Tardos Béla, Wachsmann

Teljes szövegű keresés

Tardos Béla, Wachsmann (Bp., 1910. jún. 21.Bp., 1966. nov. 18.): zeneszerző, Erkel-díjas (1960). A Nemzeti Zenedében a zongoratanszakot végezte 1925 – 31 között, 1932 – 34-ben Kodály Zoltánnál tanult zeneszerzést a Zeneművészeti Főisk.-n. Karnagyként kezdte zenei működését: munkásénekkarokat vezényelt, 1941-től a Vándor-kórust vezette, a II. világháború alatt (1944) Bukarestben m.-kórust szervezett. 1945-től két éven át ismét a Vándor-kórus élén állt, egyúttal 1945 – 48 között a Szikra Kiadó zenei szerk.-je volt. 1948-ban a Nemzetközi Bartók-versenyen díjat nyert I. vonósnégyesével. 1950-ben az Országos Filharmónia ig.-ja lett, 1955-től haláláig a Zeneműkiadó ig.-ja volt. 1959-ben A város peremén c. kantátájával, amely egy korábbi (1944), a háború alatt elveszett művének újrakomponált változata, a Magyar Rádió pályázatán I. díjat nyert. – M. Zenekari művek (Szvit, 1949; Mesejátéknyitány, 1955; Szimfónia „a fasizmus áldozatai emlékére”, 1960; Fantázia zongorára és zenekarra, 1961; Evocatio, 1965); kantáták zenekari kísérettel (Májusi kantáta, 1950; A béke napja alatt, 1953; Dózsa feje, 1958; A város peremén, 1958; Szabadság született, 1960; Rendért kiáltanak, 1966; Az új isten, 1966); kórusművek (Német zsoldosdal, 1942; Muzsikásláda, 1954; Magyar tájak, 1955; Keserű esztendők, 1959; Tiszta szigorúság, 1964; Szép szemeddel, 1966); dalok; kamaraművek, zongoraművek; Laura (vígopera, 2 felv., Gyárfás Miklós szövegére, 1958). – Irod. Sárai Tibor: T. B. (Magy. Zene, 1966. 6. sz.); Simó Jenő: Búcsú T. B.-től (Muzsika, 1967. 1. sz.)

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT