Karacs Teréz,
Karacs Teréz,
nevelőnő, K. Ferencz rézmetsző és Takács Éva lánya, szül. 1808. ápr. 18. Pesten, hol nevelkedett. Az írók, a kiket a család mindig tárt karokkal fogadott, hamar fölismerték a leányban a magas törekvést és ők hozták napvilágra első dolgozatait is. Az 1838. árvíz azonban megrongálta a család anyagi helyzetét. Csakhamar meghalt az apa, s a leány lett kenyérkeresővé. Ekkortájt kezdett komolyabb czikkeket írni szorosabban hivatása, a nőnevelés köréből véve tárgyát. E feltünést keltett dolgozatok következtében több helyre hívták nevelőnőnek; nemsokára Teleki Blanka grófnő házához el is ment. 1846-ban a miskolczi ev. ref. egyház az ottan szervezendő leánynevelő intézet vezetésére hívta meg és K. egész lelkesedéssel fogott nevelési terveinek megvalósításához. Saját elvei szerint csinálta meg a tantervet, maga rendezte be az internatust szegényesen, csak bérházban. Évi fizetése 240 frt volt és a későbbi években négy tanítónő volt a segédje. Az 1857-ben kiadott Növeldei Jelentés (Prot. Egyh. és Isk. Lap 1889, 48. sz. közölve) kellő bepillantást enged az első református nevelőintézet beléletébe. A szegényes ellátás és gyámolítás miatt folytonos anyagi gondokkal kellett küzdenie; azért 1859. júl. 4. készséggel hagyta el Mickolczot, hogy Kolozsvárt a belvárosi leányiskola vezetését átvegye. Négy év mulva ezen állásáról is kénytelen volt lemondani, mivel az évről-évre szaporodó növendékek számára az iskolai helyiség szűkké lett és az egyház nem volt képes a megfelelő helyiség előállítására. 1863. decz. 3. hagyta el Kolozsvárt. Dobokában, Kendi-Lónán gróf Teleki Miksa két leánykáját és egy kis rokonát vette nevelőnői gondjai alá. Két év mulva a Párisból megérkező Lővey Klára vette át a gyermekek nevelését és K. Pestre költözött, hol 1865-től 1877-ig házhoz járó tanítónő volt és ez idő alatt mintegy 140 tanítványa volt, kiket a magyar nyelvre, irálytanra s történelemre tanított. 1877. máj. 2. K.-K.-Halasra tette át lakását, hol Mari nénje leányai mellett (kik nevelőnők voltak) óhajtotta élni végső éveit. 1885-től kezdve vonult teljesen nyugalomba, júl. balkarja megbénulása után, Környey Lajos ügyvédhez, testvére fiához, Békésre. Több mint 2200 leányt nevelt; egyedüli anyagi jutalmául azon 200 frt nyugdíj szolgált, melyet a Teleki-család adott a veterán írónőnek. Születése 80-ik évfordulóján, 1887-ben, a nevelésügy bajnokai díszgyűlést tartottak tiszteletére Budapesten az új városháza dísztermében; az ünnepélyen Péterffy Sándor méltatta életrajzban K. érdemeit. Meghalt 1892. okt. 7. Békésen.
Rejtett szókat írt 1822–25-ben az Igaz Sámuel Kedveskedőjébe és a Hasznos Mulatságokba; költeményeket írt a Hebébe (1824), az Uraniába (1829–31.); a Regélőbe (1833. 6., 7. sz. 1836. 7. Karacs Ferencz Magyar Atlasza); elbeszéléseket és czikkeket írt a Koszorúba (1833. Játékszini kivonat); Rajzolatokba (1835. Az én történetem, 1838. Sóskút); a Regélő Pesti Divatlapba (1842., 1844.); a Honderűbe (1843–45., 1846. I. Erdélyi Róza jegyzeteinek átnézése); az Életképekbe (II. 1844., IV. 1845. V. 1846. Még egy hang a társadalmi összeforrásról és elb., Nyilt levél Vajdánéhoz, VI. Nyilt levél a magyar nőkhöz), X. 1848. Halljunk egy honleányt); a Pesti Divatlapba (1848. 28. sz. Nevelési ügy); a Hölgyfutárba (1849. 34. sz. Miskolczi nőnövelde); a Vasárnapi Ujságba (1858), az István bácsi Naptárába (1864. Karacs Ferencz életrajza); a Fővárosi Lapokba (1880. Virág Benedekről, A régi Pestről emlékezések 1815–1829-ből: Anyám emlékezete, A mi régi házunk, Az őszutcza akkori lakói, A zerge-utcza keletkezése, Az egykori múzeum. A reform. iskolában és templomban, A nádor neje, Mesterlegények dala, A nőegylet alakulásakor, Egy dúsgazdag polgár, A «Floh», A német czégek eltűnése, A «Salvator» gyógyszertár példaadása, Magyar színészek, Az első Auróra, Muló dicsőség, Márton Józsefnél Bécsben, Az akkori államhatalom atyáskodásai, A Fáy András házánál, Valami nőről, Fáynál Kölcsey, Akkori képírók, A képíró-utcza kitől kapta nevét, Hol írta meg Bánk-bánt Katona, Házunk barátai, A kalap-utcza egy már eltünt háza, «Bimbó» Szalay László, Hugó V., Kazinczy nálunk, Fáy András kert-háza, A «szent öreg» fogékonysága, 1881. A Béla futása történetéhez, Cseh-Szombathy Jánosról, 1883. Ötven év előtt: Jókai jubilaeumára, 1884. A 86 éves Táncsicsról, Visszaemlékezés Horváth Istvánra, Kossuth-kép, 1886. Emlékezés Kazinczy Ferenczről, Az Erzsébettér multja: Kazinczy F., Pethe Ferencz, Bessenyei György, Fáy András megnősülése, A régi Kovács Pálról, Egy irodalmi töredék, 1830-ból, Penny-adomány, Régi utazás módja, Atyámról, Az első magyar himlőoltó: Szombathy János, Régi nevelők sorsáról, 1887. A csárdás-tánczról, Egy régi jegyváltás: Grassalkovichok történetéhez, Szózat a nemzeti színház megnyitási ünnepére, Úttörőkről, Hogyan lettem én irogatónő, emlékezés, 1888. Egy hajdani menedékhely, Anyámról emlékezés); A Magyarország és a Nagyvilágba (1881. Egy veteran írónő emlékezései); a Figyelőbe (XVI. 1884. Petőfi Zoltánról, XXI. 1886. Katona Józsefről, Kulcsár István életéhez); a Képes Családi Lapokba (1885. Visszaemlékezés az öt Bessenyeire, 1891. Ujságolvasás a régi világban, Egy adat Kossuthról); az Egyetértésbe (1888. 6. sz. K. visszaemlékezéseiből: A régi magyar színészetről); a Prot. Egyh. és Iskolai Lapba (1889. 48. sz. Emlékezés a miskolczi felsőbb leánytanoda csecsemő korára); írt még a Népnevelők Lapjába, a Budapesti Bazárba (1890. Emlékezés a régi német színház zárkövében rejtett érczlapokra) és a Nevelésbe is.
Munkái:
Játékszíni terv. Színjáték öt felv. Pest, 1838.
Karacs Teréz összes munkái. Átvizsgálva összeszedte Takács Ádám. Miskolcz, 1853. Két kötet.
A régi magyar színészetről. Sajtó alá rendezte és jegyzetekkel ellátta Naményi Lajos, Arad, 1888. (Ism. Békésgyulai Hiradó 2. sz.)
Karacs Teréz művei. I. Beszélyek. Gyula. 1889. (Ism. Nemzeti Nőnevelés, Fővárosi Lapok 319. sz. Több nem jelent meg).
Kéziratban: Szerelem elvet győz, vígj. 5 felv., a m. tud. akadémia költségén átnézett és irály tekintetében kijavított színműve a budai színház könyvtárában 1836-ban. Egy színdarabja: I. Lajos szerelme cz. Miskolczon az 50-es évek elején színre is került.
Honművész 1836. 40. sz.
Magyarkák. Lipcse, 1845.
Remény 1851. II. 234. l.
Ujabbkori Ismeretek Tára IV. 583. l.
Hölgyfutár 1859. 44. sz.
Magyarország és a Nagyvilág 1881. 45. sz. arczk.
Vasárnapi Ujság 1887. arczk.
Jubilaeuma: 1887: Pesti Hirlap 104. sz. Vasárnapi Ujság 17. sz. arczk., figyelő XXIII. 79. l., Máramarosi Tanügy 8. sz. Alföld 88. sz., Nemzet 105. sz., Paedag. Szemle, Prot. Egyh. és Iskolai Lap 17., 1889. 48., 1892. 47. sz.
M. Könyvészet 1888.
Báttaszéki Lajos, Alföldi Képes Emlékkönyv. Arad, 1888. arczk.
Faylné-Hentaller Mariska, A magyar irókról. Bpest, 1889. 60. l.
Petrik Bibliogr.
1892: Prot. Egyh. és Isk. Lap 47. sz., Torontál 215. sz. (Nagy Árpád), Szabadság (Nagyvárad) 62. sz., Fővárosi Lapok 280., 281. sz., Budapesti Hirlap 182. sz., Iskolai Szemle (Csurgó) 291. l., Nemzeti nőnevelés 338. lap.
Sárospataki Lapok 1893.
Néptanítók Lapja 1893. 9. sz. és önéletrajzi adatok.
