udvar

Teljes szövegű keresés

udvar – ‘az épülethez tartozó telek beépítetlen és mezőgazdaságilag megműveletlen része’; ‘uralkodó székhelye, palotája és személyi, hivatali környezete’; ‘‹régebben› nemesi kúria’: udvarház; ‘kerek tünemény fényforrás körül’: fényudvar, holdudvar. Származékai: udvari, udvaros, udvarias, udvariasság, udvariatlan, udvariatlanság, udvarol, udvarlás, udvarló, udvaronc.
Szláv eredetű szó: szerb-horvát, szlovén, szlovák dvor (‘udvar’). A szóeleji mássalhangzó-torlódást az u- előzékhang oldotta fel, a tőmagánhangzó nyíltabbá vált; más elképzelésről lásd udvarnok. Lásd még nádor.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT