Tardos András
Tardos András (Gyoma, 1924. máj. 25. – Bp., 1969. szept. 4.): újságíró. A bp.-i tudományegy. bölcsészkarán tanult. Már hallgató korában kapcsolatba került a falukutató mozgalommal. 1942–43-ban a KMP vezette függetlenségi mozgalomban tevékenykedett. Részt vett a KIMSZ munkájában. 1943. júl.-ban letartóztatták, 10 évi börtönre ítélték. 1944 végén megszökött a Margit körúti fegyházból és csatlakozott az ellenállási mozgalomhoz. 1945 után az ifjúsági mozgalomban dolgozott. 1948-ban a Magy. Egyetemi és Főiskolai Egyesületek Szövetsége (MEFESZ) főtitkára lett. Később rövid ideig a Népművelési Min.-ban, majd a Híradó- és Dokumentum Filmgyárban tevékenykedett. 1956. nov.-től a rádió politikai előadásait szervezte. Később a külföldi adások főszerk.-ségét vezette. Rendszeresen publikált napilapokban és folyóiratokban. Öngyilkos lett. – F. m. Nyugati rádiók a lélektani hadviselés szolgálatában (Bp., 1966); Az élőszó eszközével. Újságírók a rádióról (Cserés Miklóssal, Szecskő Tamással, Bp., 1969).
