Károlyi György (nagy-károlyi),

Teljes szövegű keresés

Károlyi György (nagy-károlyi),
valóságos belső titkos tanácsos, m. kir. főudvarmester, gróf K. József Szatmármegyei főispánnak (ki 1803. április 4. meghalt) és gróf Waldstein-Wartenberg Erzsébetnek fia, szül. 1802. márcz. 28. Bécsben; házi nevelőkkel Pesten neveltetett; 1817–20. a pesti egyetem jogkari tanárai oktatták; az utolsó iskolai vizsgát máj. tette le; jún. katona lett a császár-uhlánusoknál és őszkor hadnagy a Würtemberg-huszároknál, 1821-ben főhadnagy a Hessen-Homburg-huszároknál; itt volt akkor gróf Széchenyi István is, kivel baráti viszonyba lépett; 1822-ben a magyarországi főhadi parancsnok Estei Ferdinánd főherczeg mellett Budán az equitationál volt alkalmazva; 1823-ban a Nostitz könnyű lovasezrednél lett kapitány. Ekkor megvált a katonaságtól és jószágaira vonult. 1824. Franczia- s Angolországban tett utazást. 1825. jelen volt a pozsonyi országgyűlésen, melyen Széchenyi István gróffal megvetették a m. tudom. akadémia alapját, ő is évi jövedelmének felét (40,000 frtot) ajánlván fel; 1826–27-ben Száz- és Poroszországot, azután Németalföldet, 1828–29-ben gróf Széchenyi Istvánnal Német, Franczia- és Angolországot utazta be. 1829–30-ban Párisban időzött. Az 1830. koronázó országgyűlésen mint Szatmárm. követe jelent meg. A m. tudom. akadémiának kezdet óta igazgató tagja volt; tiszteleti taggá 1832. márcz. 10. választatott meg. 1832–35, míg pesti palotáját újra építették, beutazta déli Németországot, Egyptomot, Nubiát, Arábiát, Palaestinát, Kis-Ázsiát. Haza érkezvén, végleg Pesten telepedett le. 1836. máj. 16. hitvesül vette Zichy Karolina grófnőt (kit Petőfi is megénekelt), kivel beutazta Olaszországot, Svájczot és az 1836–37. telet Párisban töltötte. 1839-ben Szatmármegye főispánjává neveztetett ki. 1849. jan. elején, Windischgrätz bevonulásakor, fehérmegyei csurgói jószágára vonult; itt fogatott el és aug. 11. Pestre kisértetett; szept. 16. szabadon bocsátották. 1849. decz. 10., mivel az országgyűlés tanácskozásaiban 1848. okt. 3. után is részt vett, a haditörvényszék háromhavi porkolábfogságra s 150,000 frtnyi pénzbírságra ítélte, Haynau azonban a fogságot elengedte. 1867-ben a főudvarmesteri méltóságra emeltetett. A társadalmi téren nagy buzgalmat és tevékenységet fejtett ki. A casinónak kezdet óta egyik igazgatója volt. A lóversenyek alapításánál Széchenyinek segédkezet nyújtott. 1838. márcz. 14., 15., midőn a kiáradt Duna rombadöntötte Pestet, ő és neje részvéttel fogadták palotájokba a szerencsétleneket, gondoskodtak elhelyezésök- és ellátásukról. Az országos magyar gazdasági egyesületnek 4200 frttal alapítója lett és az 1839. márcz. 17. közgyűlésen elnökévé választatott, mely tisztséget 1849-ig viselte. Elnök volt a lánczhíd igazgatóságánál 1870-ig, az alagút-, a magyar biztosító-, az alföldi vasút-társaságnál, a tiszaszabályozó-társaság központi bizottságánál, a mátrai bánya-egyletnél, az írói segélyegylet ellenőrködő bizottságánál, hol nevezetes alapítványt tett, végre a földhitelintézet felügyelő bizottságánál is itt jelentékeny összeggel lépett az alapítók közé. Az ötvenes években a hatalom már elhatározta volt a nemzeti színháznak, összegyűlt adósságai ürügye alatt bezáratását, midőn annak megmentésére (nyilvános föllépés meg nem engedtetvén) magánlevelezés útján szerezte meg a kellő alapot az intézet adósságai kifizetésére; az alap az ő őrizete alá rendeltetett, melyhez 20,000 frttal járult. Meghalt 1877. nov. 9. Budapesten. Végrendeletében nagykorúságot ért gyermekeinek szivére kötötte, hogy gyermekeiket a hazaszeretetre és koronás királyunk iránti hűségre neveljék.
