Ruik László,
Ruik László,
bölcseleti doktor, középiskolai tanár, R. Ferencz róm. kath. tanító és Porcs Mária fia, szül. 1871. nov. 12. Baglyasalján (Nógrádm.); a gymnasiumot Losonczon és Rimaszombatban végezte. 1892-ben beiratkozott a budapesti egyetemre bölcselethallgatónak, hol 1896. május 4. nyert bölcseletdoktori, 1897. május 25. tanári oklevelet és a kiszebeni kegyes-tanítórendi gymnasiumban tanított mint helyettes tanár. 1898-ban az intézetből távozott.
Czikkei az Iskolai Szemlében (1895. Az irodalom-történet tanításáról, 1896. Szellemi képzés, A könyvtárak paedagogiai fontossága); a Gömör-Kishontban (XVI. 1895–96. Történelem és irodalomtörténet, Az irodalom-történet és nemzeti szellem, Ezeréves irodalmunk); a Felső-Magyarországban (1896. 61. sz. Irodalmi divatok, 74. Kritika és irodalom, 83. Irodalmunk korszakai, 95. irodalom és közönség, 137. Az új költészet); írt a Budapesti Naplóba is.
Munkája: Bajza József kritikai működése. Bölcsészetdoktori értekezés. Kassa, 1896.
A kisszebeni kegyes-tanítórendi gymnasium Értesítője 1896. 84., 1897. 34., 1898. 38. l. és a bpesti egyetem bölcseleti karának jegyzőkönyvéből.
