomi, ékrovásos díszű kalaptartók is vannak. – Mo.-on szórványosan többfelé is előfordul; van részekből összetett variánsa is. A mennyezetgerendáról lóg alá, főleg kalap számára. A D-dunántúli bikla-fogason a kamrában szoknya függ. Rendszerint dísztelen, de Kalotaszegről ismert színesen festett is. A kalapfogas változata a szalonna akasztására való gamó vagy kajmó, vagy kákó. – b) Akasztósoros fogas: deszkalapból, néha keskeny polccal. Mint ruhafogas hagyományos helye a hátsó ágy végénél vagy a kemence mögött van. Edény, élelmiszer, ill. szerszám tartására szolgáló, konyhai és kamrai változata is van. Ritka a díszített példány, a faragók munkái közt azonban van madár- vagy kígyóalakra faragott és emberábrázolásos is. Vasból készült a cigányfogas. – c) Akasztósoros fogas korlátos polccal, edény tartására: tálasfogas. – Irod. Gönczi Ferenc: Göcsej a kapcsolatosan Hetés vidékének és népének összevontabb ismertetése (Kaposvár, 1914); Schwindrazheim, Otto: Deutsche Bauernkunat (Wien-Leipzig, 1931). – 2. borona, fogasborona: rögtörő, talajsimító és magtakaró eszköz. A kapa fokával, csákánnyal, hanttörővel végzett rögtörés helyett a kisebb összetapadt földdarabok szétverését, a szántás porhanyítását és elsímítását, ill. a szántásra szórt gabonamagvak betakarását végzik vele. Főleg a Dunántúlon használják rétek tavaszi tisztítására, a száraz fű és szemét összegereblyézésére, vakondtúrások elegyengetésére is. A 19. sz. elejétől a racionális gazdálkodás hívei propagálták rendszeres növényápolási hasznosítását. Ennek következtében a Dunántúlon és az Alföldön a parasztgazdaságokban általánosan elterjedt a kisarjadt gabonavetések és fiatal kapásnövények gyomirtó, talajlazító fogasolása. Igásállatokkal hámfa segítségével leginkább a szántás hosszában, ill. a vetés menetének megfelelően fogasolnak. Ha nagyon göröngyös a föld, a fogasra nehezéket (tuskó, kő, kerék) tesznek, vagy ritkán gyereket ültetnek rá. – A fogas használata az ókori Mediterráneumba nyúlik vissza. Első mo.-i említése a 16. sz.-ból származik. Bizonyosan korábban is ismeretes volt hazánkban, de múltját még nem tárta föl a kutatás. Borona nevének eredeti jelentése (= gerenda) sejteti, hogy az eszköz elődje állatok által vontatott földsimító szálfa volt. – A Kárpát-medencében a 19. sz.-ban használt fogasok tájanként eltérést mutatnak a keret alakjában, a fogak számában és elhelyezkedésében, funkciójukban azonban nincs különbség. A talajminőségekhez alkalmazkodva a fogas keretét erősebbre és nehezebbre, ill. sűrű vagy ritkább fogúra csinálták. A keret formája vidékenként változik: négyszögletes, háromszögű, téglalap, rombusz vagy trapéz alakú. Ny-Mo.-on a bakhátas szántáshoz speciális kettős kis fogasokat használnak. Az egyszerűbb favázas fafogú fogast minden ügyesebben faragó parasztember házilag elkészítette. Használata szórványosan e század derekáig fennmaradt. A múlt században rohamosan terjedő vasfogú fakeretes fogast többnyire falusi bognárok és kovácsok csinálták, a gyári készítésűeket is utánozták. A teljesen vasból készült fogas az 1850-es évektől lassan kezdte kiszorítani ezt a típust. Mivel azonban bevezetése nem jelentett lényeges újítást vagy munkakönnyítést, az 1950-es évekig nem vált kizárólagossá használata. ( még: tövisborona) – Irod. Imre Samu: A felsőőri földművelés (Debrecen, 1941); Nagy Gyula: Hagyományos földművelés a Vásárhelyi-pusztán (Bp., 1963); Varga Gyula: A parasztgazdaság munkaeszközei (A parasztság Magyarországon a kapitalizmus korában, 1848–1914. Bp., 1965).

Színesen virágzott fogas (Hódmezővásárhely, 19. sz. dereka) Bp. Néprajzi Múzeum

Szobai fogas (Mátraalmás, Nógrád m., 19. sz. vége) Bp. Néprajzi Múzeum

Kígyó alakú fogas, faragóspecialista műhelyébő (Dunapataj, Bács-Kiskun m., 20. sz. eleje) Bp. Néprajzi Múzeum

Fogas, ritka forma, 3 sor foggal (Miskolci készítés. Felirata: „Nemes Bajkor János építteté. Anno Dni 1773”) Miskolc, Herman Ottó Múzeum

Kis fogas (Homoródalmás, v.Udvarhely m., 1832) Bp. Néprajzi Múzeum

Faragott díszítésű fogas (Vámosatya, Szabolcs-Szatmár m., 19. sz. második fele)

Sarokfogas egyik darabja (Sárköz, készítőhely: Szekszárd, 19. sz. utolsó negyede) Bp. Néprajzi Múzeum

Sarokfogas egyik darabja, párjának kialakítása ennek tükörképe (Sárköz, 19. sz. vége, készítőhely: Szekszárd) Bp., Néprajzi Múzeum
K. Csilléry KláraKósa László

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT