Karacs János,
Karacs János,
ev. ref. lelkész, előbbinek testvérbátyja, szül. 1766-ban Püspök-Ladányban (Szabolcsm.); Debreczenben tanult, hol 1781. ápr. 20. lépett a felső osztályokba; 1788-ban Békésen volt rektor. A lelkészi pályára készülvén, külföldön a göttingai és 1792-ben a jenai egyetem látogatója volt. Haza térve, Igaron (Fehérm.), azután Földesen (Tolnam.), végre 1797-től Nagy-Réven (Jász-Nagy-Kun-Szolnokm.) volt pap, hogy 1823. körül halt meg.
Munkái:
A szent gyülekezettel templomban mondandó három heti könyörgések, elő és berekesztő rövid fohászkodásokkal együtt, melyek az Isten dicsőítése mellett egyszersmind az embert némely vallásbeli főbb igazságokra, a szép virtusokra, Isten, maga felebarátja iránt tartozó kötelességeire is tanítják. Ezekhez járulnak betegekért, szárazság idején való három három könyörgések és még az úr asztalánál való agenda. Buda, 1808.
Halhatatlan halandó, vagy oly elmélkedés, mely a testére nézve halandó embert elhiteti, bizonyossá teszi a felől, hogy ő az-az, az ő lelke halhatatlan. Pest, 1818. (Kézirata a m. n. múzeum kézirati osztályában.)
Katona, Historia Critica XLII. 583. lap.
Debreczeni Prot. Lap 1885. 234. l.
Petrik Bibliogr.
Ábel-Mokos, Magyarországi tanulók a jenai egyetemen. Bpest, 1890. 80. l.
és unokahuga Karacs Teréz szives közlése.
