Gulyás István
Gulyás István (Tiszadob, 1867. márc. 29. – Debrecen, 1941. aug. 13.): irodalomtörténész és tankönyvíró; ~ Pál költő apja. Főisk. tanulmányait a sárospataki teológián kezdte: 1889–93-ban a bp.-i egy.-en magyar-latin szakos tanári diplomát és bölcsészdoktori oklevelet szerzett. 1892-től a nagykőrösi ref. főgimn., 1893-tól a debreceni kollégium főgimn. tanára. Móricz Zsigmond osztályfőnöke volt 1893-ban. A Tanácsköztársaság bukása után elvesztette állását. Később az Iparostanonciskola ig.-ja. Irodalmi téren széleskörű munkásságot fejtett ki. 1891–92-ben az Egyetemi Lapok segédszerk.-je. A Debrecen c. lapnak éveken át színházi referense. Az MTA Nagy Szótárának munkatársa, e mű számára a régebbi m. irodalom számos emlékét dolgozta fel. A debreceni ref. főgimn. millenniumi Évkönyve számára összeállította a régi debreceni tanárok életéről és a debreceni főiskola régibb tankönyvirodalmáról szóló fejezeteket. Számos tankönyv szerzője. – F. m. A pisoi levél (Horatius: Arspoeticajának) magyar fordításairól (Bp., 1892); A határozók rendszere középiskolai magyar nyelvtanításunkban (Debrecen, 1897); Imre Sándor emlékezete (Debrecen, 1901); A finnekről (Debrecen, 1903); Egy latin nyelvű régi magyar nyelvtan (Debrecen, 1908); Emlékezés Arany Jánosról (Debrecen, 1920); Önéletrajz (részlet, Kelet Népe 1942); Bevonulás Patakra (önéletrajzi részlet, Alföld 1963). – Irod. Móricz Zsigmond: A jó tanár (Híd, 1941); Szeremley Béla: Nekrológ (Debreceni Képes Kalendárium 1942).
