László Imre,
László Imre,
országgyűlési képviselő, a függetlenségi párt egyik legrégibb tagja volt; több mint félszázadig szerepelt a nyilvános pályán, melyre b. Wesselényi Miklós mellett lépett fel, ki 1834-ben a pozsonyi országgyűlésre magával vitte; 1848-ban a tasnádi kerületet képviselte; de nem sokára a csatatérre ment és Világos után hosszabb ideig bujdosott a hazában. Az absolut kormány alatt jobbára Szatmármegyében tartózkodott, a hol az előkelőbb birtokosok egyike volt. Részt vett az 1861. országgyűlésen. 1865–68-ban egyike volt azon hét képviselőnek, akik megalakították a 48-as pártot. E pártnak hosszú évek során át elnöke volt. 1869-ben Szentesen választották meg és két országgyűlésen képviselte e kerületet; legutóbb pedig Zilahon lett képviselő. Az utóbbi években meggyengült egészsége miatt birtokain tartózkodott. Meghalt 1884. február 12-én Sakácsiban (Szilágym.) 74. éves korában.
Országgyűlési beszédei a Naplókban 1865–68. II. Inség ügye, III. Az 1866. nov. 17. leirat, Adóügyi javaslat, IX. Asztalos János és Madarász Vilmos elfogatása sat. 1869–72. IX. Köztörvényhatóságok rendezése, X. Községek rendezése, XXII. Választási visszaélések sat., 1872–1875. VIII. Király huszonötéves jubileuma sat.)
Vasárnapi Ujság 1864. 7. sz. (Nekr.)
