Pálinkás Gyula

Teljes szövegű keresés

Pálinkás Gyula (Cegléd, 1883. nov. 21.Bp., 1957. jan. 3.): szőlészeti és borászati kutató. Vegyész technológus képzettséget szerzett. 1905-től Körmöcbányán a Kossuth-majolikagyár, majd a Nasici Tanningyár vegyésze, 1908-tól 1940-ig a Központi Szőlészeti Kísérleti Állomás és Ampelológiai Intézetben dolgozott. 1910-től 1940-ig a Borászati Lapok belső munkatársa, 1940-től 1944-ig főszerk.-je. 1945 – 48 között a Magyar Bor és Gyümölcs felelős szerk.-je, 1949-től 1952-ig az Állami Borforgalmi Vállalat budafoki laboratóriumának vezetője, majd a Szőlészeti Kutató Intézet kutatója haláláig. Sokoldalú szakember és kiváló szakgrafikus. Elkészítette Mo. részletes szőlészeti térképét, a szőlészet világtérképét, a szőlőbetegségek színes tábláit. A hazai borkősavgyártás, mustsűrítés technológiájának, a Malligand-rendszerű bor-alkoholmérő hazai gyártásának kidolgozója. Megszerk. a borextraktmérőt, aszúmérőt, új rendszerű mustfokolót, logaros alkoholtáblázatot, mustfok – szeszfok átszámítási mércét. Több kísérletét Istvánffi Gyulával együtt végezte. – F. m. Tanulmányok a szőlő peronoszpórájáról (Istvánffi Gyulával, Bp., 1914, franciául is); A szőlő peronoszporája (Bp., 1941); Szőlészeti és Borászati Zsebkönyv (Bp., 1942); Borászati kémia (Bp., 1954). – Irod. Rakcsányi László: P. Gy. 1883 – 1957 (Borgazdaság, 1957); Hajós Géza: A borvizsgálat magyar úttörői (Orsz. Borminősítő Int. Évk. 1963).

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT