Szerdahelyi István
Szerdahelyi István (Avasfelsőfalu, 1924. aug. 30. – Bp., 1987. aug. 21.): tanár, nyelvész. Román és francia nyelvű középiskoláit követően a kolozsvári egy.-en jogot tanult, majd a háború miatt megszakadt tanulmányait kétéves szovjet hadifogságból hazatérve Bp.-en fejezte be 1951-ben. 1953-ban szerzett diplomát orosz nyelv és irodalomból. 1950-től jelentek meg orosz, 1963-tól eszperantó nyelvkönyvei. Bárczi Géza segítségével 1966-ban az ELTE (Eötvös Loránd Tudományegy.) Bölcsészettudományi Karán megszervezte az eszperantó nyelvi tanárképzést, s annak vezetője volt először mint óraadó, 1971-től adjunktus, 1983-tól docens. Több mint 200 szakközleménye és húsz könyve jelent meg. Módszertani és szervező tevékenységének elismeréseként 1986-ban az Eszperantó Akadémia tagjává választották, 1985-től az Eszperantótanárok Nemzetközi Szövetségének elnöke, 1965-től a M. Eszperantó Szövetség választmányi tagja s 1986-tól alelnöke, 1983-tól az Egyetemes Eszperantó Szövetség (UEA) t. tagja volt. – F. m. Esperanto 2 (1966); Bábeltől világnyelvig (Bp., 1977); Magyar- eszperantó szótár (Bp., 1989). – Irod. Árpád Máthé: D-ro I. Sz. (Hungara Vivo, 1987).
