Kósa Károly (nemes-népi),
Kósa Károly (nemes-népi),
orvosdoktor, szül. 1796-ban Komáromban; gymnasiumi tanulmányainak bevégezte után a kegyes tanítórendbe lépett és mint elemi tanító működött; azután kilépett a rendből, mire orvosi tanulmányait a pesti egyetemen végezte, hol 1826-ban nyert orvosdoktori oklevelet és Bene Ferencz egyetemi orvos-tanár segédje volt; még azon évben a rozsnyói püspök udvari orvosa és 1833-ban Gömörmegye főorvosa lett; 1840-ben Gömör- és Kis-Hont megyék főorvosa volt. Meghalt 1847. decz. 16-án Rozsnyón. Rozsnyón létesítendő kór- és árvaházra 24.000 frt alapítványt tett.
Munkái:
1. Dissertatio inaug. medica de epidemia anno 1824–25. Pestini regnante. Pestini, 1826.
2. A marha pestisnek szembetünőbb s állandóbb ösmertető jelei, támadásának okai, természete és czélszerű orvoslása rövid rajzolatban. Rozsnyó, 1839.
3. Orvosi hivatalos jelentés a marhapestisnek Nagy- és Kis-Veszvesésen történt beoltásáról Sz. Jakabhava 26. 1839. évben. U. ott, 1840.
Hazai s Külf. Tudósítások 1826. I. 46. sz.
Gömör és Kis-Hont egyesült vármegyék leirása. Szerk. Hunfalvy János, Pest, 1867. 194. l.
Szinnyei Könyvészete.
