Ihász Gábor

Teljes szövegű keresés

Ihász Gábor (Vaszar, 1805. jan. 6.Eger, 1880, szept. 21.): nyelvész. 1824-ben belépett a ciszterci rendbe. A bécsi Pazmanaeumban, majd a pesti egy.-en tanult teológiát. 1830-ban pappá szentelték. 1830-tól Székesfehérvárott, 1831–37-ben Pécsett, 1838-tól ismét Székesfehérvárott, 1841-től Egerben tanár. 1842-től esztergári, 1843-tól teveli, 1844-től előszállási lelkész. A szabadságharc alatt tábori lelkész. Világos után elfogták, majd Zircre internálták. 1850-ben tanár Egerben. 1851-ben kilépett a rendből, s mint világi pap 1858-tól az érseki fiúnevelő intézet ig.-ja, végül 1870–75-ben szentszéki ülnök Egerben. Több m. nyelvészeti tárgyú dolgozata jelent meg. Iskolai nyelvtana (Magyar nyelvtan, Székesfehérvár, 1846. I. György néven) nagyon elterjedt; még életében 20 kiadást ért meg. Mint nyelvész a Nyelvőr körül csoportosuló ortológus irányzat híve volt. – M. Mutatvány a magyar igeképzésből (Eger, 1850); A magyar mondattan főbb szabályai (Eger, 1852).

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT