Verai (Hazafi) János,
Verai (Hazafi) János,
vándor népköltő; ez az okosbolond a 80-as évek elején bukkant fel; tulajdonképen Vevera Jánosnak hívták, szatmármegyei parasztlegény volt és Bársony István író atyjánál szolgált Bélteken mint udvaros vagy ilyesmi. Senkit se vallott mesterének, a maga útján járt és könnyű munkátlan életet teremtett magának; mert volt vasúti bakter vagy vallásalapítványi csősz is. Együgyű verseit színes papiroslapocskákra kinyomatta aláírva: Hazafi Verai János, a haza koszorús vándor költője. Verseinek jövedelméből csekélyke vagyont is szerzett; mert részt vett a Helfi-Dolinay-féle párisi kirándulásban, befizetvén a 600 frt díjat; lobogós ingben, gatyában járta meg Párist és megrovási kalandot írt az Eifel-torony második emeletén. Lakása mindig volt (nem úgy mint Reviczky Gyulának, a kit Kiss József nyirkos téli hajnalkor az utczán szedett föl). Mint falusi háztulajdonos élt; de ispotályban halt meg 1905. nyarán.
Rozsnyói Hiradó 1883. 46. sz.
Budapesti Hirlap 1888. 22. sz.
Vasárnapi Ujság 1905. 30. sz.
Pesti Hirlap 1880. 23. sz. (Kozma Andor), 1905. júl. 20. (Tóth Béla.)
