Kiss Jenő,
Kiss Jenő,
polgári iskolai tanár, Kiss Áron kir. táblai hivatalnok, 1848–49. honvéd és Molnár Anna unitárius szülők fia, szül. 1860. okt. 18. Sepsi-Szent-Királyon (Háromszékm.); az elemi iskolából a hosszúfalusi faragászati iskolával megtoldott népiskolába ment, hol a III. és IV. osztályt végezte. Atyjának 1875-ben történt halála után le kellett mondania az anyagi áldozatba kerülő szobrászatról, a mihez kedve lett volna, s a budapesti állami tanítóképzőben végezte a három osztályt. Ekkor besorozták katonának; nehogy három évig kelljen szolgálnia, a IV. osztályból még azon év szept. 1–8. a kolozsvári tanítókézőben letette a vizsgáit és tanítói oklevelet szerzett; ezután a budai paedagogiumban az iparrajzi szakcsoportra iratkozott be s három évi tanulás után, 1883-ban a polgári iskola rajz-és ipartanítóságra képesíttetett. Tanítói működését a budai állami elemi tanítóképezőben mint kisegítő tanító a házi ipar szakban kezdette. 1883. okt. 20. a nagy-rőczei államilag segélyezett községi polgári iskolához ipartanítónak neveztetett ki; ott működött 1890. szept. 20-ig, midőn saját kérelmére a kézdi-vásárhelyi felső népiskolához helyeztetett át és 1893-ban, midőn az polgári iskolává alakíttatott át, ő is oda helyeztetett; azóta ott működik; tanítja a szabadkézi s ábrázoló mértani rajzi tárgyakat, a helyszínrajzot és a lejtmérést; az alsófokú ipariskola két felső osztályában pedig az ipari és szabadkézi rajzot. A társadalmi téren is közreműködik: a megyei tanítótestületnek két évig jegyzője, később segélyegyletének pénztárnoka volt és három év óta a kézdi járási tanítói kör elnöke.
Czikkei a Felső nép- és polgári iskolai tanítók Közlönyében (1890. Hogyan lehetne a polgári iskoláinkkal kapcsolatos tanműhelyeket úgy szervezni, hogy azok népszerűségre tegyenek szert és jövőjük biztosítva legyen?); a Székelyföldben (1893. 19., 20. sz. Jelentés és javaslat a kézdi-vásárhelyi polg.-iskolával kapcsolatos asztalostanműhelyről, 1895. 4–6. sz. Társadalmi érdekeink az újév küszöbén, 13–16. sz. A kézdivásárhelyi jótékony nőegylet hivatásáról, 57–62. sz. Helyes-e a jutalmazás a népiskolában?, 81., 82. sz. Elnöki megnyitó, 1897. 35., 36. A munkatanítás irányelvei s a háziipar tanítása a népiskolában, 103., 104. és 1898. 1. sz. Elnöki megnyitó, 21., 22. A kézdi-vásárhelyi jótékony nőegylet által rendezendő társasestélyek szükségéről és czéljáról); a Székely Hiradóban (1893. 2–4. sz. Márczius 15., 76. sz. Családi érdekein és a nőnevelés, Szentkirályi Jenő álnévvel, 79–84. sz. A nőegylet működéséről, Gömöri Endre álnévvel, 31–33 sz. Kereskedelmi érdekeink, tekintettel mezőgazdasági s ipari állapotainkra, 84., 85. sz. A jellem, 92. sz. Alakítsunk-e Kézdi-Vásárhelyen ipartestületet); a Székely Nemzetben (1897. jún. A székely fiuk kitelepítése, 1898. 10–14. sz. A székelyföld közgazdasági emelkedéséhez); A M. Pestalozziban (1898. A népiskolai tantervrevizió, tekintettel a gyakorlati élet követelményeire.)
Munkája: A foglalkoztató tanmódhoz alkalmazottan szerkesztett részletes tanterv keretében a kézügyességi oktatásnak mely irány elvei és milyen fokozatai nyerhetnek gyakorlatilag alkalmazást népiskoláinkban? Debreczen, 1896. (4 arannyal jutalmazott pályamű. A Gönczy-egylet fillére füzeteiben.)
Nagy Béla polgári iskolai tanító szives közlése.
