Szerdahelyi György Alajos
Szerdahelyi György Alajos (Vát, 1740. szept. 29. – Pest, 1808. nov. 9.): filozófiai író, egyetemi tanár, jezsuita. 1755-ben lépett a jezsuita rendbe. Bécsben bölcseletet, Nagyszombatban teológiát végzett. A rend feloszlatása után (1773) esztergomi főegyházmegyei pap. 1774-ben a nagyszombati egy.-en az esztétika és szónoklattan tanra. Mo.-on először ~ tanította az esztétikát. 1784-ben a budai egy.-i gimn. ig.-ja, a Helytartótanács tanügyi előadója. Bóthi apát és váci kanonok volt. Latinul verselt. Az 1807. évi ogy.-en a nemzeti nyelv ellen szólalt fel. Legjelentősebbek esztétikai művei. – F. m. Aesthetica, sive doctrina boni gustus… (I – II., Budae, 1778; magyarul kiadta Szép János, 1794); Ars poetica… (Budae; 1783); Poesis dramatica ad Aestheticam…conformata… (Budae, 1784). – Irod. Radnai Rezső: Aesthetikai törekvések Magyarországon 1772 – 1817 (Bp., 1889); Jánosi Béla: Sz. Gy. Aesthetikája (Bp., 1914).
