Salamon József

Teljes szövegű keresés

Salamon József
theologiai doktor, nyug. iskolai tanácsos, S. Antal szűcsmester és Vilhelm Borbála fia, szül. 1790. aug. 30. Zilahon (Szilágym.); tanulását a zilahi iskolában kezdte, 1806-ban Nagy-Enyeden lett tanuló; később nevelője volt felső-csernátoni Bod Péter unokájának Barthos Sándornak, majd az enyedi ref. főtanodában osztálytanító lett, mely után 1814-ben külföldre ment és a göttingai egyetemen tanult. 1815 tavaszán tért vissza Erdélybe, hol báró Dániel Istvánné gróf Mikes Anna meghívta Kolozsvárra udvari papnak; ezen hivatalát négy hónapig viselte. Ekkor megválasztották Zilahra tanárnak, hol 1815. szept. 17. tartotta beköszöntő beszédét. Gróf Teleki Sámueltől kért 1000 frt adománynyal tette le 1816-ban az új iskola alapját. Időközben Szászvárosra s Debreczenbe hívták tanárnak, de ezen meghivásokat nem fogadta el; egyszersmind 1821. «Jurassor», 1822. közép-szolnokmegyei táblabiró lett; 1826. egyházmegyei levéltárnoknak, 1827. aljegyzőnek választották meg. 1830-ban Kolozsvárt theol. tanár lett, 1836-ban ő hozta be legelőbb a protestáns egyházjog tanítását tantárgyul; 1837-ben, midőn a göttingai egyetem első százados ünnepét tartá, theologiai doktori oklevéllel tisztelték meg, 1848-ban az összes superintendentiák közös conventjére Erdélyből küldött képviselők egyike volt. 1850. júl. Nagy-Szebenben az erdélyi ref. iskolák ügyében tartott gyűlésen hathatós védelmére kelt az iskolák érdekeinek. 1856. febr. 12. az erdélyi összes protestáns iskolák felügyeletével bizatott meg, mint kinevezett iskolatanácsos, s azon év máj. átköltözött Nagy-Szebenbe, hol tiszteleti első papnak választatott meg. 1860-ban Kolozsvárra költözött, a pátens következtében hivatala megszűnvén, két évig fizetés nélkül volt, majd 1862-ben nyugdíjat nyert. Ekkor Zilahra költözött és az erdélyi egyházfőtanács által a zilahi iskola algondnokává neveztetett ki. Meghalt 1871. márcz. 19. Zilahon.
Czikke az általa szerkesztett Erdélyi Prédikátori Tárban (1833–39. A Lancaster-tanmódszerről, A prot. egyház igazgatásáról általában s különösen az erdélyi ev. ref. egyház igazgatása formájáról, Bod Péter életrajza, Benkőről, Bodoláról); írt még az Erdélyi Hiradóba s a Hon és Külföldbe (1845. A «Successio» kérdésében polemia).
Munkái:
1. A magyar Izrael siratja a maga Sámuelét. Egy halotti tanítás, melyet gróf Széki Teleki Sámuel úr ő excell. utolsó tiszteletére a zilahi ref. templomban 1822. nov. 17. elmondott. Hely n.
2. Halotti beszéd br. Wesselényi József felett. 1826. Hely n.
3. A tehetős és hasznos hazafi és buzgó keresztény egy halotti beszédben, melyet... id. zilahi nemes Kiss Ferencz városi esküdt... végtisztességén mondott Zilahon nov. 1. 1827. Hely n.
4. Polgári koszorú néhai mélt. Zilahi Laskai Sámuel cs. kir. tanácsos... Szolnok várm. v. ispany úrnak végtiszteletére szentelve egy halotti beszédben, mellyet Zálnokon júl. 15. 1827. eszt. elmondott, Kolozsvár, 1828. (Veres György gyászbeszédével együtt).
5. Gyászbeszéd Tunyogi Miklósné Éltető Anna felett. 1828. Hely n.
6. Gyászbeszéd br. Bánffi Pál felett 1828.
7. Emlékbeszéd, melyet néhai losonczi l. báró Bánffy László úrnak, a kolozsvári ev. ref. főiskola... fő curátorának hálás tiszteletére a fő-oskola nagyobb termében 1810. jún. 27. tartott. Kolozsvár, 1840.
8. De statu ecclesiae evangelico-reformatae in Transsilvania commentatio theologico-historica, quam pro summis in theologia honoribus inter sacra saecularia celeberrimae academiae Georgiae Augustae die XIX. Sept. anni M.DCCC.XXXVII. consequendis, summae venerando theologorum in eadem academia Georgia Augusta ordini obtulit. Claudiopoli, 1840.
9. Successio és képviselet az erdélyi ev. ref. superintendentiában. Pest, 1861. (Névtelenül).
Főmunkása volt az erdélyi énekeskönyv 1833. kezdődő megújításának s abban a 30. dicséretet szerzette. Pótlékokkal ellátta Bod, Synopsis juris connubialis cz. munkájának Benkő László által 1836. kiadott magyar fordítását. Számos munkája maradt kéziratban, melyek közül önéletrajzát Török István tette közzé (Erdélyi Prot. Közlöny 1877).
Szerkesztette az Erdélyi Prédikátori Tárt 1833–37. Kolozsvárt, 9 füzetben (ebben vannak papi dolgozatai).
Erdélyi Hiradó 1845. 76. sz .
Jelenkor, Encyclopaedia. Pest, 1858. 86. l.
Szilágyi Ferencz, Zilah történetéből. Bpest, 1869. (Értekezések a tört. tud. köréből I. 12.) 112., 113. l.
Vasárnapi Ujság 1870. 19. sz. arczk.
Prot. Új Képes Naptár 1874. 49. 1. arczk.
Balogh Ferencz, M. Prot. Egyháztörténet irodalma. Debreczen, 1879.
Petrik Könyvészete é Bibliogr.
Uj M. Athenás 348. l.
Pallas Nagy Lexikona XIV. 809. l.
Pallós Albert, Marostorda vármegye és Marosvásárhely népoktatási intézeteinek története. Marosvásárhely, 1896. 35. l. Fényny. arczk.
Theologiai Ismeretek Tára III. 168. l.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT