Kossuth Lajos (udvardi és kossuti vagy kossutfalvi),
Kossuth Lajos (udvardi és kossuti vagy kossutfalvi),
Magyarország volt kormányzója, K. László ügyvéd és tyrlingi Weber Karolina fia, szül. 1802. szept. 19. Monokon (Zemplénm.); minthogy szülőhelyén nem volt ág. ev. község, a szomszéd Tállyán keresztelték meg. Iskoláit S.-A.-Ujhelyen (hol szülei laktak) kezdte meg, 1816-tól Eperjesen folytatta, hol a szónoklatból Karlovszky Zsigmond volt a tanára s itten különösen a német nyelvet sajátította el. A jogra 1819-ben Sárospatakon iratkozott be s a hires Kövy Sándort hallgatta. Tanulmányai végeztével atyja mellett maradt egy ideig megyei gyakorlaton, majd Eperjesen Kardos ügyvédnél; azután báró Vécsey Miklós septemvirnél, végre szentandrási Horváth Tamás kir. táblai birónál jurátuskodott Pesten, hol 1824-ben felesküdött ügyvédnek. Visszatért szüleihez Sátoralja-Ujhelybe s hosszabb ideig lakott a később róla nevezett utczában egy szerény földszintes házban. Ezentúl rendesen lejárt Zemplénmegye közgyűléseire s már az 1825. követválasztásnál tevékeny szerepet vitt. Első beszédét b. Vay Miklós és Szirmay Antal megyei követek ellen tartota, kik megszavazták a 20,000 ujonczot, mielőtt az ország szavazott e kérdés fölött. 1831-ben a cholera miatt a felvidéken kitört pórlázadás alatt a szintén forrongó sátoralja-ujhelyiek lecsillapításával tüntette ki magát. Ugyanezen időben özv. gr. Szapáryné szül. Csáky grófnőnek volt a teljhatalmú megbizottja. 1832-ben báró Vécsey Miklós helyett a távollevők követei közt foglalt helyet a pozsonyi országgyűlésen. Ritka műveltsége s megnyerő modora, de kivált szónoki tüze megnyitotta előtte a magasabb társaságot is, a köznemességnél pedig nagy népszerűségre tett szert. Minthogy a kormány az országgyűlési tárgyalásoknak sajtó utján való nyilvánossá tételét megtiltotta, kőnyomáshoz fordultak sokszorosítás végett; a kormány ezt is lefoglalta, kárpótlást adván érte. Ekkor K. az országgyűlési ifjakban nyert támaszt, kik az Országgyűlési Tudósításokat a szükséges példányszámban lemásolták; e munkában maga K. a szerkesztő is részt vett. Az első szám 1832. decz. 17. jelent meg. Ennek köszönhette K. szoros összeköttetését az ellenzék vezérférfiaival, különösen Wesselényivel, és nagy népszerűségét a vármegyékben. Midőn a hosszú diaeta 1836 tavaszán véget ért, K. Pestre költözött és máj. közepén báró Wesselényi Miklós ajánlatára tagja lett a nemzeti kaszinónak. Az ellenzék elvei szolgálatában továbbra is ébren akarta tartani a közvélemény érdeklődését a közélet iránt és július 1. Törvényhatósági Tudósítások cz. folytatta vállalatát. A nádor tilalommal lépett közbe s az egyes leveleket a postán lefoglalták. K. a vármegyékhez fordult sérelmével és a törvényhatóságok nagy része, élükön Pesttel, mellette foglalt állást, saját közegei által küldözgette szét a leveleket és felirt érdekében a nádorhoz. A nádor második tilalma ellenére is megjelentek a Tudósítások (utolsó száma 1837. máj. 7. jelent meg). Erre 1837. május 4. és 5. közti éjjelen katonai hatalommal vitték be K.-ot a budai svábhegyi «Isten szeménél» cz. lakásából a budai kaszárnyába s ugyanakkor pesti szállásán lefoglalták irományait és leveleit. 1839. febr. 3. a királyi tábla 22 havi szoros vizsgálati fogságán túl még három évi börtönre itélte, a hétszemélyes tábla pedig még egy évvel megtoldotta a büntetést. Fogsága csak fejlesztette szellemét, sokat olvasott és irt, különösen az angol nyelvben való kiváló jártasságát ott szerezte meg. (Kossuth szülei ezalatt 1837-ben odahagyták Sátoralja-Ujhelyt és a pestmegyei Alsó-Dabasra költöztek. Atyja 1839-ben halt el.) Midőn 1840. ápril 29-én az országgyűlésnek, különösen Deáknak erélyes közbelépése folytán, a többi politikai foglyokkal együtt amnestiát nyert, a közvélemény előtt igen magas polczon állott. Élénk részt vett Pestmegye gyűléstermében, különösen a vegyes házassági sérelem kérdésében. Ezen időben nevezte el gróf Széchenyi Istvánt a legnagyobb magyarnak. 1841. január 2. Landerer kiadásában és K. szerkesztése alatt jelent meg a Pesti Hirlap politikai közlöny első száma, mely aztán hetenként kétszer adatott ki. A kormány nem gátolta a lap megjelenését, azt hitte, hogy majd a censura által megfékezheti; czikkei azonban Széchenyiben aggodalmat keltettek és Kelet népe cz. művében erősen elítélte K. irányát, mely végre is forradalomba, enyészetbe dönti az egész országot. A Pesti Hirlapnak azonban, mely az ellenzék mellett nyilatkozott, rohamosan szaporodtak az előfizetői s közel 6000-re emelkedtek. Különösen az 1841 végén megalakult iparegyesületre volt nagy hátasa. Ezen év jan. 9. K. nőül vette Meszlényi Teréziát, M. János kisdémi földbirtokos leányát. K. egyúttal azon volt, hogy a megyében, hol megtelepedett, egy kis nemesi birtokot szerezzen; ez sikerült is neki: márcz.. 7. gyöngyösi Somogyi Ferencz nógrádmegyei petényi birtokostól 12 ezer pengő forintért megvette tinnyei (Pestm.) kuriáját, a hozzá tartozó jászfalu-pusztai és esztergommegyei unyi birtokrészszel együtt, de már 1846. eladta Sántha Istvánnak. Kiváló része volt K.-nak az 1842. I. honi iparkiállítás sikerében. A kormány szerette volna őt megnyerni vagy ártalmatlanná tenni. De minthogy K. irányától nem tért el, kiadója 1844. júl. l. másokra ruházta a Pesti Hirlap szerkesztését. K. pedig nem kapta meg a kért engedélyt új hirlap kiadására. Ekkor megteremtette a védegyletet, (melynek 1846. aug. 20. igazgatója lett), hogy honi ipart teremtsen, az idegenek, különösen az osztrákok kizárásával. Az egylet csakhamar 60 ezer tagot számlált. A vállalkozási kedv fölkeltésére K. gyáralapító társaságot és kereskedelmi társaságot hozott létre s mindent megtett a Fiuméba vezető vasút kiépítése s az ehhez szükséges idegen tőkéknek az országba vonása érdekében. A Hetilap, melynek K. egész erejét szentelte, volt hivatva állandóan e vállalatok részére megnyerni a közérdeklődést. De a kivitel nem felelt meg a várakozásnak. A vállalatok technikai vezetője Szabó Pál, ki 1846-ban megbukott, megszökött és bukásávalmagával rántotta az annyira fontos vállalatokat is. A fiumei vasút ügye nem haladhatott a tárgyi nehézségek miatt, melyeket a kormány és különösen Széchenyi éppen nem volt hajlandó elhárítani. Ez volt K. pályájának egyik szerencsétlen mozzanata. Ekkor mint családos ember anyagi gondokkal is küzdött. De mindez nem csüggesztette el. Már 1846. máj. a jobbágyság teljes és sürgős felszabadításában látja a nemzet jövőjének biztosítását. Apponyi kormánya, különösen az administratori rendszer, nagyobb erőfeszítésre kényszerítette. Széchenyi a Politikai Programmtöredékekben ismét jós szellemmel festi a jövendő forradalom borzalmát és mindezért K.-ot teszi felelőssé. K. e kifakadásra nem is válaszolt; a nemzetre s különösen az ellenzékre Széchenyi szavainak nem volt hatása. Az 1847. okt. 18. választásnál nagy szavazattöbbségel K.-ot kiáltották ki Pestmegye követének. A nov. 12. megnyilt országgyűlésen mint az ellenzék vezére lépet fel; nov. 22. a válaszfelirati vitánál, Széchenyi ellenében, a sérelmek tárgyalását sürgeti. Megtámadja a kormány függését Ausztriától, erős szavakkal elítéli az administrátorok intézményét és az egész rendszert. Javaslata a rendeknél többséget nyert, de mivel a főrendek azt nem fogadták el, decz. 15. indítványozta az egyész felirat letételét, mit a rendek szintén elfogadtak. Széchenyi felkérte őt, legyen ülnöke a vasuti tanácsnak; de ő ezen ajánlatot nem fogadta el, tisztviselő, úgymond, nem lesz soha. «Nem alszik, nem eszik, lefogy; már benne van a forradalom fanatizmusában.» Egyszerre tört ki a februári forradalom. K. azonnal felismeri, felhasználja a helyzetet és magához ragadja a diéta, az ország, sőt a monarchia ügyeinek vezetését. Az 1848. márcz. 3. kerületi ülésén tartotta K. azt a lángeszű beszédét, melyben a felelős magyar miniszteriumot inditványozta s mely a monarchia története egy új korszakának volt bevezetése; ez nem csekély hatással vlt a bécsi márcz. 13. forradalomra s Metternich bukására. Ezen forradalom hire bírta a főrendeket K. indítványa elfogadására, melyet egy száz tagú küldöttség vitt márcz. 15. a trón ele; a küldöttséget, különösen K.-ot nagy lelkesedéssel fogadták. A király ápr. 7. jóváhagyta a fölterjesztést s gr. Batthyány Lajos elnök alatt létrejött az első magyar független miniszterium, melynek K. mint pénzügyminiszter volt tagja. K. Batthyány és Széchenyi társaságában Pestre érkezett és nagy lelkesedéssel fogadták. Az 1848. törvényeket nagyrészt az ő befolyása alatt, gyakran az ő szövegezésével alkották meg. Azonban a nagy örömöt a nemzetiségeknek, a horvátok, szerbek, oláhok mozgalma, különösen pedig az osztrák kormányköröknek kétes magatartása csakhamar aggodalomra változtatta. Ő maga mint pénzügyminiszter nagy munkát volt kénytelen végezni. Üres pénztárral elő kellett teremtenie az új viszonyok követelte nagy költségeket. Ausztriában a magyar nemzet iránti bizalmatlanság gyökeret vert. Mennél veszélyesebbnek látszott a helyzet, annál nagyobbá nőtt K. hatalma, kit temperamentumának heve ragadta a lejtőre, kivált azon okoskodása, hogy miután Ausztriának németországi állásának úgyis véget vet a német egység, tehát Magyarországba kell a dinasztiának áttenni székhelyét. Az 1848. júl. 5. Pesten megnyilt országgyűlésen ő volt megbizva a kormány politikájának képviseletével. Legnevezetesebb a júl. 11. tartott beszéde, melyet a haderőnek 200,000 főnyire emelése s ennek felfegyverzésére 42 millió forint megszavazása czéljából tartott. Midőn mindezt egyhangúlag megszavazták, meghajolt a ház előtt és így fejezte be beszédét: «Önök felállottak mint egy férfiú és én leborulok a nemzet nagysága előtt s csak azt mondom: annyi energiát a kivitelben, mint a mennyi hazafiságot tapasztaltam a megajánlásban s Magyarországot a poklok kapui sem döntik meg.» Ez volt K. legnagyobb szónoki sikere. Visszatért régi foglalkozásához: júl. 1. óta a Kossuth Hirlapja jelenik meg, melyet ő sugalmaz és melyben ő írja a legizgatóbb czikkeket. A türhetetlenné vált helyzetben az osztrák miniszterium nyiltan állást foglalt az 1848. törvények ellen; a magyar követség visszautasíttatott a bécsi Reichrath által és végre Jellachich betört Magyarországba. Batthyány közbenjárási kisérletei nem vezettek czélhoz. Midőn ez lemondott, az országgyűlés egészen K. befolyása alá jutott. A szept. 11. ülés K. vezetése alatt határozatokat hozott a pénzügy és katonaság dolgában a megtámadott haza védelmére, melyek tényleg forradalmiak voltak. Az udvarral támadt összeütközés folytán K. és a miniszterium leköszönt. Ezután mint képviselő gyakorolt döntő befolyást az ügyek vezetésére. Batthyány újabb kisérlete kabinetet alakítani, nem sikerült okt. 8. az országgyűlés az ország kormányzását a honvédelmi bizottmányra ruházta, melynek K. elnöke lett. Első feladata a honvédelem szervezése volt. Eleinte csak vezérczikkeket írt, de midőn a horvátok közeledtek, szept. 24-től kezdve maga bejárta az Alföld nagy községeit, Czeglédet, Nagy-Köröst, Kecskemétet, Szegedet, Szolnokot, Abonyt és szónoklatával elragadta a népet. Miután István nádor eltávozott az országból, Batthyány pedig félrevonult, az országgyűlés okt. 8. reá, mint a honvédelmi bizottság elnökére ruházta a végrehajtó hatalmat. Schwarzenbergnek az a terve, hogy Magyarországot teljesen aláveti, még a mérsékelteket is K. és a forradalom hiveivé tette. Miután Windischgrätz 1848. decz. legyőzte a felső dunai magyar sereget és Pesthez közeledett. K. decz. 31. az országgyűléssel együtt Debreczenbe költözött. Itt fejtette ki a leglázasabb tevékenységet; beszédeket tartott az országgyűlésen, hol az igen erős béke-párt egyre nyiltabban kelt ki ellene, levelezett a hadvezérekkel, utasításokat, parancsokat küldözgetett, majd maga is elindult a táborba, vitézségre buzdítva a katonákat, összetartásra a vezéreket. A mellett még kezében az egész polgári kormány és a pénzügy. Neki kellett gondoskodni a sereg szaporításáról, felszereléséről, élelmezéséről, a lelkesedésnek, áldozatkészségnek ébrentartásáról. Görgey váczi proklamatiója óta teljesen független állást foglalt el a honvédelmi bizottsággal szemben. Dembinszky kinevezése fővezérré mélyen sértette a magyar tábornokokat. Az 1849. márcz. 4. osztrák alkotmány, mely Magyarország jogait végkép megsemmisítette, de még inkább az erdélyi s tavaszi hadjárat szerencsés kimenetele újra igazolták politikáját. A debreczeni nemzetgyűlés 1849. ápr. 14. kimondta a Habsburg-Lotharingiai ház trónvesztését, K.-ot pedig kinevezték az ország kormányzójának (máj. 14. tette le a kormányzói esküt; fizetését pedig máj. 30. a képviselőház 200.000 frtban állapította meg; ennyi volt a nádor tiszteletdíja.) Buda elfoglalása volt a magyar ügy utolsó diadala. K. jún. 5. Pestre tette át a kormány székhelyét; de az oszrákok újabb betörése és az orosz interventio miatt csak rövid ideig volt itt maradása. Az országgyűléssel együtt júl. 12. Szegedre, majd Aradra vonult. Ez alatt Görgey nyiltan megtagadta az engedelmességet a kormány iránt és a miniszterelnök Szemere Bertalan is K. ellen fordult. Midőn a haza már veszve volt, K. aug. 11. Aradon Görgeyre ruházta a legfőbb polgári s katonai kormányzatot. Még az nap eltávozott Lugos felé. Bem seregének romjaihoz csatlakozott, de a kormányt nem vállalta fel ujra, bár Bem őt erre felszólította. A világosi capitulatio után aug. 17. török földre menekült, előbb azonban Orsovánál elásatta a szent koronát. Viddin volt az emigratió első állomása, hova aug. 22. érkezett. Onnét írta K. azt a levelet, melyben Magyarország katasztrophájáért Görgeyt tette felelőssé. A török szultán az osztrák és orosz követek beavatkozását visszautasítva vendégszeretetében részesítette a menekülteket. Nov. 3. Sumlába ment K., hol 1850. febr. viszontláthatta nejét, ki Szerbországon át menekült meg Garasanin segítségével. Gyermekeinek csak később engedte meg az osztrák kormány, angol közbenjárásra, hogy atyjukhoz távozzanak (jún. 8. érkeztek Konstantinápolyba). Ezalatt a porta, tekintettel Ausztriára és Oroszországra, Kis-Ázsia belsejébe Kiutahiába internálta K.-ot és követőei. 1850. febr. 15. Sumlát elhagyva, K. betegeskedése miatt csak árp. 13. érkezett Kiutahiába, hol június 18-án gyermekeit is viszontlátta, kiket Ruttkayné kisért el. 1851. augusztus 22. kapta a nagyvezér levelét, melyben a menekültek szabadságát tudatták vele. K. szept. 1. hagyta el Kiutahiát és szeptember 12-én 50 főből álló kiséretével, a Missisippi amerikai gőzösön indúlt el Angliába, hová október 23. érkezett. (Utazása alatt 1851. szept. 22. ítélte halálra az osztrák kormány és 36 menekült társával «in effigie» felakasztotta.) Alig ünenpeltek még úgy idegent angol földön, mint a magyar szabadság bajnokát. Utja valóságos diadalmenet volt. Nemcsak hire és személyes megjelenése által, hanem különösen az angol nyelvnek mesteri kezelésével ragadta el a briteket. Southamptonból Londonba, onnét Birminghamba s Manchesterbe ment, mindenütt lelkesedést keltve és számos barátot szerezve a magyar ügynek. Ez ünnepléstől azonban távol maradt a hivatalos világ. Amerikában ellenben, (hova nov. 11. indult és decz. 3-án érkezett decz. 6. ment New-York felé, 27. Baltimoreba, hol két napot időzött; onnét Washingtonba ment és 1852. jan. 5. fogadta a senatus; máj. 24. Bostonban tartotta utolsó beszédét), a köztársaság kormánya, országgyűlése s népe vetekedett egymással a K. iránti tisztelet és bámulat kifejezésében. Ez utazásainak megvolt az az eredménye, hogy a világ nem felejtette el hazánknak, melyet Ausztria korona-tartományává tett, önállóságát. 1852. júl. 14. indult vissza Európába s 1857. végeig állandóan Londonban lakott, hol a parlamenti s irodalmi világban sok fontos összeköttetést szerzett és különösen a lengyel emigransokkal lépett szoros érintkezésbe. Az 1854–55. Krimi háború nem igen nyujtott neki és társainak tért a működésre, mert a nyugoti hatalmak Ausztriát kimélni voltak kénytelenek. Az emigrátióban forduló pont volt az 1859. osztrák-olasz-franczia háború. III. Napoleon érintkezésbe lépett az emigratió fejeivel (K., Klapka s Teleki L.), máj. 5. magához hivatta K.-ot és azt várta, hogy a magyar nemzet részt vesz az osztrákok elleni küzdelemben. K. Jérome herczeget kinálta meg a magyar koronával, de kikötötte, hogy forradalmat csak úgy támaszt, ha a franczia kormány annak teljes sikerét garantirozza. A felkelésnek K. akart vezére lenni. Magyarországban azonban, hol nagy volt az elégedetlenség és reményeket kötöttek Napoleon fegyveréhez, megelégedtek a passiv ellenállással. K. a háború megindítása előtt felolvasásokat tartott Angolországban és Skóczia nagy városaiban, hogy felköltse az olaszok és magyarok iránti rokonszenvet. Családját is ezen felolvasások jövedelméből tartotta fenn. A júl. 11. villafrancia béke minden törekvést és reménykedést meghiúsított. Napoleon megszüntette az összeköttetést K.-al, de Olaszország, mely még nem kapta meg Velenczét, hasznát akarván venni az emigransoknak, továbbra is fentartotta velök az összeköttetést. Igy K. továbbra is támogatást várt Cavourtól, bár későbbi vállalatai, a Kossuth-bankó, fegyverküldés Oláhországba sat. mind dugába dőlt. Ezzel az emigratiónak politikai s diplomatiai szereplése véget ért. Az Ausztriával való kiegyezés azonban magában az országban előre haladt az 1861. országgyűléssel. K. máj. költözött Olaszországba. Előbb Milanoba vett lakást, majd Genuában, innen beteg leányával Nervibe költözött, kinek halála (1862. ápr. 22.) után beteg nejével Svájczba Lausanneba ment; 1863-ban Turinba tette át lakását. 1865-ben szeptember 1-én neje is meghalt. Mindezen csapások nem lankasztották erejét. Élénk összeköttetésben állott az 1863. lengyel forradalommal, melytől azt remélte, hogy Magyarországot is magával ragadja. Midőn 1865-ben újra kezdődtek a kiegyezési tárgyalások Deák vezetése alatt, K. egyidőre félrevonult és az 1866. háború alatt is inkább Klapka szerepelt mint az emigratió vezére. Midőn a kiegyezés meg volt kötve, 1867. máj. 22. Párisból Deák Ferenczhez intézett nyilt levelében tiltakozott az új alakulás ellen. 1869. márcz. 22. Szentes választotta meg országgyűlési képviselőnek. Jelleméhez híven, az új viszonyokkal soha ki nem békült. Nem jött haza, bár több kerület megválasztotta őt képviselőjének. Igy a távollétben mythikus alakká vált. De minél teljesebben szakított Magyarország az 1849. hagyománynyal, annál általánosabb volt újra hazájában K. népszerűsége. 1874. nyarán megvette a Collegno községhez tartozó Baracconeban Capuccio mérnök egyemeletes és tágas kerttel környezett nyaralóját és ide költözött Ihász Dániel ezredessel, ki egész 1881-ben bekövetkezett haláláig híven megosztotta Kossuthtal a száműzetés kenyerét. Midőn az 1879-iki honossági törvény után keserűen panaszkodott, hogy hontalan lett, több magyar város megválasztotta őt diszpolgárának. Mindegyiknek levélben válaszolt, melyekben ismételten fejtegette elveit. Élénk összeköttetésben volt az 1848. függetlenségi párttal, a melyről nem ismerte el, hogy az ő útjain jár. 1883-ban eladta a baracconei villáját s visszament Turinba, hol a Via dei Mille 22-ik számú házának első emeletét bérelte ki s itt lakott nővérével, Ruttkaynéval. Számos magyar látogatását fogadva éber éreklődéssel kisérte a hazai élet minden mozzanát. Agg korára anyagi gondokkal is kellett küzdenie. Különben sem jelentékeny vagyona áldozatul esett a torinói pénzintézetek bukásának. Helfy unszolására ekkor össze kezdte állítani életének emlékeit, különsen az emigratióra vonatkozó iratait. Ezeknek sikere biztosította megélhetését és megvolt az a büszke öntudata, hogy munkájával kereste meg kenyerét. A tollat úgyszólván csak halálos ágyán tette le. Utolsó kezeirása Iratai V. köt. 229–231. lapjain, mely e szavakkal végződik: «Nem a Habsburg-háznak, hanem az osztrák császári és magyar királyi méltóság egy személybe kumulaciójának vagyok ellensége; ennek igenis, bár tehetetlen; de hajthatatlan ellensége vagyok és maradok mind halálomig.» Egész élete utolsó éveig tartotta szavának bűbáját, társalgásának élénkségét, lelki frisseségét. Utolsó betegségében is részvéttel volt hozzá az egész ország. Meghalt 1894. márcz. 20. Torinóban. Holttestét nejének és leányának koporsójával együtt hazahozták. Budapest városa, melynek diszpolgára volt, méltó temetésről rendelkezett, melyhez az ország minden részéből tódultak a gyászoló küldöttségek. Közadakozás folyt, hogy a Kerepesi temetőben levő sirját mauzoleum ékesítse s emlékét érczszobor hirdesse. Az országgyűlésen a képviselőház elnöke, Wekerle miniszterelnök, Apponyi Albert, Just Gyula és Hermann Ottó adtak kifejezést a nemzet gyászának. Temetésénél Jókai Mór, Horánszky N. és Herman Ottó bucsúztatták.
Czikkei a Pesti Hirlapban (1841. l. sz. Előszó, a vezérczikkeket névtelenül és jegy nélkül, nagyobbrészt ő írta; a többi czikkekhez is írt jegyezeteket, 31. szám Játékszíni dolgok, polemia, 1842. 116. szám, Dessewffy Aurél gróf, nekr., 174. Iparműkiállítás, 205. Nyilatkozat a m. tudom. akadémia nov. 27. üléséről, 1844. 342. sz. Szerkesztői változás, 344. sz. Kérelem tisztelt levelezőimhez, 363. sz. Olvasóinkhoz, 365. szám, A szerkesztő búcsúszava); az Athenaeumban (1841. I. Játékszini dolgok); a Vierteljahrschrift aus u. für Ungarnban (Leipzig, 1843. II. Kossuth's Vorschlag in Hinsicht des Verhältnisses der Städtestimmen); az Életképekben (1844. II. Zárszó az iparegyesületi ünnepély alkalmából); A Hetilapban (1854. Bevezetés, Legújabb iparmozgalmaink, De Poorter szövőszéki találmányának megszerzése tárgyában, A pécsi vasgyár elsőségi részvényei, 1846. A közgazdasági vezérczikkek állandó rovatát szerkesztette, Tájékozás, Tiszaszabályozás, Földmívelési érdekek, Tiszaszabályozó társulat, Német vámszövetségi társulat az Al-Dunán, Tiszaszabályzati pénzügyvitel, Védvám kell-e vagy szabad kereskedés, Egy kis komoly szó a Budapesti Hiradónak a fiumei vasút iránt, Kamatbiztosítási rendszer, Tengerhez magyar! El a tengerhez! Pécs-mohácsi vasúttársaság és vukovár-fiumei vasút, Tájékozás a fiumei vasút rendeltetése iránt, Egy kis enyelgés, Kamatbiztosítási rendszer elemzése. Mérleg, Ismertetés, Taglalat, Peel és viszhangjai, Még egy felszólítás a fiumei vasút ügyében, Vukovár-fiumei vasút-vonalzás, Vámügy, Szűktermés miatti figyelmeztetés, A budapesti Hiradó a vámkérdésben, A teendők legfőbbike, Ifjabb Szabó Pál megszökése iránt, Az adó, Kérelem a szűkölködők nevében Buda és Pest városok érdemes tanácsaihoz, Adózzunk); az Actenstücke zur Geschichte des ungarischen Schutzvereines-ben (Leipzig, 1847. Ueber die Zollfrage zwischen Oesterreich und Ungarn, nach einer Rede, welch L. v. K. in d. Generalversammlung des Schultzvereins am 20. Aug. 1846. gehalten); az Ellenőrben (Németország 1847. Adó); Kossuth Hirlapjában (szerk. Bajza 1848. 1. sz. Bevezetésül, 2. sz. Az illyr pártütés; 4. Pest, júl. 3.; 16. sz. Pest. júl. 17.; 26. sz. Pest, júl. 29.; 69. sz. Pest, szept. 18., Lemondásom és a mi utána következik; 70. sz. Pest, szept. 19., Felszólítás minden becsületes magyarhoz, a ki erőt érez magában, a haza megmentésére közredolgozni, különnyomatban is; 74. szám, A néphez; 143. szám Tudósítás és felszólítás; 144. szám Felszólítás a budapesti nemzetőrökhöz, s illetőleg parancsnokhoz; 157. sz. szerencse kiséri erdélyi seregünket); a Magyarország és a Nagy Világban (1866. 49. sz. beszéde József nádor halála felett); Toldy István, A magyar politikai szónoklat kézikönyve (Pest, 1866. II. József nádor felett tartott beszéde); az Alföldi Hirlapban (1867. 18. sz. Kossuth utolsó hadi tudósításai. Arad, 1849. aug. 8., ugyanez a Honvéd 1867. 6. szám); a Sárospataki Füzetekben (XII. 1868. A közoktatásról); a M. Polgár nagy Naptárában (1869. K. naplója 1873. máczius 6–12.); a Természetben (III. 1871. A csillagok szinváltozásáról, V. 1837. levele Szontagh Miklóshoz); a Tört. Lapokban (1874. 1–4. sz. K. naplója 1837. febr. 27-márcz. 1., II. 1875. 42. sz. Jelentése 1836. máj. 15. Pesten, midőn a Törv. Tudósításokat megindította; 1876. 34–40. sz. Önvédelme fogságából); a Természettud. Közlönyben (VIII. 1876. A Természettud. Társulat működéséről, 1894-ben a természettudományra vonatkozó leveleinek lenyomata); az Ellenőrben (1878-ban 249-ik szám Önéletirásából); a Pesti Naplóban (1883. 154–158., 163., 164. Visszaemlkezések, 1884. 349. sz. A természettudományi nem- és fajnevek magyarosításának kérdéséről, 1885. 96. sz. Széchenyi István, visszaemlékezés); a Nemzetben (1885. 114. sz. Előszava Iratai népies kiadásához); a Pesti Hirlapban (1887. 354. sz. K. első beszéde fogsága után); az Irodalomtörténeti Közleményekben (II. 1892. Budapeti Évlapok cz. politikai és társadalmi hirlap programmja 1844.); az Egyetértésben (1892. 258. sz. Némely adatok életem folyamából. Kezdettem jegyezni tinnyei magányomban július 17. 1844.)
Levelei: nagybátyjához K. Jánoshoz, Pest, 1824. márcz. 20.; Somssich Antalhoz 1830. a Marseillaiseról (P. Napló 1894. 95. sz.); Pozsony, 1833. szept. l. (Tört. Lapok 1874. 2. sz.); Lónyai Gáborhoz 1833. (P. Napló 1880. 149. sz.); Pozsony 1835. márcz. 3. (Adatok Zemplénvárm. Történetéhez 1898.); Egry Jánoshoz Ugocsa megye főjegyzőjéhez, Pest, 1836. (Kolozsvári Ellenzék 1886. 175. sz.); egy rokonához, Pozsony 1835. decz. 23. (Életképek 1848. II. 10. sz.), Borsodmegyéhez 1836. szept. 3. (Vasárnapi Ujság 1884. 52. sz.); édes atyjához és édes anyjához budai fogságából 1837. aug. 2., 21., szept. 6., 26., 1838. nov. 5., 1839. január 12. (Figyelő XIV. 1883., Egyetértés 1883. 58. sz.); Kölcsey Ferenczhez. Pest, 1837. febr. 17. (Vasárn. Ujság 1870. 1. szám); b. Wesselényi Miklóshoz, Pest, 1840. júl. 1. (kolozsvári Hölgyfutár 1876. 2. sz.); Szaplonczay Jószefhez, Pest, 1841. télhó 5. (P. Napló 1897. 15. sz.); több levele Zay Károly grófhoz 1841–1845. (Nemzet 1886. 225. sz.); b. Vécsey Pálhoz, Pest, 1841. aug. 28. (P. Napló 1880. 149. sz.); B.-Füred, 1842. júl. 21. (Hölgyfutár 1877. 7. sz.); Édes Rudolfhoz, Pozsony. 1843. máj. 26. (Ellenzék 1894. 69. sz.); b. Wesselényi Miklóshoz, Pest, 1844. ápr. 18., máj. 18., aug. 15. (Tört. Lapok I. 1874. 8., 9., 12., 13. sz.); 1846. okt. 15. (Életképek 1876. 142. sz.); Tinnye. 1844. ápr. 11. a védegyletről (P. Napló 1874. 162–164., 168. sz.); Székács Józsefhez, Pest, 1847. máj. 26., az irányról, melyben gyermekeit nevelni akarta (Honvéd 1897. 87. sz.); Komlósy Antalhoz, Pozsony, 1847. decz. 1. (Debreczen 1892. 166. sz.); a magyar kereskedelmi társasághoz. Pozsony, 1847. decz. 17. (Losonczi Hirlap 1896. 11. sz.); levele nejéhez, Szolnok, 1848. szept. 26. (Vasárn. Ujság 1894. 15. sz. hasonmásban); K. és Szemere Bertalan levelezése a magyar miniszterium alakítása tárgyában 1848. nov. 19–26. (Athenaeumban 1873. 14., 15. sz.); Perczelhez 1849. máj. (Magyarország és a Nagyvilág 1867. 35. szám); Lenkei ezredeshez, Makó 1849. aug. 1.; Bem altábornagyhoz, aug. 8.; Görgei Arthurhoz aug. 12. (Brassó 1888. 31. szám); Asbóth ezredeshez, Debreczen 1849. febr. 9. (Zalai Közlöny 1888. 48. szám); öt levele Bem altábornagyhoz 1849. márcz. 17.-június 26. (Reform. 1870. 80. sz.); ugyanahhoz 1849. ápr. 23., 25. Debreczen (Pesti Napló 1850 91., 113. sz.); három utolsó levele 1849.-ben Perczelhez és Bemhez (Pesti Hirlap 1867. 34. sz.); Viddin, szept. 12. Görgeyről (Bars 1884. 36. sz.); Garasanin Iliához,Szerbia belügyminiszteréhez, Sumla, 1850. jan. 18., Kiutahia, jún. 14.; anyjához, jún. 20. (Budapesti Hirlap 1893. 154. sz.); meghatalmazó levele Makk József alezredes részére, Kiutahia, 1851. jún. 25. (M. Salon VI. 1887. hasonmásban); Asztalos Sándorhoz, London 1854. febr. 9. (P. Hirlap 1883. 3. sz.); a New-York Daily Times 1855-ben 23 levelét közli; az Independentben (1856. jan. 17. angol levele Beecheshez, London, november 24-én 1855-ben; 1856-ban 381. szám. London február 22-én; nejéhez 1859. (Magyarország és a Nagyvilág 1880. 19. sz.); London 1860. október 9. (Hon 1867. 225. sz. a volturnói ütközetre vonatkozó oklevél); b. Josika Miklóshoz, London, ápr. 29. 1860. (Pester Lloyd 1868. 141. szám) és London, decz. 22. 1860. (Vasárnapi Ujság 1894. 18. sz.); Rónay Jáczinthoz, Cossila 1861. aug. 5. és Vukovics Sebőhöz, Cossila aug. (Erdélyi Hiradó 1888. 1. sz.); 1863. júl 12. (P. Hirlap 1867. 17. sz.); az olasz légióbeli honvédekhez. Turin, 1863. aug. 5. (Honvéd 1868. 21. szám); két levél az 1866. legiószervezés idejéből (P. Hirlap 1887. 99. sz.); a P. Napló szerkesztőjének. Turin, 1867. szept. 15., 28. (Pesti Napló 218., 229. sz. és a 3-dik ugyanahhoz, Magyarország 229. sz.); Nagyvárad város közönségéhez (Hon 1867. 253. sz.); levelei a M. Ujságban: 1867. 47. szám, Nyilt levél Deák Ferenczhez, Páris, máj. 22.; aug. 17. sz. Nyilatkozványa a jászladányi kerület választóihoz. Turin, aug. 5.; 76. és 110. sz., jún. 27. és júl. 15.; 120. sz. Válasza Rudnay Józsefnek a váczi kerület választói elnökének, Turin, aug. 20.; 179. sz. Nagyvárad városához intézett köszönő irata okt. 3.; 187–189. sz. két levele a vasúti kölcsön tárgyában, okt. 13., 14.; 196. sz. Biharmegye közönségéhez válasza,szept. 15.; 1868. 36. sz. Tavassy Antalhoz, Eger polgármesteréhez, Turin, 1867. okt. 24.; 57. sz. Dömény József ref. lelkésznek febr. 24.; 74. sz. Fehér Péternek, a dömsödi demokrata kör elnökének, febr. 24.; 76. sz. Balta Gyulának, a csanád-battonyai olvasó népkör alelnökének, márcz. 19.; 81. sz. a M. Ujság szerkesztőjének, márcz. 31. és Losoncz város közönségének márcz. 29.; 108. sz. Szent-Iványi Károlynak, a képviselőház elnökének, ápr. 14.; 109. sz. Válasza a pécsi választó kerület elnökéhez; 133. szám, Kivonat Kossuth egy magánleveléből; 169. szám, a Magyar Ujság szerkeszetőjéhez, július 16.; 1869. 75. szám, Kivnat Kossuth leveleiből Irányi Dánielhez, Böszörményi Dániel halála felett, márcz. 30.; 113. sz. Irányi Dánielhez, márcz. 5., melyben Kállay Ödönt Szegednek mint képviselőt ajánlja; 1870. 1. sz. Vidacs Jánoshoz, a honvédmenház ügyében, 1869. okt. 5.; 61. sz. Bobory Károlyhoz, 1870. febr. 18., 70. sz. Barvarit Antalhoz, mint a szigetvári olvasó-egylet elnökéhez, márc. 4.; 106. sz. Irányi Dánielhez, a megyerendezés tárgyában, február 17.; 111., 112. szám ugyanahhoz, máj. 5., melyben megküldi neki az előbbi levélben említett alkotmánytervet, ennek lenyomata; 166. sz. Kubinyi Lajosnak, a M. Ujság szerkesztőjének, Valdieri, 1870. júl. 14.; 243. sz. Wagner Ferencznek, az ó-kanizsai követválasztó kerület elnökének, Turin, okt. 15.; 1871. 6., 15., 16. sz. Együttes válasz többeknek. 1870. decz. 30., 1871. jan. 12.; 88. szám, Biróy Bélának, jan. 12.; 270. szám Mauks János mészáros mesternek Rákos-Palotán, jún. 8.; 268. sz. a sajtóhibák javításáról, nov. 18.; 279. sz. a New-York Herald tudósítójához, okt. 19.; 1872. l. sz. Mednyánszky Sándorhoz a monsummanói barlangról, 1871. okt. 2.; 116. sz. Irányi Dánielhez, az ellenzék két árnyalatának feladatáról, máj. 18.; 282. szám, Simonyi Ernőhöz, Duschekről, nov. 26.; 1874. 2. sz. Krivácsy József honvédtüzér ezredeshez, a honvédmenház ügyében, 1873. deczemb. 14.; 32., 33. szám, Madarász Józsefhez, pénzügy, febr. 4.; 45. sz. ugyanahhoz a pártalakulást illetőleg, jan. 7.; 49. szám ugyanahhoz, megyei önkormányzat, febr. 20.; 61. sz. Simonyi Ernőhöz márczius 10., magánlevéltára tárgyában; 78. sz. barátaihoz, Baraccone di Collegno, márczius 29., melyben új lakásáról értesít; 160. sz. az Ujdonságok cz. rovatban; a M. Polgár szerkesztőjének júl. 8.; 202. sz. Monsummano, aug. 25. a függetlenségi párthoz); levele Schvarcz Gyulához, Turin, márcz. 3. 1868. (Uj Korszak 1. sz.); Degré Alajoshoz, turin, 1868. júl. 16. (Ország-Világ 1885. 11. sz.); Szalay Józsefhez, Turin, 1871. ápr. 6. (Debreczen, 1898. 61. sz.); Stamm Gusztávhoz ápr. 17. 1872. (Sárosmegyei Közlöny 1889. 28. sz.); levelei az Egyetértésben: 1875. 32. sz. Herman Ottónak Doroszlón, Collegno, márcz. 17. iparmozgalom; 70. sz. a közönséghez, jún 18. segély-kérő levelekre együttes válasz; 71. sz. a debreczeni független pártnak, június 15. a fúzióról; 84. sz. az Abauj-Kassai Közlöny szerkesztőjének, a «Riadó» által nevével történt visszaélés ellen; 1876. 294., 306. sz. Simonyi Ernőhöz decz 3. és 12. a keleti kérdésről; 310. sz. Lukács Gyulának az Egyetértés munkatársának, decz. 24., ugyanazon tárgyban; 1877. 10. sz. Nyújtó Pálhoz, a czeglédi választó kerület választási elnökéhez, jan. 5. Czegléden történt megválasztása alkalmából; 80. sz. Bartha Ferencz, Czegléd polgármesterének, márczius 17., a czeglédi küldöttség tagjainak megküldi fénykép-arczképét; 1877. 188. sz. máj. 3. idézi Herman Ottó vezérczikkében; 209., 227. sz. Molnár Sámuelnek, Czegléd képviselőjének, aug. 12., 30. a keleti kérdésről; 1878. 60. sz. Zlinszky Istvánnénak, febr. 18., köszönetet mond atyja sirjának a pusztulástól való megóvása s emlékkővel ellátása körül kifejtett buzgalmáért; 209. sz. Mezei Ernőnek, júl. 23., választási ügy; 211. sz. Helfy Ignácznak, júl. 26., a pártok állásáról; 213. sz. ugyanannak júl. 28., a függetlenségi párt elveinek gyakorlati keresztülvihetőségét bizonyítva; 304. sz. ugyanannak okt. 19., az occupatio történetéhez; 1879. 88. sz. Bakay Nándor képviselőnek, márcz. 22., a szegedi árvízről; 119. sz. Tettey Nándor és társa könyvkereskedő czégnek, ápr. 21. ugyanazon tárgyban; 176. sz. Bakay Nándornak jún. Szeged recostructiójáról; 1882. 258. sz. Petőfi-társasághoz, Turin, aug. 25.; 271. sz. Helfy Ignácznak, szept. 17. nyolczvanéves születésnapja; 301. szám Patridge Arthurhoz, a nemzetközi békebirósági társaság titkárához, okt. 12.; 316. szám Helfy Ignácznak, okt. 15. a zsidó kérdésről; 1883. 86. sz. Ifj. Bölöny Sándor képviselőhöz, a nagyváradi függetlenségi párt elnökéhez, márczius 15.; 111. sz. Kassa város törvényhatósági bizottságának, márcz. 31. a nyolczvanadik születésnapjára küldött üdvözletet köszöni meg; 163. szám, Sal Ferencz, Nagyvárad polgármesteréhez, máj. 12-én ugyanazon tárgyban; 180. szám, Bereg vármegyéhez, jún. 15., ugyanarról; 229. szám, Urváry Lajoshoz, aug. 21. Tiszaeszlári per, antisemitismus; 231. szám, Madách Károly alispánhoz, júl. 1., válasza Nógrádmegye üdvözlő iratára; 345. sz. Kende Péter Ung megye alispánjához, decz. 10-én ugyanazon tárgyban; 1884. 151. sz. Hálanyilatkozata születése 80. évfordulója alkalmából hozzá intézett üdvözlésekre, máj.; 1885. 128. sz. Parlaghy Vilmához, ápr. 15.; 1886. 83. sz. Helfy Ignáczhoz, márcz. 18., parlamenti rendszer; 169. sz. Olay Lajos képviselőnek, szept. 22., a delegáczióról; 285. sz. Helfy Ignáczhoz, okt. 5., bolgárügy; 1887. 58. sz. levele Palmerston lordhoz; 92-ik szám, A függetlenségi és 48-as párt egyik tagjának az antisemitismusról; 116. sz. Kis-Kun-Félegyháza városi tanácshoz és képviselő-testülethez, márcz. 20., díszpolgárrá választatása; 1888. 31. sz. Waagner Gusztáv ezredeshez New-Yorkba 1887. szept. 12.; 112. sz. Irányi Dánielnek, ápr. 13. az árvizekről; 188. sz. Hevesi Józsefnek, San-Pietro, június 27., regalemegváltás; 252. sz. Bogdányi Mórhoz, Turin, szept. 7. budapesti belvárosi képviselőválasztás; 1889. 28. sz. Távirata Polonyi Gézához, mint az ifjuság országos nagygyűlése elnökéhez, Turin, jan. 27.; 45. sz. Helfy Ignáczhoz, február 14. töredékekben közölve; 177., 180. sz. ugyanahhoz jún.; 350. sz. Mülek Lajoshoz decz. 9. a maga honosságáról; 1890. 15. sz. Helfy Ignácznak, jan. 12. válaszul a Józsefvárosi ellenzéki pártnak üdvözlő táviratára; 95. sz. A magyar közönséghez ujbb Iratai tárgyában, márcz.; 266. sz. Polonyi Gézának, szept. 23.; 270. sz. Herman Ottóhoz, szept. 25. a függetlenségi pártviszályról; 285. sz. Salacz Gyulához, Arad polgármesteréhez, okt. 3.; 1891. 87. sz. Helfy Ignácznak a közigazgatási törvényjavaslatról; 223. sz. Hentaller Lajoshoz jún. 24., a szabadságharcz emlékeiről; 1892. 260. sz. a hegyaljai egyházmegyéhez szept. 14.; 1893. 96. sz. Hentaller Lajoshoz, okt. 18., a Hentzi szobor koszorúzásáról; 132. sz. Helfyhez, május, az egyházpolitikáról; 157. sz. Polonyi Gézához, jún. 5., a függetlenségi pártról; a Természettudom. társulathoz, Collegno, 1876. aug. 12. (Term. Közlöny VIII. Vasárnapi Ujság 1876. 46. sz.); 1877. márcz. 14., 17. arczképeiről (Vasárn. Ujs. 1877. 13., 14. sz.); Hajasz Pál evang. lelkészhez 1877. máj. 4. (Pesti Hirlap 1882. 263. és Vasárn. Ujság 30. sz.); Thallóczy Lajosnak, a m. történ. társulat segédtitkárának, 1877. okt. 29. a Századok 1–4. füzetéről (Fraknói és Hunfalvy Pál észrevételeivel); Bodon Józsefhez 1879. febr. 28. a népies irodalomról (Vasárn. Ujság 1880. 12. sz.); a gyöngyösvidéki földbirtokosokhoz, ki Olaszországban akart letelepedni, Collegno, máj. 21. 1879. (Közügy után P. Hirlap 119. sz.); a szegedi egyház előljáróihoz, 1879. aug. 15. (Békésm. Közlöny 1879. 91. sz.); Szana Tamáshoz a Petőfi-társaság titkárához, Turin, 1882. aug. 25. a magyar szépirodalomról (Koszorú VIII. 289. l., Vasárnapi Ujság 39. szám); Szilágymegye alispánjához, 1883. ápr. 30. (P. Hirlap 142. sz.); Komárommegyéhez máj. 2. (u. ott. 154. sz.); Nagyvárad városához, máj. 12. (u. ott, 164. sz.); Debrczen város polgármesteréhez máj. 15. (u. ott, 193. sz.); Borsodmegyéhez, Turin, 1884. (Vasárnapi Ujság 840. l.); Helfy Ignáczhoz, Turin, nov. 24. 1884., a természettudományi nem- és fajnevek magyarosításának kérdéséről (Természettudományi Közlöny 1894.); Nyiregyháza városához, Turin, szeptember 30. 1890. köszönete a város által tett Kossuth-emlék-alapítványért (a nyiregyházi ág. hitv. evang. főgymnasium 1891. Értesítőjében kőnyom. hasonmásban).
Proclamatiói: Felszólítás a nemzethez kamatos kincstárutalványok kibocsátása ügyében. Buda, máj. 23. 1848.; Pénzügyministeri rendelet kamatos kincstár-utalványok kibocsátása ügyében, Buda, máj. 24. 1848.; Kossuth szózata! September 18.; Kossuth L. ezeket írja Fehérmegye népéhez s bizottmányához... Szegszárd; Pest, szept. 19. 1848. Felszólítás minden becsületes magyarhoz, a ki erőt érez magában, a haza megmentésére közredolgozni; A néphez! Pest, szept. 23. 1848.; Az oláh néphez! Pest, okt. 10. 1848. (külön ruménul is); Kossuth Lajos elnök, a honvédelmi bizottmányhoz Pozsony, okt. 30. éjfélkor (külön németül is); A hon jelen vészes korszakában ... Pozsony, 1848. nov. 4. (német szöveggel is); Szózat a felvidék tótajkú lakosaihoz, Pest, nov. 12. 1848.; Magyarország törvényhatóságának, A mozgó nemzetőrség kiállítása és alkalmazása tárgyában. Bpest, decz. 18. 1848.; A magyar néphez a népfelkelés és szabad mozgó (guerilla) csapatok iránt. Bpest, decz. 18. 1848. Az országos honvédelmi bizottmány; Nyilt rendelet. Bpest, decz. 22. 1848. A honvédelmi bizottmány elnöke. (A haza minden lelkészeinek); Magyarország kormánya kimozdul Budapestről... A honvédelmi bizottmány elnöke; A nemzet kormánya nevében! Debreczen város közönségéhez! Debreczen, jan. 6., 1849.; Miskolcz kezünkben van! Debreczen, febr. 8. 1849.; Hivatalos tudósítás, febr. 28. és márcz. 7. 1849.; Kossuth szózata Gödöllőről. Kelt a gödöllői főhadiszállásról, Krisztus feltámadásának ünnepén, ápr. 7. 1849. nyom. Pesten (több utánnyomásban); A magyar nemzet nevében a magyar hadsereghez. Debreczen, 1849. márcz. 8. (a Honvéd 1867. 21. sz. is); Az ország kormányzó elnöke, Debreczen, ápr. 19. 1849. (5821. K. e. körlevele); Nyilt rendelet, Debreczen, ápr. 25. 1849. (6163. K. e. külön németül is); Rendelet a székhelyek ügyében. Debreczen, ápr. 27. 1849. (6288. K.); Hazafiak! Budapest, június 25-én 1849. (K. sózata az orosz betöréskor); A nemzet kormánya a néphez! A haza veszélyben van! Bpest, jún. 27. 2849. (Különnyomata melléklet a Szegedi Hirlaphoz; németül is megjelent Budapesten); Arad be van véve, Czegléd, 1849. júl. 2. (Külön németül is); Újabb tudósítás győzelmünkről a szőnyi sánczoknál. Budapest, július 3-án 1849.; A nemzethez, Aradvára, aug. 11. 1849. (Több utánnyomásban és németül, tótul, ruménül).
Munkái:
1. Felelet gróf Széchenyi Isvánnak. Pest, 1841. (a «Kelet népe» cz. munkájára.)
2. Ungarns Anschluss an den deutschen Zollverband. Votum von... Aus dem Ungarischen des «Pesti Hirlap» (Pesther Zeitung), übertragen von G. St. Leipzig, 1842.
3. Jelentés az első magyar iparműkiállításról 1842. A magyar iparegyesület igazgató-választmánya megbízásából szerkeszté... Pest, 1843. (Németül, ford. Henszlmann Imre. U. ott, 1843.)
4. Ungarn's Wünsche. Eine politische Abhandlung über die wichtigsten in dieser Hinsicht obshwebenden Fragen von Lajos von K...., Leipzig, 1843. (Wirkner röpirata ellen.)
5. Beszéd József főherczeg-nádor nemes Pest megye főispánya felett nemes Pest megye közgyűlésén január XXV. 1847. Buda, 1847. (Tört. Lapok II. 1875. 48. sz. is).
6. Rede in der Ständesitzung, am. 3. März 1848. Leipzig, 1848. (Oesterreichs Wiedergeburt. Anhang).
7. Kossuth's Rede in der ungarisch-kroatischen Angelegenheit, nebst der Sr. k. k. Hoheit, dem mit der Schlichtung dieser Frage beauftragten Erzherzog Johann übergeben Meinungsäusserung des ung. Ministeriums in diesser Angelegenheit. Pressburg, 1848.
8. Kossuth Lajos hálahangjai a nemzet nevében Magyarország nádorához ápril 1. 1848. Pest.
9. Kossuth's begeisterungsvolle Rede, gehalten am 11-ten Juli 1848. im Unterhause, vor den zahlreich versammelten Repräsentanten. Pressburg, 1848. (Magyarul: Kossuth Lajos 1848. júl. 11. beszéde a haderő megajánlása ügyében. Bpest, 1898. M. Könyvtár 36.)
10. Ohlas ku ludu uherskeg kragini. Z uherského preloženj. Kassa, 1848.
11. Kossuth Lajos remek beszéde, melyet szept. 22. a Bécsben el nem fogadott küldöttség jelentése után tartott a képviselőházben. (Gyorsírók után.). Pest.
12. Kossuth Lajosnak Szeged népéhez 1848. oct. 4. mondott beszéde. Szeged.
13. Magyarország népeihez. A mindeható Isten – a szabadság – a népek Istenének nevében. Pest, decz. 22. 1848. Az országos honvédelmi bizottmány nevében. Ívrét 3 lap. (Utánny. Egerben).
14. Kossuth Lajos kormányzó elnök imája, melyet a kápolnai csatában elesett magyar harczfiak sirjánál térdenállva elmondott. Kolozsvár, 1849. (Roboz István írta, l. Tóth B. Tört. Mende-Mondák. Utánnyomat. Kőzzéteszi Domby A. Esztergom, 1849. Németül: Düsseldorf, 1849.)
16. Törvényjavaslat. A hadseregnek 50,000 fővel szaporítása elrendeltetik. Debreczen.
16. A huszár. Szemere Bertalantól. A honvédelmi bizottmány nevében K. L. elnök (utószavával). Debreczen, 1849. febr. 17. (A Honvéd 1867. 22. sz. is.)
17. Ludwig Kossuth, Dictator von Ungarn. Als Staatsman und Redner. Nebst seinen fünf bedeutendsten Reden. Mannheim, 1849. (Jul. 11., aug. 3., szept. 4. beszéde, felhivása szept. végén és okt. 4. beszéde.)
18. Die Katastrophe in Ungarn. Originalbericht aus Widdin. Leipzig, 1849. (Magyarúl: Kossuth a forradalom végnapjairól. Viddin, szept. 12. szózata az angol és franczia politikai ágensekhez. Jegyzetekkel kisérve Szilágyi Sándortól. Pest, 1850. (Magyar forradalmi Adattár I.; ugyanez németül. ford. C. R. Pst. 1850. Olaszul, Giuliano Landucci által németből ford. Firenze, 1850)
19. Gesammelte Werke von Ludwig Kossuth. Aus dem Ungarischen übersetzt und herausgegeben von G. Zerfy. Grimma u. Leipzig, 1850–51. Három kötet. (Europäische Bibliothek 322., 348., 349. K. tiltakozott ezen kiadás ellen, l. Századok 1877. 765. l., mely nem az ő munkája; azonban beszédeiből, czikkeiből, kiáltványaiból több van ebben magyarra lefordítva és Zerffy saját munkájából megtoldva.)
20. Aus Kossuths Memoiren. Ins Deutsche übertragen von Grafen S. Grimma, 1850.
21. Kossuth Lajos, Speeches in England, with a brief sketch of his life. London, 1851. (Németül: Braunschweig, 1851.)
22. Kossuth in England. Authentic life of his excellency Louis Kossuth, governor of Hungay. Hiss progress from his childhood to his overthrow by the combined armies of Austria and Russia. With a full report of his speeches delivered in England, at Southampton, Wincherter, London, Manchester and Birmingham. To hwich is added his adress to the people of the United States of America. London, 1851. arczk. és több fametszetű képpel.
23. Kosssuth in new England: a full account of the hungarian governors visit to Massachusetts; with his speeches. Boston. 1852.
24. Select speeches of Kossuth. Condensed and abridged, with Kossuth's express sanction by Francis W. Newman. London, 1853. (51 beszéde, Petriknél részletezve.)
25. Kossuth's speeches on the war in the city hall of Glasgow, July 5. 1854. London, 1854.
26. Authentic report of Kossuth's speeches on thy east and the alliance with Austria, at Sheffield, June 5. and at Nottingham, Jun. 12. 1854. Published by himself. London, 1854.
27. Traduction Française du discours prononcé a Hanley (Staffordshire, Angleterre)... le 21. Aout 1854. sur la guerre d'Orient. U. ott,
28. Hungary and its Revolutions, with a memoir of Louis Kossuth. Ugyanott 1854. (Hungary in the nineteeth century 159–545-ik lap) aczélm. arczk.
29. The futur of nations: in what consists its security. A lecture delivered in the Broadway tabernacle, New-York, on monday evening,June 21. 1852. Revised and corrected by the Author. New-York. 1855.
30. Le congrés, l'Autriche et l'Italie. Révélations sur la Crise Italienne. Bruxelles, 1859.
31. La question des nationalités. L'Europe, l'Autriche et la Hongrie. U. ott, 1859. (Három kiadásban bővítve. Bevezetésül az 1858. nov. 18. és 19. glasgowi beszédeivel.)
32. Progetto di organizzazione politica dell'Ungheria la questione della nationalita presa in considerazione de Luigi Kossuth a Kuteya, con prefasione del colonello Stefano Türr. Milano, 1860.
33. Kossuth parlamenti élete. Kiadták Karádfy (Szilágyi Sándor) és Rátkay (Ráth György). Pest, 1861. Két rész. (Parlamenti beszédei.)
34. A magyar nemzet szebb jövője. Ford. és kiadja Kozma Imre. Győr, 1861.
35. Kossuth levelezése a magyar szabadságharcz karvéreivel 1848–1849-ben. Közli Mészáros Károly, mint a nemzeti kormány által megbizott történetjegyző. Ungvár, 1862.
36. Grande solennita nella legione Ungherese con un discorso di Kossuth. Torino, agosto 1863. (Különny. a milanoi L'Alleanzaból.)
37. K. L. proclamatiója. Vitéz magyarok. Kelt az olasz kir. táborban jún. 24. 1866. (Olaszúl: Milanó, 1866.)
38. Kossuth Lajos nyilt levele Deák Ferenczhez, Páris, máj. 22. 1867. Pest, 1867.
39. Kossuth Lajos országgyűlési beszédei. U. ott, 1867. (2. kiadás.)
40. Kossuth Lajos és fiai, Ferencz és Lajos Tivadar levelei a magyar nemzethez. Kiadják Mészáros Korály és Szodoray Nándor. U. ott, 1868. (K. és fiai arczk. 2. kiadás.)
41. Kossuth Lajos két levele, felelet sokaknak. (Turin 1868. decz. 24., 1869. jan. 11. Különnyomat a M. Ujság 1869. jan. 1., 16. és 17. sz. Németül és tótul. U. ott, 1869.)
42. Kossuth Lajos levelei Bem altábornagyhoz, 1849. márcz.-jún. Kiadja Markay Aladár. U. ott, 1870. (A Reform 80. sz. közölt ezekből ötöt és ismertette a Hon után a Honvéd 19., 20. sz. Németül. Pozsony, 1870.)
43. Kossuth Lajos a cseh válságról. Három levélben (Turin nov. 5., kelet n, és nov. 8.) Helfy Ignácz, a Magyar Ujság szerkesztőjének. Pest, 1871. (Különny. a M. Ujság 258., 261., 263. sz.)
44. K. L. Levele Helfy Ignáczhoz Deák Ferenczről. Baracconedi Collegno febr. 14. 1876. Bpest. (Különny. az Egyetértés 47. sz.-ból)
45. K. levele a czeglédiekhez. Collegno al Baraccone, jan. 5. 1877. (Melléklet az Abauj-Kassai Közlönyhöz.)
46. Törvényhatósági Tudósitások. Kossuth Lajos levelezése 1836. júl. 1-től 1837. máj. 7-ig, Kossuth Lajosnak 1877. decz. 23. Földváry Mihály országgyűlési képviselőhöz, ez időszerint Pestmegye alispánjához intézett levelében megadott engedélye folytán. A tiszta jövedelem az 1848–49. honvédek segélyezésére fog fordíttatni. Bpest, 1879. (Földváry előszavával és végül K. Lászlónak, Pest. 1837. máj. 6., írt levele, melyben a törvényhatóságokkal fia elfogatását tudatja.)
47. Mit üzen Kossuth Lajos a magyar népnek? Kossuth L. sajátkezű irataiból közli egy igaz 48-as polgár. U. ott, 1881.
48. Irataim az emigratióból, I. kötet. Az 1859. olasz háború korszaka, U. ott, 1880. K. arczk., II. kötet. A villafrancia béke után. U. ott, 1881., III. kötet. A remény és csapások kora, 1860–62. U. ott, 1882. IV. kötet. Történelmi tanulmány. Politikai előzmények a magyar emigratió olaszországi viszonyához. Sajtó alá rendezte Helfy Ingácz. U. ott, 1894. V. kötet. Történelmi tanulmányok. Első rész: 1860–1863. (Magyar ügyek.) Második rész: 1863. (Lengyel forradalom.) Sajtó alá rendezte Helfy Ignácz. U. ott, 1895., VI. kötet. Kossuth Lajosnak 1863–1867. közt írt politikai érdekű levelei. Sajtó alá rendezte Kossuth Ferencz. U. ott, 1898. (Az elősót közölték a P. Napló 1879. 281. sz. Egyetértés 322. sz. és a többi napi lapok. Ism. P. Napló 1880. 108., 113.,Egyetértés 117., 120., 1883. 357. sz., Ellenőr 1880. 204., Hon 108., Főv. Lapok 101. 291. sz., Független Hirlap 127. sz. Vasárnapi Ujság 1880. 18. sz. kézirata hasonmásával, 1883. 52. sz., Budapesti Szemle XXVI. 1881., Nemzet 1898. 293. sz., Bud. Hirlap 293. sz., Egyetértés 295. sz.; M. Kritika 3. sz., Budapeti Szemle XCVII.; a K. Iratainak VII–X. köteteit most rendezik sajtó alá; a VII. kötet tartalma lesz K. naplója 1866. működéséről és a magyar légió érdekében folytatott tevékenysége; a VIII. K. Iratai 1867-től haláláig, tehát a dualizmus ellen való állásfoglalása; a IX. a 40-es évek korszakára vagyis a szabadságharcz előzményeire vonatkozó iratok; a X. K. kis-ázsiai, amerikai és angliai működésére vonatkozó iratai és K. fontosabb beszédei; e négy kötet megjelenése az 1899. és 1900. évre van tervezve. Németül, Pozsony, 1880. I–III. kötet, arczk.; Francziául: Souvenirs et ecrits de mon exil, période de la guerre d'Italie. Paris, 1880. cz. arczk. (Az I. kötet); angolúl: Memories of my exile. Translated from the original Hungarian by Ferencz Jausz. London, Paris & New-York, 1880. cz. (Az I. K.)
49. A magyar emigratio mozgalmai 1859–62. Kosuth emlékiratai nyomán. Bpest, 1883. (Olcsó könyvtár 171.)
50. Kossuth Lajos hálanyilatkozata születésének nyolczvanadik évfordulója alkalmából hozzá intézett üdvözlésekre... (Turin, 1884. máj.) Maros-Vásárhely, 1884.
51. Kossuth Lajos irtai összevont népies kiadásban. A szerző meghatalmazásával szerk. Helfy Ignácz. Bpest, 1885–86. 20. füzet. K. arczk. és 22 képpel. (Ism. Pesti Napló 1887. 174. szám).
52. Kossuth legujabb levele idősb Szinnyei Józsefhez, Stahilimento idroterapico Graglia iellese Prov. di Novara. Italia, július 23., 1888. (Fogságában irt leveleiről.) Bpest, 1888. (Különnyomat a Budapesti Hirlap 214. sz. Sz. bevezető magyarázó soraival.)
53. Kossuth levele dr. Hornyai Bélához S.-A.-Ujhelyt. Turin, 1890. febr. 12. S.-A.-Ujhely.
54. Néhány szó újabb irataim tárgyában. Bpest, 1890. ápr. 5. (Előfizetési felhivás.)
Kéziratai: Országgyűlési Tudósításai, az 1832–36. országgyűlés alatt közrebocsájtott irott hirlapja, mely sok példányban másoltatott és küldetett szét. Levelei fogságából, melyket 1837. júl. 12-től 1840. ápr. 9-ig írt, 29 levél édes anyjához, 16 édes atyjához, kettő dr. Balogh Pálhoz és egy-egy Benyovszky Péter és Vörös Antalhoz; (egykorú másolatban megvannak Görcsönben Wesselényi Miklós birtokában; a levelek alatti jegyzetben a másoló megjelölte a kir. fiskus által kitörölt helyeket, melyek a törlés daczára olvashatók voltak). A magyar nemzeti múzeum kézirattárában:az 1837. notapörére vonatkozó iratok 2-rét 9 füzet és 34 levél; Vallomása és az ellene hozott táblai itélet, 4-rét 36 levél. Beszéde Pestmegye gyűlésén, 1840. szept. 6. ívrét 4 lap. Politikai levelei s útmutatásai az emigratio idejéből (másolat, Horváth Mihály hagyatékából). 4-rét 245 levél. Levelei Szabó József szemorvoshoz az 1828–1830. évekből, Weisz Bernát Ferenczhez, Buda, 1848. máj. 13., 14, Landerer Lajoshoz 1842–1844. öt darab; Heckenast Gusztávhoz, Pest, 1843. decz. 18.; Eszterházy Pál hg. külügyminiszterhez 1848. máj. 20. titkos átirata; C. Geach esquirehez 1852. decz. 7. Földváry Károly ezredeshez, Turin, 1867. febr. 13.; Konkoly Thege Ferenczhez Budára 1868. máj. 13. és 14.; Lorberer Sándorhoz 1868. decz. 14.; Tettei Nándor és társához, 1879. április 21., emlékiratai kiadása tárgyában. 1874-ben a vallás- és közoktatásügyi miniszter megvette a Vörös Antalnak, K. titkárának könyvtárát és kézirati hagytékát 3000 forintért a m. n. múzeum számára. 1894. febr. 12. irták alá K. és fiai azon szerződést, melynek alapján, a 4303 kötet és füzetből álló K.-könyvtárt 32, 130 franknyi összegért. K. halála után, örök letéteménykép a m. n. múzeumnak adták; ezen gyűjteménynyel együtt az angol és amerikai lapokba irt czikkei is, az illető lapokból kimetszve, a múzeumba kerültek; ugyanezen évben K. Ferencz, országgyűlési képviselő és öcscse K. Lajos Tivadar a boldogult édes atyjokhoz intézett 400 darabnál több üdvözlő feliratokat, díszpolgári s egyéb oklevélgyűjteményt, több kegyeleti tárgy kiséretében szintén a m. n. múzeumnak ajándékozták; szintén 1894-ben k. Ferencz kezdeményezésére a Kossuth család turóczmegyei levéltára, mely a család czímeres nemes levelével együtt 584 darabból áll, örök letéteményként a múzeumba került. 1896-ban a magyar kormány megvette a magyar n. múzeum számára 100,000 forintért K. Lajosnak összes iratait és levéltárát. Végre K. L. ötven eredeti levele, melyeket fiaihoz és Ihász Dánielhez intézett, 1898. okt. Jókai Mórnak adattak át, azon meghagyással, hogy azok véglegesen a m. n. múzeumba helyeztessenek el; 1899. jan. beadatott a magyar nemzeti múzeumba. K. és Helfy levelezése, melyet Helfy özvegye 1898-ban a magyar általános hitelbanknál helyezett volt el.
Szinművei: Egy államférfi vagy igazságos miniszter, dráma 4 felvonásban Hafner Károlytól, németből ford. 1826. (az aradi ereklyemúzeumban); András és Béla vagy korona és kard, eredeti ősi nagy dráma 5. felv., nemzeti játékszinre írta Kossuth Lajos Zemplén vármegye ügyvédje, előadatott Egerben 1830. ápr. 22., Miskolczon okt. 18., decz. 18., 1831. nov. 29., Debreczenben 1831. febr. 26., Pozsonyban 1833. ápr. 15., Kolozsvárt 1835. decz. 12. Ezen szinlapon ez van jelentve: Weissenthurn Johanna Finnlandi herczeg darabjából átdolgozta Koschut Pál; ez azonban tévedés lesz, mert K. Pál ez időből ismeretlen; János Finnland herczege, szinjáték 5 felv. Weissenthurni Franul Johanna munkája után magyarra tette, előadatott Budán 1834. aug. 15., 1836. jún. 16., Debreczenben 1837. február 16. és Pesten 1839. máj. 21., június 5., 1841. febr. 26. (Honművész 1833. 7., 1834. 67., 1836. 72. sz., M. Salon IX. 1888. Váli Béla, K. nemzeti drámája, Debreczen 1893. 185. szám, Váli Béla, K. mint szinműiró, Budapesti Hirlap 1893. 313. sz., Pesti Napló 1893. 318. sz., Szinművészeti Lapok 1894. Váli Béla, K. mint szinműiró, egykorú szinlapok).
Arczképei: aczélmetszés: rajz. Eybel 1841. nyomt. Leykam A. Bécsben (az Emlény 1842. évfoly.); Batthyányi Lajossal egy lapon, Tyroler metszette Weber rajza után Bécsben 1848. (az Ungar melléklete); Baumgartnertől Lipcsében; Schäfer Róbert Drezdában; Párisban 1849. (hasonmása a Vasárnapi Ujság, 1891. 35. sz.) Kőnyomat: Eybeltől 1844. Bécsben; a legelső 1847. (Daguerrotyp arczképe b. Helfert v. b. titkos tanácsos birtokában van, ki erről másolatokat ajándékozott gróf Kreith múzeumának); kőnyomat: rajzolta Barabás 1848-ban, nyomt. Walzel Pesten (a PestiDivatlap 1. sz. melléklete); azután még háromszor rajzolta Barabás 1848–49-ben, egyikét Mahlknecht metszette Bécsben; Wagner műárúsnál, Pesten, 1848.; Szamossy Elek 1848 (Az első magyar miniszterium csoportképen); Strohmayer Károly lith. Bécsben 1849.; Geyer C. metszette 1849. (Zeitgenossen. Neue Folge XIII); Günther J. Zeitgenossen. in Biogr. u. Porträts Jena 1848. u. 1849. cz. gyűjteményben; Alophenál Párisban (Goupil & Comp., Homme du jour-ban); Kurrowszky rajza után lith. Ammontól, Berlin; Rinzhofertől, Bécs; Jessentől Altona; Bertoutstól, Párisban; Illakovics rajza után Ploszczynszkitől Londonban; 1853. lith. az amerikai Egyesült-Államok elnöke számára; Waldowtól; Geyertől 1850.; Öbergtől 1852.; Gerhartól; Lerchtől Bemmel és Dembinszkyvel egy lapon; nyomt. Rohn és Grund Pesten 1867. (melléklet a Nefelejtshez); fametszés: az Illustrated London News után; kézirajz Kossuth Ferencztől 1881. Halász Gézának küldte (Ezernyolczszáznegyennyolcz. Budapest, 1898. 450. l.); olajfestés: Ernszt Lajos gyűjteményében (hasonmása: Ezernyolczszáznegyvennyolcz. Bpest, 1898. 406. l.); Parlaghy Vilma 1885-ben Turinban kétszer festette K. arczképét álló s ülő helyzetben; életnagyságú arczképét festette Roskovics Ignácz Szeged városának az új kulturpalota díszterme számára; Pest-vármegye 1898. július 11-én leplezte le közgyűlése termében Kossuth arczképét, Stettka Gyula festm.; Kossuth Ferencz a 48-as képek után festette meg anyjának arczképét Kreith gróf gyűjteménye számára s öregkori arczképét is Turinban. K. összegyűjtött arczképei, a képes kis lapokból kimetszettekkel együtt ezeren felül, megvannak Kreith Béla gróf 1848–1849. múzeumában.