Beszédei a Muzarionban (Uj folyam 1833), a M. Gazdában (1843. Elnöki szó mellyel a M. Gazd. Egyesület jún. 3. közgyűlést megnyitá, 1844. Elnöki szó, mellyel a M. Gazd. Egyesület jún. 1. közgyűlést megnyitá, 1845. Elnöki szó, mellyel a M. Gazd. Egyesület június 7. főgyűlését megnyitá, 1846. Elnöki megnyitó beszéde a M. Gazd. Egyesület jún. 6. közgyűlésén.)
Munkái:
Tentamen publicum ex doctrina religionis, logica, historia Hungariae pragmatica, algebra et literatura hungarica, quod coram i. facultate philosophica reg. scient. universit. Pesthiensi ex hibuit Pesthini die 31. Martii 1817. Pestini.
Specimen tentaminis ex jure publico universali et gentium naturali et jure publico part. r. Hungariae. U. ott, 1819.
Specimen tentaminis ex jure hungarico de lucro et damno fratrumindivisorum, divisione bonorum, sucessione fisci regii, praescriptione, Cambio, fassionibus, perennalibus, pignoribus, debitis, de delictis privatis, uti majore et minore potentia, surrogatione et actione. U. ott, 1820.
Beszéde ... Csongrád vármegye főispánhelyettesi székébe 1839. év Pünköst hava 2. Szegvárt tartott közgyűlésen történt beigtatása alkalmával. Szeged. (Kárász Beniamin és Kaszap Mihály beszedeivel együtt.)
Beszéd, melylyel... Csongrád vármegyének, fő ispán-helyettese azon nemes megyének 1840. évi Nyárelő 22. Szegvárt tartott közgyűlését megnyitá. U. ott.
Beszéde... Széki gr. Teleki József által Gyulán 1842. máj. 16–17. főispáni székébe történt ünnepélyes beiktatásakor. Buda, 1842. (Békés megye örömünnepe cz. gyűjteményben többek beszédeivel együtt.)
Kéziratban naplót hagyott hátra, melyből gróf Lónyay Menyhért részleteket idézett emlékbeszédében.
Arczképei: kőnyomat Eybltől 1842. és Werfertől év n.
M. Hirlap 1849. 24. sz. (Haditörvényszéki itélet.)
Vasárnapi Ujság 1858. 15. sz. arczk., 1877. 46. sz.
Ország Tükre 1862. 6. sz. kőny. arczk. Marastónitól.
P. Napló 1864. 179. sz. (Gróf Széchenyi István levele K.-hoz 1858. nov. 10. Felső-Döblingből a nemzeti szinházról.) 1877. 294. sz.
Magyarország és a Nagyvilág 1866. 20., 21. sz. arczk., 1877. 46. sz. arczk.
Figyelő I. 1876. 171. l.
1877: Fővárosi Lapok 257. sz., Budapesti Napilap 411. sz., M. Korona 136. sz., Hon 294. sz., Ellenőr 475. sz., Kelet Népe 308. sz., Nemzeti Ujság 309. sz., Egyetértés 291. sz.
M. tudom. Akadémia Évkönyvei XVI. 1878. (Emlékbeszéd gróf Lónyay Menyhérttől.)
Békésmegyei Közlöny 2878. 39–53. sz. (Zsilinszky Mihály.)
Kerékgyártó Árpád, Magyarország Emléknapjai. Bpest, 1882. 709. l.
Galgóczy Károly, Az országos m. gazdasági egyesület Emlékkönyve. Bpest, 1883. III. 11–23. l.
Petrik Bibliogr. I. 211., II. 331., 332. l.
Éble Gábor, Nagykárolyi gróf Károlyi-család nemzetség-táblája. Bpest, 1890.
Zichy Antal, Gróf Széchenyi István életrajza. Bpest, 1896. I. 205. l. arczk. Kriehuber kőnyom. után (Tört. Életrajzok XII. évf.) és gyászjelentés.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT