udvarnok

Teljes szövegű keresés

udvarnok – ‘az uralkodó udvarában szerényebb tisztséget viselő személy’; ‘‹az Árpád-korban› a királyi udvarnak kézműves munkával vagy terménnyel adózó szolgarendű személy’.
Szláv eredetű szó: szerb-horvát, cseh dvornik (‘főudvarmester, udvarbíró, jószágigazgató’). A magyar szóban a szóeleji mássalhangzó-torlódást az u- előzékhang oldotta fel, a tőmagánhangzó nyíltabbá vált (akárcsak az udvar esetében), a tisztséget jelző képzőszerű -nik pedig -nok formát öltött (lásd még tárnok). Mivel a régi szláv adatokban udvornik forma is létezik mint a prepozíciós u dvor(u), vagyis ‘az udvarnál’ kifejezés képzett formája, elképzelhető, hogy nyelvünkbe is ilyen alak került. Ez esetben a magyar szó elején nem kell ejtéskönnyítő u belépését feltételeznünk, sőt az is lehet, hogy ez a szóalak ihlette az udvar magyar formáját analógiás módon. A szónak az Árpád-kori jelentése magyar fejlemény; a fenti első, a szláv eredetikhez közelebb álló jelentést a nyelvújítók tulajdonították az ~nak, részint az udvaronc, részint a -nok képzőjű udvari tisztségek (asztalnok, pohárnok, tárnok) analógiájára.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT