Kóssa Károly,
Kóssa Károly,
ev. ref. lelkész, K. dániel lelkész és Fazekas Mária fia, szül. 1819. febr. 17. M.-Gyűdön (Baranyam.), középiskoláit Csurgón, a felsőbbeket Kecskeméten végezte 1841-ben. Papi vizsgát tett 1842-ben Pesten; ugyanakkor fel is szenteltetett és Szavában lelkészhelyettes lett; 1843-ban Ó-Moraviczán (Bácsm.) káplánkodott, 1844. Büdösfán, 1845. Bissében, 1846. Siklóson, 1847. Nagy-Vályra rendes lelkésznek választották; 1858. a nagyfalui ev. ref. egyház hívta meg lelkésznek; 1858. a megye tanácsbiróvá választotta meg; ezen hivatalát, időközi változásokkal, miközben az egyházmegye főjegyzőségét is viselte, folytatta s mint helyettes esperes 1871-ben befejezte. Egyházmegyéjében a lelkészi értekezleteket ő indítványozta s kezdeményezte 1871-ben, mely munkának eredménye a harkányi lelkészi kör könyvtára. Meghalt 1884. márcz. 16. Nagyfaluban 65. évében.
Egyházi s gyászbeszédei a Fördős L., Különféle viszonyokra és gyászesetekre vonatkozó papi dolgozatok czímű gyűjteményében (Kecskemét, VII. 1856. Esketéskor tartott szertartási beszéd, V. 1855. Édes anyai fájdalom és vigasztalás, midőn utolsó gyermekét is elveszti, Az asszony mint házastárs és anya, Családanya fölött, VII. 1857. Az erény áldása életünk rögös utaira, Erényes ember fölött.)
Prot. Egyh. és Iskolai Lap 1884. 446. l. (Dömötör Károly) és gyászjelentés.
