Ruisz Gyula,
Ruisz Gyula,
a kisbéri ménesbirtok igazgatója, Ruisz Ferencz uradalmi tiszttartó és Siegler Eleonora fia, szül. 1857. febr. 10. Bakony-Sárkányban (Fehérm); a gymnasium I–IV. osztályát Tatán 1868–71. végezte. Szülei az Alföldre költözvén középiskolai tanulmányait a szegedi kir. főreáliskolában fejezte be. 1874. nov. katonai kötelezettsége lerovására és gazdasági gyakorlat szerzése végett belépett a mezőhegyesi ménesintézet gazdasági katonai osztályához, honnét 1876. őszén a kolozsmonostori gazdasági tanintézetre iratkozott be. 1878-ban végezve tanulmányait, gyakornoknak alkalmazták a mezőhegyesi állami ménesbirtokon, hol hét évig igazgatósági titkár, háromig pénztárkezelő, nyolczig gazdasági intéző s a birtok egyik kerületének kezelője volt. 1896 elején szolgálattételre Budapestre a földmívelésügyi ministerium állategészségi osztályába gazdasági előadónak rendeltetett be. 1899-ben gazdasági felügyelővé neveztetett ki. 1900-ban a bábolnai m. kir. állami ménesbirtokra helyeztetett át és megbizatott ezen birtok igazgatásával. 1906. jún. a földmívelésügyi miniszter a kisbéri ménesbirtok igazgatásának vezetésével bizta meg. Gazdasági és közgazdasági tanulmányainak gyarapításának vezetésével bizta meg. Gazdasági és közgazdasági tanulmányainak gyarapítása czéljából utazást tett. 1891-ben Németországban, nevezetesen Poroszországban és Szászországban a gazdasági berendezést és juhászatot tanulmányozta; 1896-ban Magyarország nagyobb hizlaló telepeinek megtekintésére nyert megbizást; 1897. a bécsi, krakkói és bialai vesztegintézeteket látogatta, 1899-ben pedig az ausztriai s más külföldi állatpiaczok intézményeinek tanulmányozására küldetett ki s ez évben Belgrádban is tartózkodott. 1900. a párisi nemzetközi kiállításra küldték ki; ő rendezte az állami lótenyészintézeteknek csoportos kiállítását. ezen érdemeiért 1901-ben a franczia mérite agricole tiszti keresztjét nyerte. A szarvasmarhatenyésztés tanulmányozása és tenyészállat-vásárlás czéljából Svájczban többször megfordult. Résztvett a monarchia másik államával 1896-ban megindult kiegyezési tárgyalásokban. Az új vámtarifa előkészítő munkálatainál tett szolgálataiért 1903-ban a Ferencz József-rend lovagkeresztjével díszítetett fel.
Czikkei a következő hírlapokban és folyóiratokban jelentek meg: Székesfejérvár (1875. Furcsa de igaz! Malvina és Oszkár); a kolozsmonostori gazdasági tanintézet Értesítője (1877. Tanulmányi kirándulás, 1878. az ötvenesi gazdaság, A pankotai uradalomhoz tartozó szőlők); Földmívelési érdekeink (1877. Erdélyvidéki gazdaság, 1891. A leutevitzi gazdaság Szászországban, 1892. A kender értékesítése Kóroson, szálkender és kötélnemű alakjában); Erdélyi Gazda (1878. A csalamádé-széna készítésről, 1880. Bőjti prédikácziók a marhatartó kisgazdáknak ajánlva és könyvism., 1891. a talajnedvesség beszerzése, megtartása és felhasználása); Gyakorlati Mezőgazda (1880. Babonák a mezőgazdaság köréből, 1881. A lencse, 1882. Ujabb adatok a seprőczirok termesztéséhez, 1883. Gazdasági könyvkiadó-vállalat, 1884. a magyarországi állattenyésztők kalauza, Beszáradás, apadó, A kender és len történetéhez, 1885. a ló kifejlődésének története, A komló történetéből, Miként kurálták vitéz eleink lovaikat? 1886. Apróságok a dohány, pipa történetéből. Keszthely fénykorából, Vázlatok a magyar ló történetéhez a honfoglalástól a mohácsi vészig, Adatok Magyarország lótenyésztéséhez a török hódoltság idején, 1887. Melyik gazdaság tekinthető igazán boldognak? II. József császár rendelete a lótenyésztés emelése érdekében, Levelek a gazdasági állattenyésztésről, Wilckens után, A marhatartó tíz parancsolatja, 1888. A magyar mezőgazdaság történetének érdekében, Magyar gazdaságtörténeti adattár, 1890. A szkiiták és húnok lótenyésztéséről, Voltak-e bivalyok hazánkban a mohácsi vész előtt? 