Ihász Dániel
Ihász Dániel (Dém, 1813 – Collegno al Baraccone, 1881. ápr. 10.): honvédtiszt, majd Kossuth kísérője az emigrációban. Az osztrák hadseregből lépett át mint főhadnagy a honvédséghez. Kossuth hadsegéde lett, s ezredesi rangra emelkedett. 1849. júl. 20-án seregével vereséget szenvedett Lüders csapataitól. Töröko.-ba emigrált, s Viddinbe, később Kiutahiába került, majd elkísérte Kossuthot Angliába, Amerikába, Olaszo.-ba. 1859-ben az olaszo.-i m. légió parancsnoka. 1862-ben kilépett a katonai szolgálatból, s élete végéig Kossuth mellett maradt. Feljegyzéseit Áldor Imre használta fel az emigrációról írott könyvében. – M. Egy kiszakított lap I. D. naplójából (Jónás Lapja, 1873. 3–4. sz.). – Irod. Áldor Imre: Vázlatok a magyar emigrátio életéből (Pest, 1870); Ruhmann J.: I. D. szerepe az olaszországi magyar emigrációban (Soproni Szle, 1942); Koltai-Kastner Jenő: A Kossuth-emigráció Olaszországban (Bp., 1960). – Szi. Illyés Gyula: Fáklyaláng (dráma, Bp., 1953).
