Verancsics (Verántz) Antal,
Verancsics (Verántz) Antal,
esztergomi bíbornok-érsek és kir. helytartó; ősei Boszniából, midőn a tartomány török járom alá került, Horvátországba menekültek, hol a dalmát Szebenicot választották lakóhelyül; atyja V. Ferencz a tiszteltebb városi lakókhoz tartozott (fia, kinek anyanyelve illir volt, atyjával mindig olaszul levelezett); anyja a traui származású Statilio Margit volt; szül. 1504. máj. 29-én Sebrenicoban; még kisded korában szülei Trauba küldték anyai nagybátyjához Statilio János püspökhöz, kitől első oktatását nyerte. Midőn nagybátyja Magyarországban nyert alkalmazást, visszakerült Sebenicoba és ott Elio Tolimero híres költőtől a latin és görög nyelvből nyert oktatást. Tíz éves korában már ismét nagybátyjánál találjuk Magyarországban; később nagybátyja a páduai egyetemre küldte, miután már előbb a scardonai és veszprémi káptalannál kanonoki javadalmakat szerzett számára. Midőn Statilio 1528-ban erdélyi püspök lett, Verancsicsot a páduai egyetemről visszahívta és kieszközölte, hogy Szapolyai János budai préposttá és (1530. kir. titkárrá nevezte ki. 1529. ő fogalmazta azt a levelet, melylyel János Ferdinándot párbajra hítta. János király haláláig ennek szolgálatában maradt és ezután Izabellának volt buzgó híve. Jánosnak összes diplomatiáját ő végezte és nagyobbrészt külföldön tartózkodott. Alig 26 éves korában követül küldetett Zsigmond lengyel királyhoz, majd három ízben a boszniai beglerbéghez, két ízben a velenczei signoriához. 1531. és 1532. VII. Kelemen pápánál volt. Azután több ízben ismét Lengyelországba ment követül, majd újból Rómába, Párisba,Wesminsterbe és Bécsbe. 1536-ban került vissza. 1549. Ferdinándhoz pártolt, ki 1550. jún. 9-én egri kanonokká, szabolcsi főesperessé, 1550. okt. 10-én pedig esztergomi kanonokká és 1551. nov. 3-án Margitról nevezett pornói apáttá nevezte ki. 1553. egy követség élén Szolimanhoz küldetett; a Keleten négy évig tartózkodott és kísérte a szultánt ázsiai hadjárataiban is, az alkudozások azonban nem vezettek eredményre. Még 1553. pécsi püspökké neveztetett ki. Konstantinápolyból való visszatérte után pedig 1557. nov. 19-én egri püspök és 1563. turóczi prépost lett. Egri püspöki méltóságát 1567-ig viselte. Sokat áldozott az egri várra és egyéb erődök felszerelésére. 1567-ben ismét a törökhöz küldetett békekövetül és 1568-ban Szelim szultánnal megkötötte a drinápolyi békét. 1569. október 15-én esztergomi érsekké neveztetett ki és ő koronázta meg Rudolfot. 1572. jún. 24-én királyi helytartó lett. 1573. ápr. végén beteges állapotban utazott Eperjesre, hogy ott a nyolczad törvényszék ülésén elnököljön. 1573. jún. 5-én Gergely pápa bíbornokká nevezte ki; de e kinevezés már nem találta. Meghalt 1573. jún. 15-én Eperjesen.
Mint egyházférfiút a türelem jellemezte; a reformatió iránt, különösen pályája kezdetén, nagy rokonszenvet árult el, levéltárában a többi között egy Melanchtont dicsőítő epigrammát és rotterdami Erasmus levelét találták. Levelezésben állott kora legelőkelőbb egyéniségeivel; írt költeményeket, történelmi főjegyzéseket és emlékiratokat. Évjegyzetei különösen az 1541. év országos történetét részletesen tárgyalják magyarul; a Kovachich: Scriptores Minores I. kötetében (Joannis regis Hungariae decessus Joannis Statilio, qui tunc oratorem agebat in Gallia; Excidium Albae-Regalis t.-cz. 1542; Diarium legationis nomine Maximiliani II. ... ad portam Ottomanicam susceptae a. 1567); u. ott, a II. kötetben (De rebus gestis Hugnarorum ab inclinatione Regni; De rebus gestis Joannis Hungariae libri II.; De situ Transylvaniae, Moldaviae et Transalpinae. Fragm. Castigationes in Jovium; Fragmentum Rerum Hungaricarum Anni 1551; De itinere et legatione sua Constantinopolitana. A. V. cum fratre suo Michaele Dialogus. Fragm.; L. Summa successus ultimae actionis Legatorum Ant. Verantii, Franc. Zay et Augerii a Busbecche apud principem Turcarum Zoleimanum habitae 1557.).
Munkái:
1. Oratio, Qua nomine omnium, ac Statuum Regni Hungarici Rudolfphum Archid. Austriae venientem Poss. ad ineundam coronationem excoepit. MDLXXII. Venetiis.
2. Praefationale Missarum solemnium, quod Antonius Verantius... episcopus Agriensis, suo et eorum usui describendum curavit, quibus posteius obitum coelitus dabitur 1563. Posonii.
3. Orationes II. Gratulatoriae Ad Rudolphum... Regem Hungariae, &c. Archiducem Austriae, &c. Imperal: Max: II. Filium, Vna, Inclyt. Regni Hungariae Nomine Habita Posonii Sub Ipsa Inauguratione... Altera Nomine Celeberrimi Archigymnasi Viennensis, Recitata Post reditum Viennae a... Georgio Edero... Viennae, 1573.
4. Verancsics Antal összes munkái. Közlik Szalay László és Wenzel Gusztáv, Pest, 1857–1875. XII. kötet. (Monumenta Hungariae historica II. Scriptores. Magyar Történelmi Emlékek. II. osztály. Irók II–VI., IX., X., XIX., XX., XXV., XXVI., XXXII. 1. Történelmi dolgozatok latin nyelven. 2. Történelmi dolgozatok magyar nyelven. Vegyesek. 3. Első portai követség 1553–1554. 4. Első portai követség 1555–1557. 5. Második portai követség 1567–1568. 6–11. Vegyes levelek. 12. Pótlékok és V. életrajza.)
Arczképe: Rota Márton egykorú metszete 1571. (az Országos Képtárban); ennek hasonmása fénynyomatban a Magyarország története, millenniumi kiadás (Bpest, 1897.) V. kötetében.
Kovachich, Scriptores Minores I. 104. l. (Verancsics Faustus).
Gemeinnützige Blätter 1825. 71. sz. (Arczképéről.)
Felsőmagyarországi Minerva 1831. 5. l.
Fillértár I. 1884. kőny. arczk.
Magyarország és Erdély Képekben. IV. 1854. 49. 1. arczk.
Podhradczky József, Verancsics Antal. pest, 1857.
Uj M. Muzeum 1858. I. 383. l.
Ferenczy és Danielik, M. Irók I. 510. l.
Hazánk és a Külföld 1867. 41. sz. arczk.
A békesi ág. hitv. szarvasi főiskola Értesítője 1873. (Zsilinszky M.).
Petrik Könyvészete és Bibliogr.
Régi M. Könyvtár III. I. rész 183., 184. l.
Zelliger Alajos, Egyházi Irók Csarnoka. Nagyszombat 1893. 545.
Irodalomtörténeti Közlemények. 1894. (V. és Szerémi György.)
Pallas Nagy Lexikona XVI. 775. l.).
Kath. Szemle 1897. (V. és a reformáczió.)
Sörös Pongrácz, V. A. élete. Esztergom, 1898.
M. Sion 1897. (V. A. családi viszonyai és életr., 1898. V. mint pécsi püspök.)
Az Ujság 1910. 75. sz.
Religio 1910. 29. sz.
