Goldmann György

Teljes szövegű keresés

Goldmann György (Vecsés, 1904. dec. 21.Dachau, 1945. ápr.): szobrász. 1924-től 1929-ig a Képzőművészeti Főisk.-n Kisfaludi Strobl Zsigmond növendéke volt, majd Párizsban tanult. Munkás c. szobra (1929) volt az első kifejezője a munkásmozgalommal való találkozásnak. Az illegális kommunista mozgalom tagja (1932). 1934-ben a Szocialista Képzőművészek Csoportjának egyik alapító tagja, majd az újjáalakulás után vezetője volt. Első gyűjteményes kiállítását 1930-ban rendezte Bp.-en. Egy mozgalmi megbízatás teljesítése közben meghalt munkásleány emlékére készített, a csepeli temetőben felállított síremlékét a Képzőművészek Új Társasága (KUT) 1934-i kiállításán is bemutatta. 1936-ban az Új Realisták kiállításán, 1938-ban Helsinkiben mutatta be műveit. Kisméretű sokszorosítható szobrokat is készített, amelyek szimbolikus tömörségüknél fogva agitatív erővel hatottak. 1942-ben életfogytiglani fegyházra ítélték, majd 1944 nov.-ében Dachauba hurcolták, ott halt meg. – 1946–48- és 1955-ben rendeztek műveiből emlékkiállítást. Tömören mintázott portrészobrai (Önarckép, Parasztleány) és néhány erőteljes egészalakos műve (Munkás; Horthy-rendőr; Mosakodó nő ) ideológiai tudatosságot, nagy művészi képességet mutatnak. – Irod. Németh Lajos: A szocialista képzőművészek csoportjának története (A Magy. Műv. tört. Munkaközösség évk. 1952); Vértes György: Harc a szocialista realizmusért (Kortárs, 1961. 12. sz. és 1962. 1–2. sz.); Vida Ferenc: Emlékezés G. Gy.-re (Párttört. Közl. 1967. I. sz.).

 

 

Fizessen elő kedvezményesen Arcanum Digitális Tudománytár szolgáltatásunkra!