1893. Nagy Károly rendelete birtokai és udvarai kezelése iránt, 1894. Adatok a magyarországi juhtenyésztés történetéhez); Gazdasági Mérnök (1882. Az állati test arányossága); Nyitramegyei gazdasági egylet Értesítője (1882. Szeressük egymást és segítsünk egymáson, 1883. Valami a takarmánynövények termesztéséről, Az időjóslásról, Mezőhegyes képe, 1884. Mire képes az önsegély és az összetartás? 1890. A kukoricza földjének előkészítése); Természettudományi Közlöny (1885. A bos taurus és bos bubalus különböző korú és nemű egyedeinek magyar elnevezéséről, A Zea Mays magyar elnevezéseiről, 1887. Honnan terjedt el a kukoricza hazánkban?); Mezőgazdasági Szemle (1885. A szalontai sertés, 1887. A takarmányfélék gazdasági áráról, Magyarország lótenyésztésének állapota a XVIII. században II. József császár trónraléptéig, 1890. A Gidrán és Nonius lótörzsek, A czéklarépa története, 1895. Eszmék a tiszti osztalékrendszerről); Köztelek (1893. A gazdasági szakoktatás kezdetei hazánkban, 1899. Nagy határral bíró községeink felosztása önálló állategészségügyi körzetekbe); M. Gazdaságtörténeti Szemle (melyet az ő javaslata folytán indított meg az orsz. m. gazdasági egyesület, 1894. Juhtenyésztési utasítás gróf Festetich György uradalmaiban 1793-ban, Tessedik Sámuel adomái, önéletírásának megvilágításához), M. Gazdák Lapja (1894. A búza keresztbevetéséről, véderőtörvénynyel vagy a nélkül vessük-e a luczernát? A vetőmag nagyságának és súlyának befolyása a hozamra, Tessedik-reliquiák, Durra-termesztés, Czélszerű sertésfiasztató, A malaczok felfalatása a koczák által és könyvism.); Gazdasági Lapok (1895. Termesszünk-e kendert?); Magyar Ujság (1898. Az állatforgalom szabályozása); Földmívelési Értesítő (1898. A bécsi hízott sertéskiállítás, 1899. A takonykór irtása); M. Nemzet (1899. Az állatforgalmi intézkedésekről); Gyűjteményes munkákban: A magyarországi állattenyésztők Kalauza (1884. A mezőhegyesi ménesbirtok magyar gulyájának kuhlandi tehenészetének és fehér kondorszőrű sertéstenyésztésének ismertetése); a Kovács-Monostori-féle lótenyésztési műben (1889. a magyar lótenyésztési irodalom könyvészete); a földmívelésügyi miniszter Jelentésében (1890. Ricinus-termesztési kisérlet); a m.-óvári növénytermesztési kisérleti állomás Jelentéseiben (1893. Tengeri termesztési kisérlet, Durra-termesztési kisérlet, Csillagfürt termesztési kisérlet); a M. Gazda Kincses házában (A biztosításról); a csanádmegyei rég. és tört. társulat évkönyvében (1902. mezőhegyes irodalmának könyvészeti összeállítása); Magyarország Vármegyéi. Komárom vármegye (1906. mezőgazdaság és állattenyésztés).
Munkái:
1. A mezőhegyesi magyar királyi álladalmi ménesbirtok rövid leírása az 1885. évben. Bpest, 1885. (Névtelenül; ugyanakkor németül és francziául is).
2. A mezőhegyesi álladalmi ménesintézet alapításának története. Temesvár, 1888. (Különny. a Délmagyarországi tört. és rég. múzeum-társulat 1887. Értesítőjéből).
3. A kukoricza műveléséről. Kolozsvár, 1890. (Erdélyi gazdasági egylet irod. szakosztályának könyvkiadó-vállalata III. 2.; 2. kiadás 1892., 3. k. 1897., 4. k. 1899., 5. k. 1901. U. ott. Megjelent német és rumén fordításban is).
4. A mezőhegyesi m. kir. álladalmi ménesbirtok rövid leírása 1890. évben. Bpest, 1891. (Névtelenül. Németül is).
5. A kendertermesztésről. Bpest, 1895. (Különny. a M. Gazdák Lapjából 1894.).
6. A kenderkészítés mint gazdasági mellékipar. Magyar-Óvár, 1897. (Különny. a Mezőgazd. Szemléből).
7. Domaines des haras royaux hongrois. Bpest, 1900.
8. Bábolna a magyar szabadságharcz idején. Komárom, 1906. (Különny. a Komáromvármegyei és városi Múzeum-Egyesület 1905. Értesítőjéből.).
Álnevei és jegyei: Rónai Gyula, Alvégi, R. Gy. (a Mezőgazdasági Szemle 1884–86., a Gyakorlati Mezőgazda 1881–1887., a Gazdasági Mérnök 1881. és az
Erdélyi Gazda 1880. cz. szakfolyóiratokban).
M. Könyvészet 1893.
Kóssa Gyula, Magyar állatorvosi Könyvészet. 1472–1904. Bpest, 1904. 197. l.
Komáromi Lapok 1906. 24. sz.
M. Állam 1906. 129. sz.
Magyarország Vármegyéi. Komárom vármegye. Bpest, 1906. és önéletrajzi adatok.