Szobra: mellszobor Kis Györgytől (Ezernyolcszáznegyvennyolcz. Budapest, 1898. 225. l.); Róna Józseftől Miskolczon, lelepleztetett 1898. május 30-án (Vasárnapi Ujság 23. szám, a szobor rajzával) és fia K. Ferencz által mintázott mellszobor, mely K. halála után készült Turinban. (Vasárnapi Ujság 1894. 44. sz.) Szliácson a fürdőközönség K.-emléktáblát leplezett le 1898 nyarán, K.-nak 1847. nyarán ott tartózkodása emlékére.
Jelenkor 1843. 6–14. sz. (Gr. Széchenyi I., Wesselényi Miklós és K.).
Deutsche Worte eines Oesterreichers. Hamburg, 1843.
Croquis aus Ungarn, Leipzig, 1843.
Magyarkák. Lipcse, 1845.
Sonntagsblätter 1846. 10. sz. (Wien, Pfundheller, Ein Besuch in der Warasdiner Millitärrenze).
Irodalmi Őr 1847. 1. sz. arczk.
Pesti Divatlap 1847. l. sz. arczk.
Honderű 1847. II. 11. sz. (Severus).
Országgyűlési Emlény 1848. (Vahot Imre. K. mint országgyűlési szónok).
1848–49: Nemzetőr 17. sz. (1848. Majer István, K. villamokkal jár), Ábrázolt Folyóirat (Kassa, 1848), Alföldi Hirlap, Arad, Brassói Lap, Budapesti Divatlap, Budapesti Hirdó, Charivari-Dongó, Csiki Gyutacs, Debreczeni Lapok, Életképek, Ellenőr, Erdélyi Hiradó, Esti Lapok, Figyelmező, Forradalom, Futár, Hadi Lap, Hazánk, Honderű, Honvéd, Jelen, Jelenkor, Jövő, Képes Ujság (Kassa 1848), Kis Követ, Kolozsvári Hetilap, Kolozsvári Hiradó, Komáromi Értesítő (1849), Komáromi Lapok (1849), Kossuth Hirlapja (1848), Közlöny, Köztársasági Lapok Márczius Tizenötödike, Mult és Jelen, Munkások Ujsága, Nemzet, Nemzeti Ujság, Nemzetőr, Nép Barátja, Nép-Elem, Pesti Divatlap, Pesti Hirlap, Radicallap, Respublica, Szabadság, Szabadság Egyenlőség Testvériség, Szegedi Hirlap, Székely Hirmondó, Tiszavidéki Ujság, Agramer Politische Zeitung, Allg. Pest-Ofner Zeitung, Alg. Zeitung von und für Ungarn, Freiheitsbote, Fünfkirchner Zeitung, Das junge Ungarn, Kronstädter Zeitung, Neue politische Ofner-Pesther Zeitung, Die Opposition, Der Patriot, Pester Courier, Pester Zeitung, Pressburger Deutsche Zeitung, Pressburger Zeitung, Semliner Blätter, Der Siebenbürger Bote, Der Siebenbürgische Volksfreund, Siebenbürger Wochenblatt, Der Spiegel, Südslavische Zeitung, Der. Südungar, Telegraph, Temesvarer Wochenblatt, Der Ungar, Das junge Ungarn, Ungarn und Deutschland (Bécsi), Der Vierzehtne April, Der Volksfreund (Budapest), DerVolksfreund (Eszék), Die Volksstimme, Volkstribune, Völkerbund (Bécs), Der wahre Ungar, Bohumil, Orol Tatranski, Prjatel ludu, Slovacke Novini, Slovenske Narodnje Novini, Slovenski Pozornik, Trnacski Posel, Napredák, Pozornik, Serbske Narodni Novine, Serbsky Narodne List, Vjesztnik (Zimony), Amiculu Poporului, Gazeta Transilvaniei, Organu Nationale, Narodne Novine (Zágráb), Pucki Priatelj, Jugo Slovenske Novine (Zágráb), La Hongrie (Páris), La Hongrie en 1848 (Páris), Oesterr. Courier (Bécs), Oesterr. Volksbote (Bécs), Oesterreichischer Correspondent (Bécs), Soldatenfreund (Bécs), Wanderer 253. sz., Presse, Wien. Wiener Zeitung, Szrpszke Novine (Belgrád), Allg. österr. Zeitung 1848. 119. sz. Ablend-Beilage (K. über österr. Verhältnisse), Theater-Zeitung 184. sz. 1851. 31., 238., 1851. 1., 1853. 160., 1854. 58. sz.
1848: Elsner, J. G., Der. Krieg in Ungarn. Breslau; Gerando. A. de, Politikai közszellem Magyarországon a franczia forradalom óta, Pest; francziául: De l'esprit public en Hongrie, Paris és németül: Über den öffentlichen Geist in Ungarn. Leipzig; Der Völkerprozess der Magyaren u. Croaten. Weimar; K. als Staatsmann gegenüber v. Oesterreich u. Deutschland. Wien, 1848; Országgyűlés 1847. Pest; Ábrányi Alajos, Átalakulási vázlatok. Buda; Ábrányi Emil, Alföldi Lapok. Debreczen; Birányi Ákos, Pesti forradalom. Pest; Elefanty Ferencz, Magyarország. Buda; Keőszeghy Antal, A politikai pártokról. Szombathely; K. L. a szószéken. Szarvas; Kléh István, A pesti forradalom, Pest; Magyarország újjászületése. Bpest; Müller József, Kossuth-induló zongorára. Pest; Nyári Albert, Magyar forradalom napjai. Pest; Putnoki Lajos, A nagy K. L. Pest; Szalay László, Statusférfiak és szónokok könyve. Pest; Szilágyi Sándor, Bécs-Pest-Kolosvári forradalom. Kolosvár; Zerfi Gusztáv, Mártius 15-dike 1848. Pest (Németül. U. ott, 1848.); Oesterreichs Wiedergeburt seit 13. März, 1848. Leipzig, (I. Die Wiener Ereignisse, von W. M. Hehner, II. Die gegenwärtige Lage in Österreich, von B. Friedmann, III. Der erste Eindruck in den Provinzen. Anhang. Kossuth's Rede in der Ständesitzung vom 3. März); Beträge zum Verständniss der ständischen Bewegung in den deutsch-österreichischen Provinzen. Leipzig; Freiheits-Album zur Erinnerung an den 13., 14. und 15. März. Wien; Die Geissel 26. sz. (Wien); Magazin für die Literatur des Auslandes 129. sz. (K. u. Jellachiech); Österreich und die jüngsten Ereignisse in Europa, von einem Magyaren, Leipzig.
1849: Frey, A., L. K. und Ungarns neueste Geschichte, Mannheim; L. K. unter dem Seciermesser eines Schwarzgelben, Leipzig; Chownitz, J., Geschichte der ungarischen Revolution in den J. 1848. u. 1849. Stuttgart, két kötet és Die wahre Lage Ungars. Frankfurt a. M.; Cobden, R., Ungrn. Aus dem Englischen übertragen von -r. Grimma; Fódál, Oskár, Der Krieg und Ungarn, Mannheim; Kurz, A., Geschichte des ungarischen Freiheitskampfes, Glogau; Die magyarische Revolution, Pesth; Beiträge zu einer unbefangenen Kritik der jüngsten ungarischen Confusion. Von einem Ungar. Wien; Teleki, Ladislaus Graf, Die Ereignisse in Ungarn seit em März 1848. Manifest an die civilisirten Vörker Europas im Namen der ungarischen Regierung. Leipzig, 1849. (Francziául is megjelent) és Die russische Intervention. Hamburg; Reisinger, Politische Bilder aus Ungarns Neuzeit. Hamburg; Der Centralstaat und der Föderativstaat Oesterreich. Hamburg; A nagy K. L. életirása. Szarvas; Táncsics Mihály, Forradalom. Debreczen; Dulon, Rudolf, Vom Kampf um Völkerfreiheit. Bremen; Europa 49. sz. (Enthüllungen über K.); Die Gegenwart V., VI. (Leipzig); Kölnische Zeitung 258. sz.; Oest.-Deutsche Post 180., 182. sz. (Korrespondenz an Dem, 1856. 268. sz. Die Times gegen K.), Pappe, Lesefrüchte I. 8. szám, III. 7. sz., Presse 154., (1861. 320. sz., 1863. 359. szám), Reichs-Zeitung 246. sz.; Palatin und Insurgent. Roman. Grimma, három kötet; Bischof, W., Ungarn, seine Erhebung im J. 1848. u. deren Geschichte bis auf die neueste Zeit. Nordhausen; Aradi hirdető 4. sz. (Kornis Károly); Schütte, A., Ungarn und der ungar. Unabhängigkeitskrieg. Dresden, 2 köt., Streckfuss, A., Die Ereignisse im J. 1849. Berlin; Ungarn,seine Geschichte, seine Nationalitäten, Meissen; Wiesner, A. C., Ungarns Fall und Görgey's Verrath. Zürich; Austria, Universal Kalender, (Moshammer); Geschichte des Illyrismus. Leipzig; Wiener Llyod 211. sz.; Ungarns Revolution und der Feldzug der Oesterreicher gegen die Magyaren unter Windischgrätz u. Jellechich im Winter 1848–1819. Meissen; Chownitz, J., Ungarns Recht zum Einbruch in der österr. u. russ. Nachbarländer. Frankfurt a. M. és Ungarns heiliges Recht zum Kampfe gegen Österreich. U. ott; Oesterreich und Ungarn, Karlsbad; Szalay. L., Diplomatische Aktenstücke zur Beleuchtung der ungarischen Gesandtschaft in Deutschland. Zürich; Ungarn im J. 1850 als unabhängiger Staat, mit Beug auf die letzten Ereignisse, Hoyerswerda, Wildner, J., Edler von Maithstein, Ungarns Verfassung, beurtheilt. Leipzig; Blue Books. Correspondence relative to the affairs of Hungary 1848–49. London.
1850: Görgei-Klapka. Világos. Komorn. Pest; (Lázár Kálmán gróf), Magyar menekvök Törökföldön. Irta L. K. Kolozsvár; Menekvés Debreczenbe az 1849. év kezdetén. Pest; Magyar Hirlap 568. sz. (Hadi törvényszéki itélet); Szilágyi Sándor, A magyar forradalomtörténete 1848–49. U. ott; A magyar forradalom napjai július elseje után. U. ott, (olaszul, Modena 1851), Görgey és fegyverletétele. U. ott; A magyar forradalom férfiai 1848–49. U. ott; K. a magyar forradalom végnapjairól. U. ott; Imrefi, A magyar menekültek Törökországban. U. ott; Karádfi, Honvéd és huszárélet anekdotákban U. ott; Szirondi, Forradalmi képcsarnok. U. ott; A magyar forradalom titkos levéltára. U. ott (magyar és német szöveggel); Oesterr. Soldatenfreund, Wien (Hirtenfeld), 1850. 77. l., (1852., 1853. 36. sz.); Oesterr. Militär-Kalender (Hirtenfeld); Horn, I. e., Arthur Görgei, Leipzig; Kovács, Emerich, Kampf und Verrath. Grimma u. Leipzig; Pataky, Bem in Seibenbürgen. Leipzig; Puszky, Therese, Aus dem Tagebuche einer ungarischen Dame. Mit einer historischen Einleitung von Franz Pulszky. Ugyanott; Nedbal, Über die Revolutionskämpfe Ungarns. Hamburg; Rittersberg, Kapesni Slovníček. Prag, II. 242. l.; Der Schemetterling. Pest, 4. szám; Steger, Ergänzungsblätter. Leipzig IV. 721., VII. 305. l.; Kolisch, Sigmund, L. K. u. Clemens Metternich. Roman. U. ott; Jonotyck von Adlerstein, Joh., Die letzten zwei Jahre Ungarns. Wien. három kötet, Federzeichnungen. U. ott, két kötet; Weldycz, Silvester, Der Antheil der Polen an dem Ungarischen Freiheitskampfe 1848–49. Altona; Scenen und Bilder aus dem ungarischen Revolutionskriege, Pest; Die letzten Wochen Ungarns von der Schlacht bei Kecskemét bis zur Neiderlage bei Szegedin und dem Verrath von Világos. Leipzig; Levitschnigg, Heinrich, Ritter von, K. und seine Bennerschaft. Pesth, két kötet; Freytag, E., Geschichte von Ungarn. Leipzig; Der Feldzug in Ungarn u. Siebenbürgen im Sommer des J. 1849. Pest; Klapka, Georg, Memoiren aus dem ungarn. Kriege, Leipzig, (angolul: Wenckstein Ottó); Lapinsky, T., Feldzug der ungarischen Hauptarmee im J. 1849. Hamburg; Beiträge zur Geschichte der ungarischen Revolution im J. 1848–49. Wien, két füzet; Czetz, Johann, Bem's Feldzug in Siebenbürgen. Hamburg; Schütte, A., Ungarn und der Unabhängigkeitskrieg. Dresden, két kötet; Schlesinger, M., Aus Ungarn. Berlin; Schreckfuss, Adolf, Der Freiheitskampf in Ungarn in den J. 1848–49. Berlin; L. K. und die jüngste Revolution in Ungarn und Siebenbürgen, umfassende Biographien der Hauptführer der magyarischen Bewegung, von J-A-M-h-. Wien; (Martini), Aufzeichnungen eines Honvéd. Beträge zur ungarischen Revolutionsgeschichte 1848. u. 1849. Leipzig, két kötet; Correspondence relative to the affaire of Hungary 1847–49. London; Martin, Felix, Guerre de Hongrie en 1848 et 1849. Nantes; Exquise de la guerre de Hongrie 1848 et 1849. Vienne (németből); Boldényi, M.,Magyarisme ou la guerre en Hongrie. Paris; Castille, Hippolyte, L. K. U. ott; Meyers Conversations-Lexicon. Hildburghausen XVIII. 1235. l. (Supplement IV. 1328. l.); Eötvös, Josef, Über die Gleichberechtigung der Nationallitäten in Oesterreich. Leipzig (2. kiadása Bécs, 1851. 3. k. Pest, 1871.); (Pulszky Ferencz). Case of Wilhelmina Radicula. Birmingham; Kemény Zsigmond báró, Forradalom után. Pest; Documentált felelet Kemény Zsigmondnak, Forradalom után cz. munkájára, U. ott.
1851: Hangok a multból. Lipcse (1848–49. Költemények); Korányi Viktor, Honvédek naplójegyzetei. Pest; Egressy Gábor törökországi naplója 1849–1850. U. ott; Kemény Zsigmond báró, Még egy szó a forradalom után. U. ott; Horn, I. E., Ludwig Kossuth. Leipzig; Zur Geschichte des ungarischen Freiheitskampfes, Ugyanott; Ungarns politische Charaktere von F. r., Mainz; Beck. Wilhelmine Baronin von, Memoiren einer Dame während des letzten Unabhängigkeitskrieges in Ungarn. London, két kötet; Bericht über die Kriegs-Operationene der russischen Truppen gegen die Ungarische Rebellion im J. 1849. Berlin, három kötet; Schiebe, Th., Kossuths Braut. Roman. Wien; Jonathyk, Archiv des ungarischen Ministeriums und Landesvertheidigungs-Ausschussen. Altenburg; Nedbal, F. J., Kritische Bemerkungen, Hamburg; Ein Österr. Commentar zu der russischen Darstellung des ungarischen Revolutionskrieges. Pesth; Übersicht des Revolutionskrieges in Ungarn. u. Siebenbürgen. Darmstadt; Der Winterfeldzug 1848–49. in Ungarn. Wien; Zeitschrift für Kunst, Wissenschaft u. Geschichte des Krieges. Berlin; Czetz, Johann, Bem in Siebenbürgen. Hamburg; Garambüsy, Ungarns Unabhängigkeit im Interesse von Europa. Leipzig; Rheinische Blätter 1851. 253–255., 261., 1856. 287. sz.; Didaskalia 1851. 98. sz. (Frankfurt, Eine Erinnerung an K., 263. sz., K. in England, 1860. 233. sz., K.-s Aufenthalt im Badeorte Gais im Canton Appenzell); Pridham, Charles, K. and Magyarland. London; Kossuth. U. ott; K. and his times. U. ott; L. K. and the last revolutions in Hungary. U. ott; L. K., his carreer, character and companions. U. ott; Massingbard, Algernon, K. and the Hungrian question; a letter. U. ott; Pimodan, Souvenirs des campagnes d'Italie et de Hongrie en 1848–1849. Paris; Klapka, Georg. Der Nationalkrieg in Ungarn u. Siebenbürgen, Leipzig, két kötet; Eötvös József, A XIX. század uralkodó eszméinek befolyása az álladalomra. Bécs és Pest (2. kiadás. U. ott, 1871); Kossuth presso Marsiglia piccol frammento della grandiosa epopea del secolo la Kossutheide ossia la ronovazione civile d'Europa. Vigevano; Hutter J., Von Orsova bis Kiuthia. Braunschweig.
1852: Alvonsleben, Ludwig von. K. nach der Kapitulation von Világos, seine Flucht nach der Türkei u. sein Aufenthalt alldort, seine Reise nach England u. Amerika. Weimar; Görgei, Arthur, Mein Leben und Wirken in Ungarn in den J. 1848 und 1849. Leipzig, két kötet; K. in England. Grimma; Teff't, B. H., Hungary and Kossuth Philadelphia; Headley, P. C., Life of L. K. Auburn, arczk. és K. and his generals, Buffalo; Smith, John Toulmin, K., Esterházy and Batthyány. London; De Puy, K. and his generals. Buffalo; K. in New-England. Boston; The Presbyterian Magazine. Philadelphia febr. (K. and his mission).
1853: Wildner-Maithstein, Sieben Lectionen für K. Wien; K. und Bem. Paris; Allgemeine Zeitung, Beilage 2139. l. (Szemere K.-ról); Berliner (Kreuz-)Zeitung Juni 15. (Die politischen Antecedentien Kossuths); Szemere, Barth., Gr. L. Batthyány, A. Görgei, L. K. Hamburg; Kmety, Georg, Arthur Görgey's Leben und Wirken in Ungarn. London; Ludwigh, Sámuel K. order der Fall von Ungarn, Baltimore; Korn, Philipp, Ungarns Recht u. Gesetz. Bremen, két kötet, arczk.; Krtschek, Emanuel, Der italienische u. der ungarische Krieg 1848–49. Olmütz; Wiesner, Alois Carl. Der Feldzug der Ungarn gegen die Oesterreicher u. Russen im. J. 1848–1849. Chur; Balleydier, A., Histoire de la guerre de Hungrie en 1848–49. Paris (és két utánnyomata Brüsselben); Boldányi, M., La Hongrie ancienne et moderne, Paris.
1854: Szemere Bertalan, Lombok és tövisek. Páris; Kossuth, seine Laufbahn u. seine Verbrechen. Leipzig (angolból); Kossuth, Sechs Kapitel. Von einem Ungar. Leipzig; Bury, Blaze de, Souvenirs et récits des campagnes d'Autriche. Paris; Hungary, its history and revolution. London.
1856: Godkin, E. L., The History of Hungary. London; Rheinische Blätter 58. sz. (K. Aufwand in Nordamerika); Kriens, The Tyrant's choise and K. London; The Illustrated London News Nov. 15. (K. at Machester).
1857: Pillersdorf, Albert Freicherr, Das 57. Infanterie-Regiment Fürst Jablonowsk u. die Kriege seiner Zeit. Wien; Das Morgenblatt 306. (K. Vorlesungen in Lancashire), Wien.
1858: Inkey von Pallin (Oberst, Freiherr), Meine Rückerinnerung an den Feldzug 1848. u. 1849. Wien; Strack, J., Beitrag zur Geschichte des Winterfeldzuges in Ungarn von 1848 u. 1849. U. ott.
1859: Die Reform 64. sz. (K. u. Napoleon); Wenckstein, Otto, History of the war in Hungary 1848–1849. London; Irányi Dániel et Chassin, Histoire politique de la Revolution de Hongrie 1847–1849. Paris, 1859–60. Két kötet.
1860: Rüstow, W., Geschichte des ungarischen Insurrectionskriegs 1848–49. Zürich, két kötet (magyarul: ford. Vértesi Arnold és Áldor Imre, Pest, 1866); Männer der Zeit. Leipzig, II. Serie 289. l. és Suppl.; Szemere, Barth., Hungary from 1848 to 1860. London.
1861: Honvédek Könyve. Pest, három kötet; Der Winter-Feldzug des Revolutionskrieges Leipzig; Fremdenblatt 282. sz. (Nachrichten über das Vorgehen dr ungar. u. italien, Revolutionspartei) Wien; Breslauer Zeitung 115. sz.; Die Presse 127. sz. (K.-s Banknotenpresse); Wien; Pester Lloyd 73. szám (ugyanarról); Smith,Wer ist der König von Ungarn? Ein Brief an Lord Russel. Berlin; Reliquien eines Honvéd. Hamburg; K., Mazzini u. Garibaldi. Wien (2. kiadás 1862); Francois Joseph 1-er conre L. K. Paris.; Protesta del. Gen. Alessandro Gál. Napoli.
1862: Alkotmányos Nagy Naptár; Asbóth Lajos Emlékiratai az 1848–49. magyarországi hadjáratból. Pest, két kötet; Mészáros Károly, A magyar szabadságharcz előjátéka 1848-ban. Ungvár; Irányi Dániel, Magyarország függetlensége. Páris.
1863: Vischer, Konrad, K. u. die Legion in Italien. Wien.
1864: Toldy Ferencz, A magyar nemzeti irodalom története. Pest; Horváth Mihály, Huszonöt év Magyarország történelméből 1823-tól 1848-ig. Genf, két kötet (2. kiadás. Pest, 1868., három kötet); Kertbeny, K. M., Offener Brief an Herrn L. K. betreffend die Verbrechen einiger Ungarn in Italien. Brüssel, 1864.
1865: Horváth Mihály, Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben. Genf, három kötet (2. kiadás. Pest, 1871.).
1867: Vargyas Endre, Magyar szabadságharcz története 1848–49., Pest; Pulszky Ferencz, Antwort auf. L. K.-'s offenen Brief an Franz Deák Pesth; Görgei Arthur, Gazdátlan levelek. U. ott (németül: Brief ohne Adresse. Leipzig); Mészáros Lázár külföldi levelei és életirata. Pest, Emlékiratai. U. ott; Magyarország és a Nagyvilág 25., 26. sz. arczk. (Áldor Imre 1881. 2. sz.-K. ifjúkori kézirata, hasonmással); Magyarország Képekben arczk.; Assermann Ferencz, Egy nyilt szó Görgei Arthur honvédtábornok ügyéhez. Pest; K. védőjének szózata a municipális kérdésben. U. ott; Szeremlei Samu, A honvédelmi bizottmány keletkezése és a forradalom kitörése 1848-ban. Ugyanott és Magyarország króniája az 1848. és 1849. évi forradalom idejéről. Ugyanott; Pesti Hetilap 10. sz. (K. országgy. követté választása 1848–49-ben); Heti Posta 23. sz. (K. Irott hirlapja, 1869. 1.); Pesti Napló 262., 263. sz. (K. mint államférfi; 1880. 150. sz. K. László siremléke leleplezése; 159. szám. Lónyay Gábor, Az Országgyűlési Tudósítások és Törvényhatósági Tudósítások keletkezése; 1882. 270. sz. K.-Album átnyújtása, 255. sz. Márki S., K. szülőhelye; 341., 342. sz. K. udvarháza Tinnyén; 1883. 154–164. sz. K. visszaemlékezései; 161. sz. K. a hírlapíró, 1885. 107–110. sz. Balogh Gyula. A Törvényhatósági Tudósítások történetéhez; 1892. 261. sz. Kohut, K. felesége; 1894. 81. sz. K. önéletrajza; 1897. 15. sz. K. mint szerkesztő; 1898. 358. sz. Klapka K.-ról).
1868: Áldor Imre, K. és Perczel. Pest; Corvin, Vissza van-e állítva a negyvennyolcz? Tekintettel K. némely nyilatkozataira. U. ott (németül is); Horváth Mihály, K. ujabb leveleire. U. ott.; Kossuth-Album U. ott; (Jókai, K. L. azt üzente népdal keletkezése, Kubinyi L., K.-nál töltött karácsonyestékről, Szokoly V., K. tinnyei lakásban és családja körében); Bognár József, K. L., hazánkfia pártolóinak. U. ott; Zlinszky Mihály, Kossuth Lajos a magyar nép szivében és költészetében. U. ott; Adomák és jellemvonások a forradalom és honvédéletből. U. ott; A szabadság lantja az 1848–49. függetlenségi harcz idejéből. Kolozsvár; Vajda János, Perczel Mór merénylete K. ellen. Pest, Honvéd-Naptár, Ugyanott, arczk.; Pap Dénes, Okmánytár Magyarország függetlenségi harczának történetéhez. 1848–1849. U. ott, két kötet; Uj Korszak 43–45. sz. (Széchenyi, Deák, K.); Országos Honvéd-Naptár, arczk.; Vén Honvéd Naptár arczk. (1869: 1848. és 1868-ból); Hazánk és a Külföld 2–4. sz. (Szokoly Viktor, K. L. ünnepélyes fogadtatása Angolországban, képpel, 1869. K. elfogatása és az országgyűlési ifjak felségsértési pöre Walter Imrétől, 1871. 40., 41. sz. K. házi körében, két arczk.; Szemere Bertalan, Számüzetés alatt írt napló, Budapet, 1868., két kötet; Utazás keleten a világosi napok után. U. ott, 1870. két kötet; Levelek 1849–1862. U. ott, 1871; Szodoray Sándor, K. L. és fiainak az 1867. évben megjelent összes leveleik. Pest. 3. arczk.; Pap Dénes, Okmánytár 1843–49. U. ott, két kötet (II. k. 1869.); Ungarns vier Zeitalter. Leipzig, két kötet.
1869: Budapesti Közlöny 68. sz. (K. képviselővé választása); Tarka Világ (K. körútja Amerikában; Szlágyi Virgil, K. dolgozószobája; Tóvolgyi, K. és családja).
1870: Szőllőssy Ferencz, K. és a magyar emigratio török földön, Lipcse; Pesty Frigyes, A világtörténelem napjai, Pest, (K. születési ideje); Báthori Schulz Bódog Emlékiratai az 1848–1849. szabadságharczból. U. ott; Reschauer, Armin. A bécsi márcziusi napok 1848-ban. Ugyanott; Vasárnapi Ujság 1., 2., 7. sz. (K. elfogatása 1837-ben. 1872. 1–3. sz. Az országgy. ifjui egyesület és casino apologiája, 1874. 47. sz. Darnay Viktor, Hogy él K. P. 1876. 11. sz. Deák F. levele 1844. nov. 2. és 21. K.-hoz, 1877. l. sz. arczk., 1878. 37. sz. K. a német tudományosságról. 1880. 18. szám. K. és családja. arczk. és genuai lakása, kéziratai hasonmása, 31. sz. Ballagi Aladár látogatása K.-nál, 1882. 40. sz. arczk., 1883. 30. sz. K. a hol lakik, arczk. és rajzok, 1890. 20. szám K. 1851. arczk., 1891. 35. sz. K. 1841. arczk., 1892. 38. sz. Baráth Ferencz, K. Angliában, születése, dolozószobája; Hegyesy M., K. édes anyja, 51. sz. több arczk., 1894. 12–15. sz. arczk. és hasonmás, K. Amerikában, K. és a magyar hadsereg, K. és a huszárság, K.-né menekülése, Deák K.-ról, K. mint szónok, K. bucsúzója, 25–32. sz. K. a fogságban, 44. sz. K. két arczk., 1896. 12. sz. arczk., 1897. 49. sz. arczk., 1886-ból, 1898. 11. sz. K. rczkpe Stettkától, 18. sz. K. levelezée Helfyvel, ennek kéziratai, 23. sz. K. szobra miskolczon, 29. szám Arczképe Pestvárm. gyüléstermében, leleplezése, 1898. 42. szám, Kossuth arczk. 1848. Eybltöl); Igazmondó 45. sz. (b. Orbán Balás); Pap Dénes, A parlament Debreczenben 1849. Lipcse, két kötet; M. Polgár nagy Naptára (Szemere Bertalan naplójegyzetei, 1872. Péterfi Dénes, K. tiszteletére banquet Washingtonban 1852. jan. 5.); Áldor Imre, K. L. mint a magyar nép vezére és tanítója. Pest és Vázlatok a magyar emigratio életéből. U. ott, arczk.
1871: Győri Közlöny 45., 46. sz. (Kozma Imre, K. életrajza 1848-ig, 1894. 29. sz. Sebeszta, K. mint szónok); Mészáros Lázár, Eszmék és jellemrajzok az 1848–49. forradalom eszményei és szereplőiről. Pest; Asbóth család irataiból 1849–1866. Ugyanott; Lukács Béla, Az 1848–49-ki pénzügy. U. ott; Nép Zászlója Naptára (K. gyermekei fogságban); Egyetemes M. Encyclopaedia IX. 190. l.; Archaeol. Értesítő (Emlékérem); K.-Napár 1871–99.
1872: Szabad Polgár 2–4. szám (Kozma Imre); K. Kalender 1872–99.
1873: Larousse, Pierre, Grand Dictionnaire Universelle du XIX. Siècle. Paris. IX. 1254. l. (XVII. Suppl. II. U. ott, 1878. 1483. l.).
1874: Hon 294. sz. (Brace Károly K.-ról és Deákról, 1877. 269. sz. K. és Thiers, 1880. 327. sz. K.-ról a Revue des deux mondex; Történeti Lapok I. (Szemere B. és Ujházy L. levele K.-hoz.
1875: K. bujdosása, Bpest; K. legujabb dalai a magyar nép számára összeszedve. Ugyanott; K. születése és szomorú élettörténete mai napig. U. ott; Fővárosi Lapok 185. sz. (Collegno al Barracone, K. lakása, (1880. Gyulai Pál, K. és Petőfi, 1884. 242. sz. Karacs Teréz, K. kép, 1885. 125. sz. K. arczképe, 1892. 348. sz. B. Büttner Lina, K.-ról, 1893. 356. sz. K.-könyvtár).
1876: Asbóth János, Irodalmi és politikai arczkpek. Bpest; Ellenőr 28. sz. (K. Deákról, 1878. 294. sz. önéletrajza); M. Könyv-Szemle (K. levele és kézirata, 1882., 1892–1897., Figyelő I. 166., 167., III. 77., 78. (K. a népköltészetben). IV. 338., V. 251., VI. 61–63., 154., 232., VII. 21., IX. 199., X. 95., 99., 300., XII. 111., 161., 247., 353., XXI. 360–365. XXII. 103–107. (Vachot Sándorné), XXIV. 27., 94–102., 187–200. l.; Pester Lloyd 114. sz. (Karl Emil Franzos, Korponai Kossuth).
1877: Kossuth Lajosnál. Bpest; Petőfi Társaság Lapja II. 16. sz. (Petőfi és K.); A czeglédi százas küldöttség K. L.-nál. Bpest.; Arany és K. Bpest.
1878: Pozsonyvidéki Lapok 207. sz. (Thaly K., K. egyik öséről); Abauj-Kassai-Közlöny 46. sz. (K. személyleírása 1849. jan. 28.).
1879: Egyetértés 290. sz. (Eötvös K., Beszélgetés K.-al, 1880. 121. sz. K. családja, 157. sz. Ábrányi Emil látogatása K.-nál, 1884. 184. sz. K. otthon, 1887. 344. sz. Helfy K.-ról, 1889. 228. sz. K. hütlenségi pere, 1892. 260. sz. Kovács János, K. bevonulása Bostonba 1852-ben. K. 90. születésnapja, A tállyai K.-ünnep); Veress Sándor, A magyar emigratio a keleten, Bpest, két kötet.
1880: Pulszky Ferencz, Életem és korom. Bpest, 1880–82. Négy köt. (2. kiadás. U. ott, 1884. két köt.); Bajai Közl. 37. sz.; Vasárn. Lapok 2., 3. sz. (Az öreg Petrovics és K., 18. sz. K. bizonyítványa Ihász D. számára); Pesti Hirlap 70. szám K. Palmerston, 80. sz. K. anyjához irt leveleiről, 100. sz. Mit költött K. mint államfogoly, 150., 163. sz. (K. László siremléke leleplezése jún. 13., 162. sz. Székely József. K. László, 175., 176. sz. K. Southamptonban és Londonban, 1881. 43. sz. és 1882. 124. sz. K. és a Pesti Hirlap első évi pályája, 1883. 207. sz. Pereczes András, K. megéneklője, 1885. 95., 275. sz. Parlaghy Vilma által festett két K. arczkép, 1886. 237. sz. K. az iskolában, 1887. 173. sz. K. megválasztása 1847-ben, 1892. 258. sz. K. életéből, 260. sz. Pulszky Ferencz, Miként jött K. Angolországba, 1893. 110. sz. K. és az Obrenovicsok, 327. sz. K. házassága, 1894. 85. szám Rónai Jáczint K.-ról).
1881: Budapesti Szemle Görgey Arthur, K. és Görgey, Még egyszer K. és Görgey, Gyulai Pál, K. levele Deák halálakor, K. és a pragmatica sanctio, 1883. Csengery, K. jellemzéséhez); Ébresztő 1. sz. K. és a Pesti Hirlap); Kossuth und Görgey. Bpest; Függetlenség 78. sz. K. elítéltetése 1839-ben; Krivácsy József, Görgey és Klapka. Bpest; Boross Mihály, Élményeim 1848–49. Székesfehérvár.
1882: Török Zsigmond, Apró fényképek. Szabadka; Budapeti Hirlap 260. sz. K. a népköltészetben (1883. 115. sz. K. mint tudósító, 185. 107. sz., Abonyi-Mangold Flóra, Látogatás K.-nál, 1887. 358. sz. K. mikor szerkesztő volt, 1888. 341. sz. Gróf Károlyi Gábor K.-nál, 1892. 259. sz. K. ünneplése, 267., 268. sz. Lukács Gyula K.-nál; 1898. 191. sz. Pest vármegye közgyűlése, 197. sz.); Beksics Gusztáv, A magyar dictrinairek. Bpest.
1883: Borsodmegyei Lapok 76. sz. (Szűcs Sámuel, Emlékezés K.-ról); Szabadság (Székesfejérvár, 68., 69. sz. Lovászy S., K. mint hirlapíró és országgy. szónok; Fehérvári Hiradó 30. sz. Hol született a K. nóta?; Dergé Alajos, Visszaemlékezések. Bpest, két kötet); Madarász József, Emlékirataim 1831–1882. Bpest.
1884: Hazánk II. (Szokoly V., K. családi intézkedése Világos után, K. a szónok és író, VII. K. rendelete, fiairól sat.); Gelich Richard, Magyarország függetlenségi harcza 1848–49-ben. Bpest, 1884–85. Három kötet; Ellenzék 11., 12. sz. (K.-ról ismeretlen adatok); Gróf Széchenyi István Naplói. Bpest).
1885: Ferenczy József, Kossuth Lajos. Pozsony (Kortársaink 1–3.); Grünwald Béla, Kossuth és a megye. Válasz K.-nak. Budapest; Petrik Könyvészete és Bibliogr.; M. Salon II. (K.-ról, VI. 1887. Petőfi levele K.-hoz); Hegyesi Márton, Bihar vármegye 1848–1849-ben. Nagyvárad.
1886: Klapka György, Emlékeimből. Függelékül gróf Teleki László levelei. Bpest; Magyar Könyvészet 1886., 1888–92., 1894–97.
1887: Szegedi Hiradó 280. sz. (Pósa Lajos, K. versek ismertetése); László Károly, Naplótöredék az 1849-ki menekülteket, internáltakat, különösen K.-ot és környezetét illetőleg Törökországban és az amerikai Egyesült Államokban. Bpest.
1888: Constitution und Nebengesetze des Kossuth Lajos Vereins in Cleveland; Mayers Konversations-Lexikon 4-te Aufl. Leipzig, X. 115. l.
1889: Gróf Széchenyi István levelei. Bpest; 1889–91. Három kötet.
1890: Ország-Világ, arczk.; Kiszlingstein Könyvészete. Bpest; Dancs Lajos, Töredékek tiz éves emigrationális életemből. Nagy-Szőllős.
1891: Irodalomtörténeti Közlemények I. 141. l. (Kisfaludy Sándor, 1895. K. László, fiának elfogatásáról 1837. máj. 6.); Gubernatis, A. de, Dictionnair international des écrivains du jour. Florence, III. 1284. l.
1892: Kossuth-Emlék. K.-nak szül 90. évfordulójára 1892. szept. 19. Zalaegerszeg. (Réthy Gábor emlékbeszéde, Czuppon Sándor egyházi beszéde); Vajda Emil, Kossuth Lajos, élet- és jellemrajz. Bpest; Ballagi Géza, A protestáns pátens és a sajtó. Budapest; M. Hirlap 258. sz. (K. születésnapjára); M. Állam 269. sz. (Moháry Gyula, K. és Guyon, naplótöredék); Südungarische Reform 107. sz. (Hugo Klein, K. im Exil); Illyés, K. kilenczvenedik születésnapján. Bpest.
1893: Gopcsa László, A magyar gyorsirás története. Bpest, (Mikép reprodukálta K. saját feljegyzése szerint az országgyűlési beszédeket); Magyar Ujság 74. sz. Érdujhelyi Menyhért, K. Lajosné menekülése 1849-ben); Grancza György, K. L. élete és működése. Budapest; Széchenyi Dénes gróf, Egy őszinte szó a K.-cultusról. U. ott.
1894: Kossuth Lajos. Életrajz, jellemvonások és adomák. Irta egy 1848-as képviselő. Bpest; Turul (Nagy Géza, K. eredete, genealogiája és K. életrajza; Thaly Kálmán, K. három vitéz őse és a család czímerlevele); Hazánk 86. sz. (Erdélyi Pál, K. az Országgyűlési Tudósítások szerkesztője, 86. sz. A pártok és a K.-könyvtár, 90. szám Tóth Béla, K. a tudós); Tarontál 72. szám (Fekete Gábor, K. a magyar népköltészetben); Őrálló 22. sz. (Sárospatak, K. amerikai fogadtatása), 37. sz. Várnai S., Egy zálogváltóper a K. családban); M. Nyelvőr (Szigetvári Iván és Szarvas G., Kossuth-né); Hentaller Lajos, Kossuth és kora. Bpest; Határőr 10. sz. (Schwalm György, K. nejének menekülése Szerbián át, a Videlo szerb lap után); Pápai Lapok 15. sz. (De Gerando Antonina, K. fiainak gyermekségéről); Ungaria (Moldován Gergely, K. L. és ennek ford. a nagyváradi Szabadság 83. sz.); Délmagyarországi Közlöny 62. sz. (K. és családja); Zemplén 12. sat. sz. (Törvényhatósági Tudósítások); Hörk József, K. L. Eperjesen. Eperjes; Természettudományi Közlöny (K. növénygyűjteményéről, rajzzal és irása hasonmásával; K. és az első m. iparműkiállítás 1842-ben); Képes Családi Lapok 14., 15. sz. (K. és családja, 21 arzck.); Prot. Szemle (Várnai 8., K. és az egyház); Nagyváradi Hirlap 67. sz. (K. dalok); Könyvkereskedők Lapja 5. sz. (K. könyvtára); Mezőtúr és Vidéke 22. sz. (K. a magyar költészetben); Ellenzék 72. sz. (K. a States-Houseban Bostonban); Kolozsvár 77–79. sz. (K. az emigráczióban); Brockhaus, Konversations-Lexikon 14. Aufl. Leipzig, X. 656. l. K. halálára vonatkozó 316 darab angol, franczia, olasz hírlap a m. n. múzeum könyvtárában.
1895: Székely József, K. L. fogsága és Pest megye rendei. Bpest; Horváth J., K. L. mint Pest megye követe és mint minister. U. ott; Pallas Nagy Lexikona X. K. L. (Marczali).
1896: Ferenczi Zoltán Petőfi életrajza. Bpest, három kötet; Kolozsvár 192. sz. (K. Amerikában); Beöthy Zsolt, Képes magyar irodalomtörténet, Budapet, II. (Angyal D., Beöthy Zsolt, Zichy A., Baráth F., K. L. mint szónok és iró, Vadnai K.).
1897: Orosháza Ujság 15. sz. (Parke Godwin, K. bevonulása New-Yorkban, a Ladies Home Journal után); Kossuth Hirlapja; Alkotmány 263. sz. (Ompoly, K. és Szemere); (Breit, J.), Magyarország 1848–49. évi függetlenségi harczának története. Budapest, 3 kötet; Le Grande Encyclopédie. Paris, XXI. 611. l. (E. Soyous).
1898: Gracza György. Az 1848–49. magyar szabadságharcz története. Bpest, öt kötet, arczképekkel és rajzokkal; Hegyesi Márton, Az 1848–49. harmadik honvédzászlóalj története. Ugyanott; Duka, Theodore, K. and Görgey. Hertford; Adalékok Zemplénmegye történetéhez (Mikor született K.?); Magyarország 347. sz. (K. arczképei); Ezernyolcszáznegyvennyolcz. Bpest, több arczk. és rajzzal; Márki Sándor, Az 1848–49. évi szabadságharcz története. U. ott. (A magyar nemzet története X.).
