Pálinkás Antal, Pallavicini, gróf
Pálinkás Antal, Pallavicini, gróf (Bp., 1922. júl. 30. – Bp., 1957. dec. 10.): honvédőrnagy. A Ludovika Akad.-t végezte. 1944-ben részt vett az ellenállási mozgalomban. 1945 után megmaradt a hadseregben, történelmi nevét Pálinkásra magyarosította. 1956 őszén a rétsági páncélos csapatoknál szolgált, 1956. okt. 30-án Tildy Zoltán állammin. utasítására a rétsági páncélos laktanyából megfelelő fedezettel fölkísérte Bp.-re Mindszenty József hercegprímást. A forradalom és szabadságharc leverése után leszerelt a hadseregből. Gépkocsivezető lett. 1957. febr. 6-án tartóztatták le. Mindszenty „törvénytelen kiszabadításával” és „ellenforradalmi röplapok aláírásával” vádolták. A Legfelsőbb Bíróság katonai kollégiumának különtanácsa mondta ki rá a halálos ítéletet, a kegyelmet megtagadták. – Irod. Gosztonyi Péter: 1956 katona-mártírjai (Irodalmi Újság, 1988. 2. sz.); Halottaink I. (Bp., 1989); Gudenus János-Szentirmay László: Összetört címerek (Bp., 1989); Burillak Attila: Mindszenty szabadulása (História, 1989. 1-2. sz.); Franka Tibor: Miért kellett meghalnia P. A.-nak? (Ring, 1990. 3. sz.). – Szi. Háy Gyula: Született 1900-ban. (Emlékezések, németből ford. Háy Gyuláné Majoros Éva, Bp., 1990).
