Karsa Endre (szentkirály-szabadjai),
Karsa Endre (szentkirály-szabadjai),
megyei főügyész, K. László és örösi Rátkay Mária fia, szül. 1819. máj. 4. Zsujtán (Abaujvárm.); iskoláit Sárospatakon végezte s egyike volt az elsőknek, kik a váltójogból az ügyvédi oklevelet megszerezték. Szabadelvű szónoklataiért a 40-es évek elején az akkor túlságosan aulikus Abauj vármegyét Patay Istvánnal együtt kénytelen volt ott hagyni és Zemplénbe telepedett, a hol anyjának szép birtoka volt. Itten mint megyei tiszti alügyész működött 1848. szeptemberig, midőn a zempléni önkéntesek táborába szállt és mint hadnagy részt vett a schwechati és manswörthi ütközetekben és a szerencsétlen moóri csatában. Ezután átlépett a honvédséghez. A világosi fegyverletétel után mint hadi foglyot Bordoló cs. tábornok Tokajba internálta; később az általános amnestia után Sátoralja-Ujhelybe tette átlakását. Az alkotmány visszaállításakor Zemplén vármegye tiszti főügyésznek választotta, mely tisztét 1870. márcz. 25. történt haláláig viselte.
Mint magyar zene lelkes művelője és zeneszerző ismeretes volt a hazában; szerzeményei közt legelterjedtebb volt a Jegenyefa tetejében cz. népdal, melyhez a szöveget is maga írta, és az Ablakom rostélyán cz. a fegyverletétel gyászát megörökítő népdal; írt több magyar ábrándot is; a Talpra magyar szövegéra indulót írt és ennek hangjai mellett vonult be 1848-ban a zempléni önkéntes nemzetőr-zászlóalj Budára. Midőn Liszt Ferencz a magyar zenét czigány-zenének állította, K. és gróf Fáy erélyes czikksorozatban czáfolták ezen téves véleményt.
Szerkesztette a Zempléni Hiradó cz. vegyes tartalmú hetilapot 1866. aug. 28-tól 1867 végeig Sátoralja-Ujhelyben. Vezérczikket írt és a politikában mindenkor a független szabadelvű irányt követte.
Nevét Karossa Endrének írta.
Hegyalja 1870. 13. sz. (Nekr.) és öcscsének Karsa Ferencznek szives közlése.
